újra dolgozhatok. Várom, mert hiányoznak a gyerekek. Meg a jófej munkatársakkal az ebédszünetek. Kevésbé várom a korai keléseket, a mindenféle időjárásban a biciklizést oda és vissza.
Várom, hogy megismerjem az új kicsiket, hogy lássam, mennyit nőttek és fejlődtek a "régiek". Várom a munka utáni beszélgetést a kereszteződésnél, és az egyik munkatársammal a hazafelé sétálást. Nem várom viszont azt, hogy valaki mindig panaszkodjon, soha semmi ne legyen jó neki; Mindig van olyan...de lesznek együtt nevetések, meg olyan feladatok, amiket együtt csinálunk végig.
Dáviddal továbbra is fogok tudni beszélgetni, és várni fogom, hogy hazaérjek és találkozzunk! Most ő fog hamarabb érkezni. Várom a közös reggeleket is, végre nem csak egyikünk fog készülődni, menni. Nem maradok itthon egyedül ;)
Ajándékba kaptam ezt a plusz időt is, igyekeztem kihasználni. Aztán most készen állok, vagy inkább reménykedek abban, hogy naponta új erőt kapva készen leszek a régi-új fejezetre ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése