Rohantunk, de a szelfi még belefért 😉

Utazunk! 🛩

Spanyol hegyek

SEA vitamin 😊

Keddi Napkelte 🌅

🌴🌴🌴

👒

Végtelen kékség ⚓️🌊

 

Tegnap megdőlt a melegrekord, itt nálunk 38 C fok volt! Napközben behúztam a sötétítőt, mert pont besütött a nappaliba a Nap. Kimostam két adag ruhát. Olvastam, aludtam. Azt hittem, jobban vagyok, így nem vettem be annyi gyógyszert. Erre megint felkúszott a lázam. :( Mivel elfogyott a jégkrém, nekem meg még fáj a torkom, meg a nyelés, készítettem gyümölcsturmixot, az itthon fellelhető gyümölcsökből, amit Dávid előző nap vásárolt. Epret, szőlőt turmixoltam össze, szójatejjel. Így ő is tudott inni belőle. Felfrissítő volt!                                                                                        

Este iszonyatosan fájt a fejem, továbbra is lázas voltam. Így vizesborogatást tettem az arcom egészére, kétszer-háromszor. Picit levitte a forróságomat, jobban éreztem magam. Dávid dolgozott, délben beszéltünk, aztán délután jött haza. Tegnap nem engedték el korábban a hőségre való tekintettel, mint előző nap... aztán videót néztünk Spanyolországről, impozáns helyszínekről. Átbeszéltük, hogy mit lenne jó megnézni, hogyan lehet oda eljutni. Nagyon izgalmas, ahogy egyre közeledik az utazásunk! Van négy napom meggyógyulni...és ott a közelben, a hőség miatt tombol az erdőtűz is, reméljük, hogy meg tudják állítani! Most van az, hogy picit kilátástalannak látszik minden, még semmi sem biztos, minden ősszejön, és még a járatot is lemondhatják, amilyen állapotok vannak most a reptereken...de ha megvalósul ez az utazás, és jó élményeket szerzünk, az nagy ajándék, Isteni gondviselés lesz! 

5 éve készültek ezek a fotók, még Budapesten! 

Szép emlék, bár akkor nem éreztük magunkat annyira fotogénnek. 

És ha belegondolok, hogy mennyi minden történt azóta! Olyan távolinak tűnik az a nap, az az élethelyzet! Akkor már fontolgattuk a külföldre költözést. Már olvasgattunk, kutakodtunk a témában. Mérlegeltük a lehetőségeinket. Azóta meg már itt vagyunk, berendezkedve erre az életre, többnyire megtalálva a helyünket, a számításainkat. Más életet élünk most, mint ott, akkor. Valamelyest jobbat, másrészt megvannak ennek is a hátrányai. De nem lett volna jobb otthon ez az elmúlt pár év..

Nem ismerek másik pedagógus-házaspárt otthon, aki hasonló élethelyzetben lett volna, lenne, mint mi. Így nehéz párhuzamokat vonni. 
De az, ahogy a pedagógusok sztrájkját, véleményét nem vették most sem figyelembe, és ahogy a kata-rendszert is tönkrevágták, elég elkeserítő... mert Dávidnak a nyelviskolában azzal lettek volna picivel jobb esélyei, ha katás. De azt nem tudtuk vállalni, hogy havonta 50 ezret befizessen maga után, és magánvállalkozó legyen. Így nem maradt más választásunk, mint külföldre jönni, különben most nem tudom, milyen helyzetben lennénk. Jó, hogy nem is kell azon gondolkodnunk már. 

Most itt is drágul az áram és a gáz, de még fogjuk tudni fizetni, egyelőre. Aztán meglátjuk, mi lesz! Nem félek, valahogyan békesség van bennem! Nem azért, mert mi olyan ügyesek lennénk, hanem mert tudom, Kiben hiszek! És tudom, hogy ha Ő velünk volt eddig, akkor ezután is gondot fog viselni rólunk. 
Sokminden történt a nagy világban az elmúlt időszakban, és ha emberileg nézem, aggódhatnék, félhetnék a holnaptól, hogy mi jöhet még...de tudom, Isten már tudja, látja, és amit megenged, azon keresztül fog vezetni minket! 

Nem egészen úgy alakult a hét további része, ahogy gondoltam. Mivel napközben meleg volt, sokszor kapcsoltuk ki-be a légkondit a csoportszobánkban. Így egész elviselhető volt a hőség. De kezdtem furán érezni magam. Fáradt is voltam, mert nem aludtam rendesen. Meg a gyerekek is köhécseltek, taknyoltak...aztán szombat reggel torokfájással ébredtem. Előtte már folyt az orrom is, meg tüsszentettem 1-2szer. Mennünk kellett vásárolni, de alig bírtam összeszedni magam. Nem voltam jól. Vasárnap reggel csináltam itthon kovid-tesztet, és sokkolt a látvány. Pozitív lett, ez megmagyarázza a tüneteimet. Még hőemelkedésem, meg lázam is lett. Folyamatosan melegnek éreztem magam, időnként meg kirázott a hideg. A nyelés fáj, enni könnyebb, mint inni. Rosszabb most, mint januárban volt... gyönyörű idő volt egyébként, az év eddigi legmelegebb hétvégéje! És nem tudtunk kimozdulni sehová.. de inkább most legyek túl rajta... azt remélem, hogy a héten meggyógyulok, és nem maradunk le a nyaralásról! Csak Dávid ne kapja el megint! Az utóbbi hónapokban egyik nehézségből a másikba megyünk... mindig van valami. Ha most még kikapcsolódni sem jutunk el, elkeserítő lesz. De még hiszem, hogy rendbe tudok jönni! 

Vasárnap így itthon maradtam, megint online néztem az alkalmat. És oviba se kell most mennem... szerintem ott szedtem össze, hiszen sorra kiderül valakiről, hogy pozitívra tesztel, miután már tünetei vannak... csak azt remélem, hogy őszre nem szigorítanak be megint az országok, meg a repterek! Megkaptam a novemberi szabadságot, jó lenne hazautazni idén is.

Hétvégi kiruccanás a Coughton Court nevű helyre. Ide már másodjára mentünk, júliusban még nem láttuk. De most is gyönyörű volt! 

Igazi nyár van most itt is, 24- 28 fokkal... 😉

A héten már újra autóval járhatunk.🙏 Vasárnap én is vezettem, meg kedden, hazafelé! 😁  Jó volt a bibliakörös alkalom, a gyerekek nagyon aktívan részt vettek! 

Tegnap viszont úgy alakult, hogy munka után hazasétáltam, mert Dávidnak bent kellett maradnia. Jólesett kisétálni magamat, rendezni a gondolataimat.. háromnegyed óra alatt otthon voltam, Dávid még akkor indult. 🙃 

Most már egyre közeledik a nyaralásunk, készülődünk, várjuk!

Két bátorító üzenet, és egy fotó az autónkról, emlékbe! Ma már Dávid ezzel jöhetett haza. Hosszú, fárasztó héten vagyunk túl, ismételten. De most egy darabig letesszük a bicikliket. Ma már elmentünk autóval bevásárolni, nagyon jó élmény volt újra egy autóval, kettesben menni valahová! :) 

Sokan még mindig meglepődnek azon, hogy itt Angliában nincs nyári szünet az óvodában. Még mindig ugyanúgy zajlanak a foglalkozások, a napirend. Az iskolaszünet miatt lehet, hogy lesz kevesebb gyerek, meg ők is mennek nyári vakációra a családjaikkal, de mi ugyanúgy dolgozunk, mint az év bármelyik másik szakaszában. És hatnak ránk a járulékos gyerekbetegségek meg vírusok...Most épp a hányás-hasmenés és a bárányhimlő ritkítja a picik létszámát, mindegyre kiderül valakiről, hogy érintett...:( de újra felütötte a fejét a koronavírus is, egyre többen tesztelnek megint pozitívra, miután észleltek tüneteket magukon...na de nem a btegségekről akartam írni, csak ez vesz most körül. :D 

Itt izgulunk és imádkozunk Dáviddal, hogy le ne betegedjünk a nyaralásunkra, hogy tudjunk végre elutazni! ;) Mióta itt kint élünk, nem voltunk más országban nyaralni :) Ez most különleges lesz! Vennem kellett pár nyári felsőt, rövidnadrágot, stb...mert ott tényleg szükség lesz rá! És most úgy néz ki, itt is jön a kánikula. A tegnapi 26C fok után lesz pár 28C fokos napunk a következő hét során! :) Bevallom, azért a 38-40 fok nem hiányzik, de most örülök a hőmérséklet emelkedésnek! Mertb tudom, hogy napok kérdése, és megint jön az eső, meg a hideg...de legalább amíg bicikliznünk kellett, megúsztuk szárazon! :) (Igyekszem a hétköznapok során is megtalálni a hálaokokat, meg itt is leírogatni, jót tesz!)

Jókat beszélgettem az egyik munkatársammal, voltak sikerélményeim a héten is az oviban, meg itthon. Amikor fáradt voltam, volt lehetőségem pihenni, töltődni, kikapcsolódni. Amikor hibáztam, tudtam rendezni. Amikor kihívással álltam szembe, tudtam nem impulzívan cselekedni, hanem gyorsan lenyugtatva magam, másképp reagálni, mint ahogy zsigerből jött volna... az óvodai 'Health and safety' ellenőrzésen kimagaslóan teljesítettünk, kaptunk érte elismerést. 

Láttam kisgyereket először járni. Meg egy kislányt hosszú percekig önállóan állni. Néhányan kimondják az első szavaikat, mások megnyugszanak az öleléseinktől, éneklésünktől. Az udvaron rácsodálkoznak mindenre, hosszú ideig elmatatnak egy fűszállal, vagy két műanyag vödröcskével a homokban... aztán pancsolnak a habfürdős vízben néhány gumikacsa meg más vízi állatka társaságában... Egyik kislány először mondta ki a 'teknős' szót, a legcukibb hangon :) Ezek a baba csoport szépségei. :) Így telik eddig a nyár.

Zsoltár vasárnapra, de hétköznapra is 😊😉

Forrás: Csendes percek Istennel, virtuális kávézó nőknek  Facebook oldala.

Szupergyorsasággal telik a hétvége. Tegnap vásárolni akartam menni, de egész nap zuhogott az eső, ☔így biciklivel nem mozdultunk ki. Helyette mostam pár adag ruhát,  lazán eltöltöttük a napot...illetve Dávid a dokumentumainkat intézgette. Mindig van, mit csinálni, mikor itthon maradunk! 

Úgy alakult, hogy ma tekertünk el bevásárolni, ételt, ruhát, amire már egy ideje szükség lett volna, csak eddig az autóra vártunk ...és az egyik munkatársamnak születésnapi ajándékot 🎁 is terveztem venni, holnapra. Olyan örömmel töltött el a megfelelő ajándékok gondos kiválasztása! Tényleg nagyobb öröm adni, mint kapni! És jó volt hosszú idő óta újra együtt biciklizni Dáviddal! Most, hogy végre újra van biciklije, szerintem gyakran fogunk 'tekeregni'! 😀🚲

Csendességemben színeztem a bibliámban, 🕮 töltögettem a hálanaplómat is, ✍jó volt visszagondolni hálával, 🙏 előre hittel, reménnyel.🌿Kell a lassítás, a megnyugvás így hétvégén főleg! 

Júniussal búcsút mondtunk az autónknak is. (Ezek voltak az első képek vele...) Dávid rengeteg dolognak utánanézett, a lehető legjobb helyre próbáltuk eladni. Azóta kinéztük a következőt, egy pár hosszas beszélgetés után egyre szűkült a kör. 

Hihetetlen, de már egy hónapja autó nélkül éljük a mindennapokat, és nem olyan kényelmes, de igyekszünk alkalmazkodni ehhez... nem értjük, miért történt, hogy így a semmiből lerobbant, de mindig azért adok hálát, hogy Dávid épségben kiszállt belőle, nem került balesetbe vele! 

Hiányzik a sok kirándulás is, de az élet nem csak abból áll. A miénk sem.  

Nem terveztünk ilyen hamar autót cserélni, így hozta az élet. A következőt (is) hosszú távra szeretnénk! Reméljük, ezúttal megvalósul.

Dávid már jobban van, én még nem kaptam el, legalább is nem tudok róla... Az oviban most is, mint mindig, kering valami, de egyelőre az is elkerült :) 

Számoljuk vissza a napokat a nyaralásunkig, intézzük a szükséges ügyeket. Mennénk vásárolni biciklivel, de jelenleg végláthatatlanul zuhog az eső..

Közben a magyarországi látogatásunk időpontját is kitaláltuk, és én az oviban már a napokban kikértem, hogy biztosan megkapjam a szabadnapokat... Zajlik az élet, telik az év, a nyár. Olyan jó együtt szervezni az életünket, intézni az ügyeinket! Megállni, hálát adni azért, ami van, és értékelni, ami körülvesz. Amíg nem késő...