Idén pont egybeesett a diplomaosztóm évfordulójával. :) A Google ismét előhozta nekem a régebbi képeket. Találtam egy szép verset is, Aranyosi Ervintől :) azt is átküldtem Apának. És aztán telefonon is beszéltünk. A beszélgetés volt a legszemélyesebb, és azt tartom a legfontosabbnak. Nem a Facebookon való dicshimnuszok zengését...én nem olyan vagyok, és szerintem egy ilyen ünnep mindig a személyről, és neki kell szóljon, nem az internet világának.
Szóval én a közösségi médián mindig visszafogottabb vagyok, és inkább személyesen osztom meg a gondolataimat, érzéseimet másokkal.
Az utóbbi években lett hangsúlyosabb ez a nap Magyarországon. Itt, Angliában már korábban is ünnepelték. Mindig június 3. vasárnapján tartják. Szóval a dátum változik..
Szerintem jó ötlet, az apáknak is ugyanolyan fontos szerepe van a család életében, mint az anyáknak. Csak esetleg más területen. De a szerepek családonként eltérőek is lehetnek. Már nem csak az apák dolgoznak, de azért mégis az anyák vannak többet a gyerekekkel. Viszont van, amit a gyerekek csak az apától, vagy az apától tanulnak, kapnak meg. Jól van ez kitalálva!
Áldottnak érzem magam, hogy még élnek a Szüleim, és hogy szeretetben neveltek fel bennünket. Nem hanyagolták el a fizikai, lelki, szellemi szükségleteinket. Szerettek, tanácsoltak, áldozatokat hoztak értünk. Imádkoztak velünk és értünk. A javunkat akarták.
Apának én voltam a kicsi lánya :) Hamar le tudtam venni a lábáról! Azért mindenbe ő se ment bele :))
Mostanra vannak témák, amikben eltér a véleményünk. De a fontos pillanatokban mindig ott áll mellettem, mint a fenti képen is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése