Kisiskolás koromban zeneiskolába jártam, kórusban énekeltem. Akkor énekeltük ezt az éneket, több szólamban, zongorakísérettel. Azóta mindig eszembe jut a bodzáról. 😊
Tegnap ilyen nosztalgikus hangulatban voltam. 😉
Szeretek énekelni, hiányzik, hogy most nem gyűlünk össze a gyülekezetben, ahol közösen is szoktunk énekelni. Így itthon énekelgetek, magamban. Mostanában a Spotify-on hallgatok keresztény, dicsőítő énekeket, azokat éneklem én is mosogatás, főzés közben.😀
Néha olyankor is éneklek, mikor Dávid itthon van, de legtöbbször szégyelős vagyok még előtte is. Mert egyedül nem szeretek másoknak énekelni...izgulok, és elrontom. De legutóbb, mikor hallotta, Dávid azt mondta, olyan szép volt! Ez pedig olyan jól esett, bátorságot adott! 😊
Középiskolában tanultam énekelni, a tanárnénim nagyon aranyos, kedves, őszinte volt. A bemelegítéseknél már ösztönzött, hogy még fennebb, még fennebb- mikor skáláztunk. Szép magasságok kijöttek akkor belőlem, de nem leszek soha koloratúr szoprán. Inkább mezzoszoprán, ami az alt és a szoprán között van... 😉
Mondjuk, az klasszikus éneklés volt, de az áriázás, meg az operaénekesség nem annyira az én stílusom, és hát testalkatom sincs hozzá. A sikeresebb volt évfolyamtársaim, tanszaktársaim egy kicsit teltebbek, na. De az alapokat nem ártana nekem is gyakorolni...mert kell a jó támasz, ezt már megtapasztaltam. Kislányként még elment a torokhang, de mostanra már érzékelhető a minőségbeli különbség. És a hangszalagok is izmok, gyakorlással izmosodnak, egyébként elkényelmesednek. Na, ezt is megtapasztaltam! 😁
Most, a karanténban, van lehetőségem énekelni itthon, gyakorolni a hangzást, a magasságokat, díszítéseket. És miközben itt egyedül éneklek, hiszem, Isten hallja és örömét leli benne. Mert tőle kaptam alapból a tehetségemet, ezt nem tagadhatom. Mikor nincs kitartásom gyakorolni, meg nem tetszik, ahol tartok és abbahagynám, olyankor mindig jön egy gondolat, hogy én ezt nem áshatom el...És igazából az éneklés nekem, -akérmennyire nem tökéletesen megy, pedig azt szeretném, -olyan, mint az imádkozás. Istenhez közel viszi a lelkem. Akár vidám, vagy szomorú hangvételű az ének.
Szóval folytatom, amíg élek! ♫♪♩
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése