A tavasz tele van virágillattal, élénk színekkel, madárcsicsergéssel, és előbújó, melegítő napsütéssel :) Most már itt nálunk is egyre több fa virágba borul, és lassan megérkezik a nagybetűs TAVASZ... még azért hideg van, de a hétvégi napsütés megmelengette testünket-lelkünket! Ezen a héten pedig még nem is nagyon esett az eső. ;)
Közben megkaptam az első fizetésemet, és tegnap ünnepeltük a sokadik eljegyzési évfordulónkat ;)
 |
| akkor... |
 |
| ...és mostanában :) |
Rengeteg élménnyel gazdagodtunk már idén is, meg az elmúlt évek során. Jó időnként megállni, évfordulókkor ünnepelni és végiggondolni mindazt a jót, ami történt velünk! Jó visszaemlékezni a megtett útra ;) Jó meglátni Isten gondviselő kezét -visszanézve- a nehezebb időszakokban is...
Már javában benne vagyunk az idei évben, de a nagy része még hátra van. Jó hittel tekinteni előre, és imádkozva, reménykedve várni Isten vezetését, ahogy a munkahelyváltás során is megtapasztalhattam. Utólag is derültek ki dolgok, éls látom, hogy mitől óvott meg Isten, és hogy készítette el az új helyet számomra ezen a munkahelyen. És Ő más területeken is képes munkálkodni, és hiszem, hogy teszi, akkor is, ha most még én nem látom!
Tudom, hogy semmi, SEMMI nem véletlen, ami velem, velünk történt az elmúlt években. Isten nagyon jól látta, tudja. Megengedte, hogy így legyen, nem vezetett másként, nem nyitott más ajtót számunkra.
Hiába kérdezgetnek az emberek és adnak tanácsokat, ez a mi személyes életünk, és minket csak a mi hitünk alapján tud vezetni Isten, a mi utunkon. Ez a mi élethelyzetünk, ami körülményeinkkel. Éppen ezért nem hasonlítható össze a máséval. Nem is helyes, nem is építő, tehát nem is érdemes!
Olyan jó hasznos írásokat olvasni a különböző felületeken. Olyan jó megerősítést nyerni szakemberek oldalain, akik külföldön élő magyarok élethelyzeteiről írnak!
Többek között az ilyen instagramos szavazásokat is szoktam olvasgatni, nézni a százalékokat... és nagyon sok érdekes kérdésre olyan kimagaslóan magas százalékban egyetért sok külföldön élő magyar, és velük együtt én is. Jó tudatosítani, hogy ilyen módon nem vagyunk egyedül, csak talán a közvetlen környezetünkben vagyunk mi az egyetlen fiatal pár, akinek jobb most külföldön lenni. Olyan szinten, hogy jelenleg elképzelni nem tudjuk, hogy visszaköltözünk Magyarországra a közeljövőben, és ez az ottani alaphangulatnak, és az emberek általános viselkedésének is köszönhető! És ezzel sem vagyunk egyedül!
Persze, nem könnyű a közvetlen környezetünkben egyedüliként benne lenni ebben a szituációban. Olyan képet fest, mintha velünk lenne a baj, mert mindenki más (jól) elvan otthon. A faceboora kitett posztok alapján legalábbis ...de a valóságban hallunk egy s mást. És lehet, hogy mások szemében mi vagyunk a vesztesek, de igazából mi tudjuk, hogy mekkora lehetőséget kaptunk azzal, hogy országot válthattunk, és nem egyik napról a másikra éltünk az elmúlt évek során. Mentálisan nem mentünk tönkre az otthoni esetleges problémáinktól. És ezért hálásak vagyunk Istennek!
Nekünk nem volt, mit hátrahagyni, nem volt semmink. Nem is húz vissza semmink, legfeljebb a rokoni, baráti kapcsolataink, amik azért eléggé megcsappantak az évek során. Ez a valóság, és ezzel mi tisztában is voltunk, hogy így lesz. De milyen jó, hogy maradtak szerető, támogató kapcsolataink is!
És közben itt is, igaz, hogy lassabban, de alakulnak barátságaink! :)
Tudom, hogy semmi, SEMMI nem véletlen, ami velem, velünk történt az elmúlt években. Isten nagyon jól látta, tudja. Megengedte, hogy így legyen, nem vezetett másként, nem nyitott más ajtót számunkra.
Hiába kérdezgetnek az emberek és adnak tanácsokat, ez a mi személyes életünk, és minket csak a mi hitünk alapján tud vezetni Isten, a mi utunkon. Ez a mi élethelyzetünk, ami körülményeinkkel. Éppen ezért nem hasonlítható össze a máséval. Nem is helyes, nem is építő, tehát nem is érdemes!
Olyan jó hasznos írásokat olvasni a különböző felületeken. Olyan jó megerősítést nyerni szakemberek oldalain, akik külföldön élő magyarok élethelyzeteiről írnak!
Többek között az ilyen instagramos szavazásokat is szoktam olvasgatni, nézni a százalékokat... és nagyon sok érdekes kérdésre olyan kimagaslóan magas százalékban egyetért sok külföldön élő magyar, és velük együtt én is. Jó tudatosítani, hogy ilyen módon nem vagyunk egyedül, csak talán a közvetlen környezetünkben vagyunk mi az egyetlen fiatal pár, akinek jobb most külföldön lenni. Olyan szinten, hogy jelenleg elképzelni nem tudjuk, hogy visszaköltözünk Magyarországra a közeljövőben, és ez az ottani alaphangulatnak, és az emberek általános viselkedésének is köszönhető! És ezzel sem vagyunk egyedül!
Persze, nem könnyű a közvetlen környezetünkben egyedüliként benne lenni ebben a szituációban. Olyan képet fest, mintha velünk lenne a baj, mert mindenki más (jól) elvan otthon. A faceboora kitett posztok alapján legalábbis ...de a valóságban hallunk egy s mást. És lehet, hogy mások szemében mi vagyunk a vesztesek, de igazából mi tudjuk, hogy mekkora lehetőséget kaptunk azzal, hogy országot válthattunk, és nem egyik napról a másikra éltünk az elmúlt évek során. Mentálisan nem mentünk tönkre az otthoni esetleges problémáinktól. És ezért hálásak vagyunk Istennek!
Nekünk nem volt, mit hátrahagyni, nem volt semmink. Nem is húz vissza semmink, legfeljebb a rokoni, baráti kapcsolataink, amik azért eléggé megcsappantak az évek során. Ez a valóság, és ezzel mi tisztában is voltunk, hogy így lesz. De milyen jó, hogy maradtak szerető, támogató kapcsolataink is!
És közben itt is, igaz, hogy lassabban, de alakulnak barátságaink! :)
Míg Isten velünk, és Ő vezet és gondoskodik rólunk, addig nincs mitől, kitől félnünk! Így is indultunk útnak, és így is vagyunk képesek folytatni ezt a kalandos utazást.
Ilyen gondolatok, érzelmek kavarogtak és fogalmazódtak meg bennem az utóbbi időszakban, főleg a magyarországi látogatásunk során és azt követően...
Ilyen gondolatok, érzelmek kavarogtak és fogalmazódtak meg bennem az utóbbi időszakban, főleg a magyarországi látogatásunk során és azt követően...
