Az elmúlt hetek sűrűn teltek! Voltunk Londonban, nagyon szép volt, épp Miklós napon. 🎅🙂 Megcsodáltuk a karácsonyi fényeket, vásárokat. Itthon idén is szerettem volna krétafilces ablakrajzot, ez a házikós nagyon tetszett, pont ide illik a mi nagy ablakunkra, így ezt rajzoltam fel! 😉 

Ovis munkatársakkal voltunk bowlingozni, aztán karácsonyoztunk is az utolsó pénteki napon. Már nagyon vártam a szabadságot! Az utolsó napok nagyon nehezen teltek, már mindenkin érződött, hogy jöhet a szünet. Voltak betegségek az oviban, nagyon imádkoztam, hogy az Ünnepekre semmit ne szedjek össze, ne hozzak haza…hála Istennek, ezt meghallgatta! 

Az ovisokkal és szüleikkel tartottunk egy karácsonyi éneklős délutánt, nagyon vidám, meghitt volt, jó volt látni mindenki arcán az örömöt! Bontogattuk az adventi kalendáriumot napról-napra a munkahelyemen is, és itthon is. 🙂 Megírtam, átadtam és kaptam is pár képeslapot. Még mindig nagyon szeretem ezt a részét is az ünnepnek! Szép lassan ünnepi díszbe öltözött a lakásunk. 

Végre elérkezett az Ünnep is, ami idén egész máshogy telik számunkra, mint eddig. 

 

Pár fotó a galériámból, november végéről. Gyorsan eltelt!

Itthon már hangolódtam a hála hónapjában. Aztán voltunk Dáviddal a Costában, előző hétvégén. Most vannak az ünnepi kávékülönlegességek. ;) 

Úgy örülök, hogy idén a Hálaadás pont a születésnapomon volt. Még különlegesebb volt így számomra ez a nap. Vidám voltam, és még hálásabb. Dolgozni is mentem, és gyorsan, olajozottan telt a nap, semmi nem tudott kizökkenteni a jókedvemből. Mondjuk nem is történt semmi olyan nehéz vagy negatív, hála Istennek. Az ovisaim és a munkatársaim felköszöntöttek a nap vége felé. Érdekes volt. Megható. 
Munka után elmentünk Dáviddal steak-et enni, itthon pedig folytattuk az ünneplést. Nagyon jó este volt! Egy kis kikapcsolódás a rohanó napjainkból. 

Nem érzem az idő múlását magamon, az éveim telésével... fiatalnak érzem magam, csak egyre több tapasztalattal! :)  Idén is valamiért elmondhatom, hogy egyre szebbek az éveim, a születésnapjaim.. idén is van, amiért hálás lehetek! Számba is vettem az elmúlt hónapokat. 

Valahogy betegen végigcsináltam az elmúlt hetet, paracetamollal, meleg teával, mentolos krémmel, orrspray-el. Péntek este aztán a hideg rázott, miután hazajöttem a munkából, és az elmúlt hétvégémre rányomta a bélyegét az oviból benyelt hányás-hasmenés vírus is. Szombaton szinte egész nap nyomtam az ágyat, így legalább 120 százalékosan kipihentem az előző hetet. De a tortából nem ettem annyit, amennyit szerettem volna, és lehetett volna...  Vasárnap morcos voltam, hogy másnap már hétfő, pedig épp kezdtem jobban lenni... még gondolkodtam egy kört, hogy hétfőn jelentsek beteget és menjek el orvoshoz a megfázásommal, de már annyival jobban voltam, mint múlt héten, hogy végül inkább bementem dolgozni. Végülis jó döntés volt. De csak utólag bizonyosodtam meg róla. Bementem, pedig semmi kedvem nem volt, épp kezdtem visszanyerni az erőmet, energiámat, és lett volna itthon is, mit csináljak... de a felnőtt lét sokszor erről szól. Nem mindig azt csináljuk, amihez kedvünk van, hanem amit kell, aminek értelme van. Aztán alakul tovább. Megjön a kedv, meg az erő, és előbb-utóbb jön valami, aminek tudatosan vagy minden erőfeszítés nélkül örülhetek, és amiért hálát adhatok.