"Smaragdzöld mezőn szétterül
aranyszíne a napnak.
Pipacsok vörös bársonya
áldoz a pillanatnak."
Ilyen szép pipacsmezőt találtunk Northampton közelében, Ecton település mellett. Egy kirándulós csoportban láttuk megosztva, és mivel közel volt, és parkolni is lehetett, így nem hagyhattuk ki ezt az élményt! Gyerekkoromban is szerettem a pipacsot, és mostanra egyre több okból egyre jobban megszerettem. Az egyik vágyam ezzel a kirándulással teljesült is :) Dávidnak is tetszett, gyönyörű fotókat készített, és a szelfik közül is lettek jók :P
Mire odaértünk, és először besétáltunk a mezőre, eleredt az eső, vissza kellett menni az autóhoz. De pár perc múlva elállt, és a nap is kisütött. Akkor visszabátorkodtunk, és még egy kis ideig gyönyörködtünk a tájban, fotóztunk. :)
Eddig is szerettünk kirándulni, de most, hogy csak a természetben lehetett sétálni, és még csak most kezdenek újranyitni helyek, még fontosabbá vált számunkra, hogy valamilyen erdőt, mezőt, külső helyszínt meglátogassunk. (Legalábbis nekem, mostanában mindig mehetnékem van valahová, és csak úgy szívom magamba a színeket, hangokat, illatokat!) :)
A természetben annyira tudom csodálni Isten alkotásait, az Ő kreativitását! És olyan hála, békesség tud betölteni, ami csak Tőle jön. Ezeket a pillanatokat szeretném elraktározni a későbbiekre is! Hogy a szürke/szürkének látszó hétköznapokon is meglássam a csodát, a szépet! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése