Mennyi mindent megéltünk már együtt, és még a java hátra van! :)
Férjemmel mindketten nagyon szeretünk utazni, kalandozni. Ezért időnként írok egy-egy bejegyzést arról, hol is tartunk éppen az életünk útján. :)
2025. augusztus 13., szerda
Mennyi mindent megéltünk már együtt, és még a java hátra van! :)
2025. augusztus 9., szombat
| Múlt hétfői bátorítás :) |
| Hétvégén pedig itt jártunk :) |
| ennyi és ekkora hortenziát még eddig máshol nem láttam |
| a tengerhez is leugrottunk, éppen apály volt :) |
Megérte azt a pár órát leutazni, és még a tengerhez is eljutottunk, csakhogy éppen apály volt, viszont ez is érdekes látvány volt, és a lemenő napon sütkéreztünk kicsit, meg még egy-két kagylót és érdekes kavicsot is sikerült beszerezni, eltenni emlékbe a látvány mellé.
Ránk fért ez az utazás, kikapcsolódás a múlt heti zsúfoltság után, és egy kicsit rápihentünk erre a hétre is! ;)
A napokban volt hét éves évfordulója, amikor itt Angliában először kezdtem óvodában dolgozni! Ez már több, mint amennyit Magyarországon voltam óvodapedagógus!
Kicsit átgondoltam az elmúlt idő tapasztalatait.. megküzdöttem sok mindennel az évek során, igyekeztem helyt állni, nem megfutamodni a kihívások elől. A véksőkig elmentem, és már nem vagyok olyan naív, mint az elején. Sokat tanultam másokról, magamról, és az itteni kultúráról. Jelenleg úgy gondolom, hogy megtaláltam a helyem, szinte pont ott vagyok a karrier terén, ahol elképzeltem magam. ;) Közel másfél éve dolgozok ebben az óvodában, és tavaly szeptemberben csöppentem a jelenlegi csoportomba, ami úgy tűnik, hosszú távú lesz, így most még egy újabb képzés elvégzésén gondolkodom... :D Otthonosan mozgok már az új területen, jobban átlátom a dolgokat, mint például tavaly ősszel.. az ezelőtti bizonytalanságokat az elmúlt hónapokban felváltotta a bizonyosság, a biztonság, és jó ebben lenni, ezt tapasztalni.
Örömmel, büszkeséggel tölt el a gyerekek fejlődését is látni, mennyit változtak egy év alatt! Mekkora potenciál, mekkora érték van bennük, és én velük foglalkozhatom nap mint nap!
Amikor pedig megfogalmazzák, hogy: 'Ovónéni, én úgy szeretlek!', az az egyik legnagyobb visszacsatolás, hogy a helyemen vagyok, jó, amit naponta csinálok! Annyira személyiségformáló gyerekekkel dolgozni. Annyit tanultam, változtam, és látom, hogy még mivel van dolgom, és látom, hogy mi és hogyan működik a mindennapi gyakorlatban, és ők hogyan működnek. Annyira összetett és egyben egyszerű is tud lenni! A szülőkkel való kommunikáció és együttműködés és a munkatársakkal a csapatmunka és a szakmai csevegések mellett a kapcsolatépítés is a szerves részei a munkámnak. Ezt introvertáltként, idegen nyelven működtetni nap mint nap nem kis feladat számomra, de milyen jó, hogy minden napra kapok új erőt Istentől az elvégzendő feladatokhoz!
Most pedig jöhet az újabb hétvége, pihenés, feltöltődés. :)