Egy dologtól tartottam, ahogy közeledett a Karácsony: hogy lebetegszem a téli szünetre. 24-én már éreztem is, hogy alakul a dolog, bújkált bennem  valami...de hála Istennek,  2 nap alatt jobban lettem. 🙏

Megérkeztek utolsó pillanatra a könyvek is, és a Dávidnak rendelt karácsonyi pulcsi is. Megsütöttem a bejglit, feladtunk pár képeslapot. Gyorsan teltek a hátralévő napok. És eljött a Szenteste is! Jó élmény volt hamarabb hazaérni, mint általában,  aztán ajándékokat bontottunk, esti Istentiszteletet néztünk. Videohívásoztunk, ettünk. 

Másnap még nyomott a megfázás, nem is aludtam jól előző éjszaka, de sétálni mentünk egy ismerős házaspárral. Jó volt a friss, hideg levegő, a beszélgetés. És jó volt megérkezni a meleg lakásba. 🙂  Utána hamar eltelt a délután hátralevő része, korán mentünk aludni. Tegnap is sétáltunk, szép volt, kellett! Aztán egy jó kis filmet néztünk. 😃 Élvezzük a szabadságot, hogy nem sietünk, végre pár napig nem kelünk korán. Ráérünk olyan dolgokra, amikre egyébként nem jut úgy idő, energia. 

Hálás vagyok  hogy a Karácsony nem maradt el. Hogy legalább Dáviddal ketten ünnepelhettük. Hálás vagyok, hogy nem csak az evésről, az ajándékokról szólhat számunkra. Nem is a mikulást várjuk, mint az itteni kultúrában a gyerekek.🎅

Jézus születésére emlékezünk, az Ő első érkezését ünnepeljük. Hogy Isten elküldte a megváltót.

Idén újra a Szentséges éj/ O holy night a kedvenc karácsonyi énekem, sokat hallgattam angolul. A szövege sokkal kifejezőbb, mint a magyar fordításnak! 

O holy night the stars are brightly shining
It is the night of our dear Saviour’s birth
Long lay the world in sin and error pining
Till He appeared and the soul felt its worth
A thrill of hope the weary world rejoices
For yonder breaks
A new and glorious morn

CHORUS 1
Fall on your knees
O hear the angel voices
O night divine
O night when Christ was born

VERSE 2
Truly He taught us to love one another
His law is love and His gospel is peace
Chains He shall break
For the slave is our brother
And in His Name
All oppression shall cease
Sweet hymns of joy
In grateful chorus raise we
Let all within us praise His holy Name

 Elsō próbálkozásaim a kalligráfia területén. 🙂Szeretnék még sok szép, és igaz mondatot leírni! ✍️💝 

December 24

 

'Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!'

'Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.'

December 22

 

János így válaszolt nekik: Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 

János ev. 1 26-27, 29

December 20

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott. Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.

Lukács ev. 2:8-20

Most pótoltam

 a blogon az adventi betlehemes fotókat, eredetileg kétnaponta lettek volna 😁 facebookon és instagramon többnyire sikerült tartani a fényképek és igeversek időben megosztását, de volt benne egy kis változtatás is...így 24- én kerül  megosztásra az utolsó kép, ige. 😉

A gyülekezeti Adventi dobozból is fogynak a feladatok, a takarítós kihívásban vannak még lemaradásaim, vagy olyan teendők is, amiket már előre megcsináltam. Szóval nem unatkozok. Egy újabb dolgos hét végén örülök a lassításnak, és közben még tudom, mennyi dolog vár rám...de már megjött az érzés, ami eddig hiányzott. Eddig ugyanis nem volt ilyen év végi, karácsonyi hangulatom...de ahogy közeleg, én is egyre inkább megérkezem. Úgy, ahogy vagyok, ahogy leszek. Amit még megtehetek, igyekszem megvalósítani, ami meg elmarad, az meglesz azután. 😊 Eldöntöm már most, hogy bárhogy is alakul majd a mi kis ünneplésünk, nem fogok idegeskedni, bosszankodni. Nem akarom, hogy a béke, az öröm helyét átvegye a keserűség, csalódás...persze, tervezünk dolgokat, de ez az év eleve a rugalmasságra, az alkalmazkodásra tanított. Most ahogy így belegondolok, valamennyire az előzőek is. Csak idén jobban ment a dolgok elengedése...már nem viselt meg annyira. Mert még így is marad, aminek örülhetek, amiért hálás lehetek. Illetve, így lehetőség volt észrevenni más, eddig rejtett dolgokat, amikért hálásak lehetünk. 

December 18

 Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

Máté ev. 2:11

December 16.

Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük.

Máté ev. 2: 9-10

 

December 14.

 Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.”

Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!

Máté ev. 2:3-8

December 11.

"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt."

Máté ev. 2: 1-2

Karácsony-illat és újabb elmélkedések...

Mézeskalácsot sütöttem a héten, az első adagot. Lesz még folytatás, hogy az Ünnepre is legyen ;) Villámgyorsan eltelt ez a hét is, a munkában is, de főleg itthon. Viszont reggelente együtt megyünk, este pedig eljön értem Dávid. Ez ráadás együtt töltött idő. :) Olyan jó, hogy legalább mi itt vagyunk egymásnak! Annyira hálás vagyok ezért. 

Karácsonykor elvileg enyhítések lesznek, három háztartás összegyűlhet együtt ünnepelni. De nekünk nincsenek itt rokonaink...meglátjuk, mi lesz. Aztán emiatt lehet, az új évben megint karanténre lesz szükség...de ha nem enyhítenék a szabályokat Karácsonykor, akkor meg az lenne baj...úgy sokan megszegnék a szabályt, és azért is elmennének a rokonaikhoz. Nem irigylem az ország élén levő  döntéshozókat. 

Ami az egyéneket illeti, mindenki viselni fogja a döntései következményét...minden szituáció más, nem ugyanazok a részletek, biztosan mindenki, vagy a legtöbben próbálnak jó döntést hozni, ami a családjuknak a javát szolgálja. Az biztos, hogy ez az év rendkívüli volt, sok áldozattal, lemondással, veszteséggel járt már eddig is. De talán voltak benne szép pillanatok is, olyan dolgok, amiket amúgy nem biztos, hogy a nagy szabadságban megtapasztaltunk, mert annyira rohantunk...(azért a feltételes mód, mert lehet, valakinek ez volt az eddigi legpocsékabb éve, nem tudhatom...)

Néha, mikor aggódok valami miatt, vagy rágódok egy döntésen, eszembe jut egy példa, amit valamikor olvastam: Számítani fog ez 5 év múlva? Emlékezni fogok erre 5 év múlva? Esetleg befolyásolja a jövőmet hosszú távon?  Ha nem, akkor nincs sok veszíteni valóm...úgysem ez lesz a lényeg :) 

Szóval így vagyok én ezzel az évvel is. Azokkal a programokkal, amik idén elmaradtak, de tudom, hogy nem örökre ;) Így a December is hálás hónap, találok okokat a hálára. Sőt, ha pontosabban szeretnék fogalmazni, nem csak okkal tudok már hálát adni. Mert Isten jó! És jó ebben a hitben, tudatban megerősödve zárni majd az idei évet.

"Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá. Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá. Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!"

Lukács ev. 19:28-38

 

Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt.

Máté ev. 1:18-24

Decemberi gondolatok

Két éve, Adventi vásárban 💑

Decembert írunk és élünk. Mintha felgyorsultak volna a napok! Ez a legszebb időszaka az évnek! Különféle Adventi naptárakkal hangolódok az ünnepekre. Szépül az otthonunk, tisztul a bensőm is..De mégis, a legszebb azt látni, ahogy Dávid örül, mikor naponta kinyitogatja a kis fiókokat! Nem hiába van a mondás: jobb adni, mint kapni! 

Így év vége felé, és mert egy újabb évvel idősebb lettem,  kicsit számot is vetettem, hol tartok most, hogyan haladok...először azok a területek jutottak eszembe, ahol nem tartok még ott, ahol szeretnék, amit korábban elképzeltem...de aztán kezdtem mélyebben átgondolni, és például a szakmai területen egész szépen fejlődtem, haladtam már az utóbbi egy évben is. 

A hit útján, bár kifelé talán nem sok látszik, érzem, hogy szól hozzám az Isten. Helyretesz, vagy megvigasztal. Megfedd, vagy bátorít. És szeret. 🙏 Egyre fontosabb az, hogy milyennek lát Ő, hogy mit gondol rólam Ő, mint mások. Hiszen Ő ismer engem a legjobban!

Annak ellenére,  hogy még mindig korlátozások vannak, és nem igazán lehet másokkal találkozni, mégis sokat mélyültek az itteni baráti kapcsolataim. Főleg a WhatsAppon keresztül,  és a videohívások meg az egymásért imádkozás alkalmával. 😉 

Dáviddal sokat éltünk már át együtt, de még nem eleget! 😉 Azt gondolom, hogy a jó házasság nem magától lesz. Nekünk például fontos a minőségi idő egymással. És mivel hosszú munkanapjaink vannak, este, fáradtan találkozunk, majd egy hosszú hét után jön a hétvége, amikor prioritizálni kell a dolgainkat. Nem lehetetlen, de nem magától működik az életünk. Magamról akarok beszélni, én követek el hibákat, mulasztásokat. Nem vagyok tökéletes társ, de igyekszem. Igyekezni akarok! 

Dávidnak nem olyan jelentőségű a Karácsony(i dekoráció), és ünnepkör,  mint nekem, de együtt alkotjuk meg a saját családi hagyományainkat, szokásainkat. Mint ahogy eddigi együttélésünk során minden más hagyományt, szokást. 🙂 

Szóval együtt is fejlődünk, de egyénileg is! Én például a türelmességben...ehhez leírnám az egyik legutóbbi, még zajló eseménysort: Anya küldött egy szülinapi ajándékot, kicsivel később, mint a DpD- s csomagot...múlt hétfőn itthon vártam, de kedden hozták, mikor nem voltunk itthon. Hagytak róla egy papírt. Új időpontnak megadtam a szombatot, h biztosan itthon legyek. Nem is mentem sehová. De nem érkeztek. Már bántam, hogy végül nem mentem sehová...de ha mentem volna, akkor biztosan hozták volna, nem?! Semmi gond, csak reméltem, h nem veszett el! Aztán vasárnap arra mentünk, h akkor én átvegyem. Nem tudták átadni, mert fogalmuk sincs, melyik beugrós postásnál van. De hétfőre elő van jegyezve kiszállításra. Kicsit csalódottan kullogtam visszaaz autóhoz. De a recepciós sűrűn kérte az elnézést, én meg mondogattam magamban, h "Nem az ő hibája, majd megérkezik". Itt tartunk most, türelmesen várom a csomagot, addig megyek takarítani, mézes kalácsot sütni, és nem türelmetlenkedni! 😉

 December 5. -én Mária volt a következő szereplő 😉

 A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” Ekkor így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” S ekkor eltávozott tőle az angyal.

Lukács ev. 1: 26-38

December 3. napjára

 "A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe"

Lukács ev. 1:26

Tavalyi

 Betlehemes történet, picit új köntösben:

1Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. 2Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. 3Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, 5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje

Lukács ev. 2:1-6

#thenativitystory #advent2020

Advent

Tegnap volt Advent első vasárnapja. Időben megérkeztek a gyertyák a koszorúra. 😉 Közben a gyülekezettől is kaptunk egy Advent dobozt. Minden napra egy feladattal, December 1.-től. 😊 Így is fogjuk a közösséget gyakorolni, az összetartozást erősíteni. Egymás és magunk, meg a szomszédaink, munkatársaink épülésére! 😉 

Ez a vírushelyzet új kihívások elé állította a közösségünket. És eddig olyan jó,  kreatív megoldásokkal álltak elő a vezetőink. Hálás vagyok értük, és hogy Isten adott nekik bölcsességet! 🙏  

Volt egy megrendítő esemény is, gyülekezetünk egyik családjából egy egyetemista lány hirtelen kórházba került Walesben, távol az otthonától. Imában összefogtunk, de pár nap alatt meghalt még ott a kórházban. 😟 Most a gyászoló családjáért járunk közben.. el nem tudom képzelni, min mehetnek keresztül. De kérem Isten vigasztalását, erejét megnyilvánulni az életükben! 

Ilyenkor mindig kapok egy-egy emlékeztetőt, hogy az élet mennyire véges,  és egy szempillantás alatt menni kell, mikor Isten úgy dönt! 

Megállásra késztet, elgondolkodásra, mérlegelésre. Vajon én készen állok? Vajon még mennyi időm van? Mire kellene jobban odafigyelnem? Hogyan élem a mindennapjaimat? Azt teszem-e, ami igazán fontos?  Hogy várom vissza az Urat?

Nem gondoltam volna,

 hogy az én szülinapom is karanténban lesz, olyan messze volt még, mikor kitört a világjárvány...de megtörtént. Eljött ez a nap is, egy újabb mérföldkő, egy újabb év küszöbe az életemben. Lassan letelik a hálás hónap, de a hálaadásom folytatódik! Úgy örülök, hogy pont tegnap volt a hálaadónap, és holnapután kezdődik az Adventi időszak. :) Elteszem magamnak a fenti zsoltárt, és a munkatársaimtól kapott dekoráció üzenetét is. Bár nem élvezek az életem, a hétköznapok során minden pillanatot, de egyre többször meglátom, miért lehetek hálás. Észereveszem az apróbb dolgokat is, meglátom bennük a szépet! Engem erre is tanított ez az idei év (is). Szóval ez az új dekoráció is bátorít ezentúl ;) 

A héten átment az autó a műszaki vizsgán, és a vízszerelő is itt járt, pont ma, megjavítani a fürdőszobában a csapot. Volt pár autómentes napunk, és konyhai csapnál fogat-, kezetmosó pillanatunk. De örültünk, hogy legalább volt még víz, ráadásul meleg víz is! ;) 

Egyre sötétebb reggeleken indulok, és érkezek a munkanapjaimon, de legalább az elketromos biciklivel jól haladok :) Tavaly ilyenkor még sokkal izzasztóbb, fárasztóbb volt számomra a közlekedés. Megérkezett a hideg, ködös idő is, de ennek van itt az ideje. Ez is tud szép lenni. :) Nemrég olvastam, h ha esik az eső, akkor is, jó örülni, vagy legalább nem bosszankodni, mert attól még esik, szóval a hozzáállásunk kell más legyen. Igyekszem így tekinteni az itteni, változékony időjárásra...Azért a mai Napsütést Isten mosolyaként értelmezem! :) 

Az utóbbi hetekben voltak a munkahelyemen érdekes és pozitív változások, nagyon örültem és hálás vagyok azóta is. Tegnap pedig felköszöntöttek, mert mára szabadnapot kértem. A gyerekek is odajöttek, mind. Az egyik kétéves kisfiú hozta a képeslapot:"Here you go!" - mondta a legcukibb hangon, azóta is elmosolyodok, mikor rá gondolok. :D Igazi kis fecsegővé vált, mióta a baba csoportból a totyogókhoz ment, és azóta is mindig mosolyogva köszön, mikor meglát! 

Jó visszaemlékezni, hogy tavaly ilyenkor milyen szép tengerparton jártunk Dáviddal. Most nem lehet utazni, sajnos. De a mindennapi apróságok is sokat jelentenek! És az egészségünk, meg a tágabb családunk jólléte. 

Vasárnaptól meg jöhet a visszaszámlálás! ;) 

Ma három éve

   

utaztunk először Angliába. Bele a nagy ismeretlenbe, magunk mögött hagyva mindent és mindenkit, amit/akit ismertünk, szerettünk. Akkor a Brexit miatt igyekeztünk, aztán azóta sem volt...akkor még csak egy évre jöttünk, azóta is itt vagyunk. Akkor még úgy terveztük, gyakrabban haza látogatunk, nem úgy sikerültek a dolgok... 

Érdekes visszagondolni, hogyan éltük meg a sok változást akkor, és hogyan éljük meg most, mikor már visszatekintünk. Mire számítottunk, és mi hogyan valósult meg. Vannak dolgok, amiket utólag értünk meg, és néha összeáll a kép, hogy mi miért történt pont jókor...néhány emlék megszépült, néhány körülmény megváltozott... Akkor még másokkal együtt laktunk, ma már csak mi vagyunk az albérletben. Akkor még a vendéglátásban dolgoztunk, ma már olyan munkahelyünk lehet, amit a Covid-19 nem befolyásolt...legalábbis hálásak lehetünk, hogy nem küldtek el bennünket, nem szűnt meg a pozíciónk, és csak a tavasszal voltunk kényszerszabadságon, ami kicsit jól is jött számunkra. 

Rengeteg élménnyel, tapasztalattal vagyunk gazdagabbak, mint 3 éve voltunk. Új embereket, barátokat is megismerhettünk. Érdekes félig turistának érezni magunkat, amikor új helyeken járunk, és emellett életvitelszerűen is itt élve, megismerni a kultúrát, az országot. Sokszor eszembe jutnak azok a középiskolai angolórák, amikor különböző szituációkat gyakoroltunk, játszottunk el szóban, és most a valóságban részesei vagyunk azoknak a szituációknak, sőt, még annál is többnek...

Idén Karácsonyra már majdnem sikerült volna hazautazni, - mert ez az az Ünnep az évben, amikor leginkább érzékeljük a szeretteink távolságát, - erre kitört a Covid-19, ami most megbonyolítja ezt a tervet. (a tesztek fizetése, a karantén leülése, a piros besorolás) Így ismét azzal nyugtatom magam: 'Talán majd jövőre!'. És egyszer csak megvalósul, hiszem, és remélem!

Ha a korlátozások megszűnnek, talán idén már lesz lehetőségünk itteni barátokkal, lelki testvérekkel együtt ünnepelni a Szeretet ünnepén, az Isten irántunk való szeretetére emlékezve! 

Már elkezdtem hangolódni

 a közelgő ünnepekre! 😉 Az Adventi koszorúhoz először elővettem  amim volt, és kicsit átrendeztem rajta a tavalyihoz képest az elemeket. 2 kis apróságot vettem hozzá idén, a szánkót és a rajta álló macit. 😊Sok szépet látok neten is, meg az üzletek dekorációs részlegein, de valahogy itthonra nekem a kevesebb több! Már csak a gyertyákat kell megvenni, és kész! 🕯

Az adventi naptárral idén merészebb ötletem támadt. 😊 Tavaly megvettük a csokisat, ès felváltva bontogattuk. De nekünk ez nem annyira érdekes már, mint amekkora élmény gyerekeknek a reggeli csoki. Szerettem volna egyedibb, eredetibb ötletet, és valami saját készítésűt. Így vettem meg ezt a fa fiókos verziót, mert ez könnyen tárolható (az akasztósak közt is gyönyörűek vannak, de albérletben falra nem fúrhatunk..). Aztán megvettem a számokat, és a festéket. Kigondoltam, hogy milyen legyen, és megvalósítottam. A múltheti szabadnapokon készültem el vele. ☺ Közben már Karácsonyi zene szólt, Dávid is tevékenykedett, olyan meghitt volt már ez is! A héten már karácsonyi bögrékből iszunk, és a Karácsonyi pulcsit is sikerült beszerezni (Christmas jumper)                                                                

Dávid még nem tudja, de a tavalyi igés/idézetes kártyák mellé, amit Anyától kaptunk, beleteszek pár kedves üzenetet Neki, minden napra! (ez volt az az ötlet, amit nemrég olvastam, és beindította az alkotóvágyamat) Persze, édesség is lesz mellé, de az már mellékes. 🙂 Olyan mondatokat írtam össze, amit igyekszek megfogalmazni szóban is a mindennapokban, de most különösen jó volt egy listát írni róluk és Róla! Ki is vágtam a legszebb téli mintás papírokból a 25 kis cetlit, most már csak meg kell írnom őket!                                                                                          

Idén is alkottam már néhány új dekorációt, számomra öröm saját kézzel készíteni valamit, mert akkor olyan lesz, amilyet szeretnék, és addig is az ünnepre, alkalomra hangolódok! 🙂 (és rendeltem pár díszt egy nagyon ügyes és kedves barátnőmtől) 😉  

A Betlehemes kalendáriumot is tervezem újra megépíteni Karácsonyig, ahhoz is készítek valami szépet még. Idén a blogon is szeretném erről az igéket, képeket az adventi időszakban megosztani - ahogy kibontakozik a Jézus születéstörténete. (Annak ellenére is, hogy tudom  eredetileg nem Karácsonykor született...)

Bárhogy is telt eddig ez az év, a legszebb ünnep, időszak még hátra van belőle! Idén most így lesz -ismét - más, mint ezelőtti években. 

Karantén-szabadság

 Pár napja itthon vagyunk, szabadságon. Mivel a legtöbb minden zárva van, így most nem utazással töltjük az időnket. 😁 Sétálni voltunk párszor a novemberi napsütésben. Sokat változott a természet, a legtöbb levél lehullott már! Olyan jó az avarban sétálni, 🍁🍂és a falevelek táncát nézni a szélben. 🍃 

Egyik ilyen kirándulás alkalmával láttunk fácánokat, hatalmas fenyőket🌲,  tiszta vizű patakot kanyarogni a nyilvános gyalogút mentén... és ami elmaradhatatlan: bárányok legelnek minden második mezőn. 🐑🐏  Ismét jól jött a gumicsizma, nem árt neki a sár, meg a hatalmas pocsolyák..👢👢

Aztán hazaérve bekuckóztunk a kanapén, egy forró itallal, és megnéztünk egy filmet. (Legutóbb természetfilm volt, David Attenboroughtól).

Miközben azzal kapcsolatosan álmodozunk, mit szeretnénk még, igyekszünk hálásak lenni azért, amink most van! 

Mostanában

többször ébredtem úgy, hogy álmomban Magyarországon voltam. Családnál, konfin, barátokkal beszélgetve, és aztán mikor felébredtem, Angliában találtam magam. Másfél éve voltunk otthon legutóbb, egy éve találkoztunk rokonokkal, lassan egy éve láttam élőben Anyukámat, Nagymamámat. Plusz világjárvány van... már a tudatalattimnak is hiányoznak az otthoniak. Legmélyen valahol van egy belső nyugtalanság, hogy mikor találkozhatunk legközelebb, és milyen körülmények között?! 

De hálás vagyok, hogy mindenki egészséges, a szeretteink nem kerültek kórházba! Élnek, dolgoznak a szüleink, és reméljük, hogy sokáig így is marad, aztán jöhetnek a boldog nyugdíjas éveik! 

Most hétvégén magyar gulyáslevest főztem, hogy a hazai ízvilággal a honvágyamat enyhítsem. 😉 A receptet mama írta le nekem, nagy kincs az ajándékba kapott, kézzel írt receptes füzetem!

Tavaly együtt sütöttük Karácsonyra a bejglit, idén kitűztem magamnak, hogy egyedül elkészítem ugyanolyan finomra! 😊

Próbálok

arra összpontosítani, amit még szabad/lehet ebben az újabb karanténban. 😉 Igaz, hogy pont mire sikerült a fodrászhoz időpontot foglalnom, bejelentették a hírekben, hogy bezárnak a nem létfontosságú helyek 🤔... szóval ezt buktam, így megpróbáltam megoldani magamnak, Dávid segítségével. 🙂 

Dolgozni azért még mehetünk, ha már itthonról nem tudjuk végezni a munkánk. Igaz, hogy most nem lehet sehová utazni, de a hétvégi sétáinkról is annyira feltöltődve jövünk vissza, hogy gyakrabban is jó lenne menni...munka után viszont, már sötétben, hidegben nem igazán van hozzá kedvem... Mostanában gyakran nézünk egy jó filmet a netflixen, olvasunk, zenét hallgatunk, és újabb társasjátékokat játszunk együtt. 

De holnaptól lesz pár szabadnapunk is, és érzem, hogy szükségünk is van rá! 

Hála(adás) hónapja

Nemrég tudtam meg, hogy November a hálaadás hónapja! Ennek nagyon örülök :) Eddig is szerettem az Amerikából eredő, november végén levő hálaadás-napot, és az utóbbi időben igyekeztem tudatosan is a hálaadásra, az augusztus végén elkezdett listámat azóta is írom. ;) Most pedig a facebookon veszek részt a 'Hálás hónap' kihívásban. :)  
Szeretnék igazán Istennek tetsző, hálás életet élni! 

A másik nagyon építő csoport számomra, a Társ, feleségek 60 napos 'kihívása', mert a hasznos bejegyzéseken, videókon, imafelhívásokon túl, újra elővettem két nagyon jó könyvet, ehhez a témához kapcsolódóan, és igyekszem olvasni, majd gyakorlatba ültetni a leírtakat. Van, amit gyakoroltam, és most csak fel kell eleveníteni, új erővel, új szeretettel alkalmazni..;) :)  

Amúgy is, ebben a hideg időben, jólesik bekuckózni a melegbe, egy forró kávét kortyolgatva olvasni, elmélkedni a szabad időmben, főként pedig a szabadnapomon. Hálás vagyok, hogy pont hétfőre esik! Annyira másképp indul így a hetem. :)  

Valahogy így, ezeknek a segítségével is élem túl ezt a lekorlátozott időszakot, mert már nem csak, hogy gyülekezetbe nem járunk -képernyőről nézzük, és mostanra ez eléggé nyomasztó számomra... a munkán, és a Dáviddal való sétákon, kirándulásokon, minőségi időtöltéseken kívül nem sok dolog történik az életemben. Egy-két barátnős kávézáson voltam az utóbbi hetekben, és múlt hétfőn egy kicsit nézelődtem, vásárolgattam is ;) 

Viszont nemrég bemondták a hírekben, hogy csütörtöktől megint minden bezár itt, Angliában. Pedig végre sikerült péntekre időpontot foglalnom a fodrásznál...de úgy tűnik, ez most megint elmarad. :D Most izgatottan várom, hogy az otthonról dolgozó szülők miatt végülis hány gyerek fog óvodába járni, és így mi lesz a főnökünk döntése, kit fognak hazaküldeni közülünk kényszerszabadságra.

Az utóbbi hónapokban a két legnagyobb hálaokom a munkahelyeink és az egészségünk! 

Bónuszként pedig, hálás vagyok a novemberi napsütésért! 🌞

Őszi szünet

volt, és kevesebb gyerek jött oviba. Lazább napjaink voltak. Tudtunk olyan feladatokat végezni, amire máskor nem jut annyi idő. Tudtunk tea-, kávészüneteket tartani, felváltva, ami igen jólesett ebben a hideg időben, főleg azért, mert kénytelenek vagyunk többet szellőztetni -ez is a vírus elleni egyik védekező előírás...                                                                                                                                        

Az óvoda előtti fáról gyönyörű színes levelek hullottak le a nagy szélben, és egyik nap, mikor épp nem esett az eső, összegyűjtöttem egy csokorra valót. Hazahoztam, vázába tettem, és ezennel teljes az őszi hangulat a lakásban. Költségtakarékos, természetes, és helyet sem foglal majd sokáig ;)

Készül az őszi rókás alkotásom is, végre találtam hozzá narancssárga cérnát, már csak a betűket kell felraknom, és összeáll a kép ;) Ez csak úgy a magam örömére készül, mert megláttam, és muszáj alkotnom valami hasonlót! :) 

ez a saját művem, eddig ;)

 ez az eredeti, amit a Pinteresten találtam 

Ezt az igeverset

régóta ismerem. Ma ez volt a Biblia alkalmazásban a napi ige. 

Ritkán érzem azt ezeknél a napi, véletlenszerű igeverseknél, hogy nekem szólnak, de ez ma betalált! Tegnap este imádkoztam bizonyos dolgokért, kiöntöttem Isten előtt a szívemet, és ma reggel tudom, hogy Ő válaszolt! Ezzel a fenti igével. Nagy bátorítás ez most! Anélkül  hogy leírnám, ez most mire a válasz, csak megörökítem, hogy emlékezzek. És keresem továbbra is az Ő országát, igazságát, akaratát, tetszését. 

A többit, hiszem, Ő kézben tartja!

Szeretem az

                                       

őszi erdei sétákat. Mindig tudok gyönyörködni a színekben, a termések sokféleségében! És egy ilyen séta alkalmával is jókat beszélgetünk Dáviddal. A tavaszi karanténban is sok ilyen élményünk volt, mikor csak napi egy edzésre, sétára lehetett elhagyni az otthonunkat, bevásárláson kívül...

Ezen a képen látszanak már a sárguló, barnuló, lehulló levelek! És egy tipikus angol templom ;)

A fű persze sokáig zöld, mert ismét napokig esik az eső :D 

Tavaly még nem voltunk ennyire elszántak, de most már esőben, eső után is szívesen sétálunk, megfelelő öltözetben ;) Ki kell használni a szabadidőnket. Megtanulni "táncolni" az esőben, avagy alkalmazkodni az itteni lehetőségekhez. Mivel mindketten teljes állásban dolgozunk, reggel megyünk, este jövünk, jólesik és szükséges hétvégén kicsit kimozdulni a természetbe. És sokszor itt a közelben is felfedezünk valami szépet, újat! 
A vidéki Anglia belopta magát mindkettőnk szívébe! És mivel tele van sétaútvonalakkal, tervezgetjük, hogy végigjárunk párat. Legalább is, részleteket ;) 

ui.: a fotókat Dávid készítette ;)

Egyik legutóbbi

sétánkon fotóztam ōszi növényeket, terméseket. Ez a virágzó ág megragadta a figyelmemet! Most is nyílik, virágzik, a borús, hideg idō ellenére! 

Csak bátorít engem is, hogy gyümölcsözzek, alkossak, fejlōdjek, még ebben az idōszakban is, amikor úgy érzem, több visszahúzó erō/tényezō is támad, akadályoz. 

A teremtett világban Isten gyönyörködik. Az Ō alkotásai hirdetik az Ō nagyságát, dicsōségét. Engem is Ō alkotott, Ō hívott el, vezet és nevel. Szeretnék, mint ez a virágzó ág, Istennek örömöt szerezve élni! A szürke, borús hétköznapokon is, sōt, akkor méginkább!

4 éve már, hogy számomra/számunkra a tegnapi nap - 10.22 - az ősz legszebb napja! Most visszatekintve, gyorsan eltelt ez az idő...jó volt kicsit nosztalgiázni, a fényképeket megnézegetni, gondolatban visszamenni Debrecenbe. Felidézni, mikor még együtt ünnepelhettünk rokonokkal, barátokkal. Életünk legfontosabb eseménye a házasságkötésünk! Akkor, ott vállaltuk  hogy jóban-rosszban együtt megyünk tovább. A jóban nem nehéz megtartani a fogadalmat! 

Hála Istennek, a küzdelmesebb időszakokon is túljutottunk együtt! 

Idén szerettünk volna étteremben ünnepelni, de a világjárvány miatt ez most nem valósult meg...helyette Dávid meglepett itthon, ő készített évfordulós vacsorát, mire munkából hazaértem. Aztán  még egy filmet is megnéztünk, popcorn kíséretében. A képeslapok sem maradhattak el,  és egy kis ajándék. 😉

Sokszor ezek az apróságok jelentik a legtöbbet! Örülök, hogy tudtunk minőségi időt tölteni, ünnepelni, reflektálni. 

Hálás vagyok a házasságunkért, a kettőnk közötti növekvő szeretetért és hogy bízhatunk Istenben és egymásban! Mikor még csak udvarolt nekem, találtam egy szép idézetet, és ez még ma is igaz, egyre inkább: "Mikor az áldásaimat számolom, Téged kétszer számollak! "

Október

azért is különleges a számomra, mert ekkor ünnepeljük a házassági évfordulóinkat. 

A polgárinkról is szeretünk megemlékezni, hiszen jogilag akkor lettünk házasok, akkor vettem fel a Férjem nevét. 

Négy éve már! Egy gyönyörű őszi nap volt, és minden szépen kialakult, így október 14.-én, 14 órától összeházasodtunk, szűk családi körben. 

 

Van pár fényképünk, felvételünk, amiket a családtagjaink készítettek, és olyan jó visszanézni, visszahallgatni az ünnepélyes pillanatokat. És érdekes visszaemlékezni az izgatott készülődésre, a szervezés vidám és komplikáltabb mozzanataira is...aztán csak lett versmondó a péntek délutáni időpont ellenére is. 😉

Azóta sok mindenen mentünk keresztül, sok minden megváltozott körülöttünk és bennünk. Haladunk együtt egy úton, ami ránk van szabva. Olyan jó, hogy tudhatjuk, Isten jár előttünk, velünk! 

És elmondhatom, hogy nem az esküvőnk volt életünk legszebb napja- mert utánna is volt még sok szép közös élményben részünk-, de minden bizonnyal az egyik legmeghatározóbb!

Sokat tanultunk magunkról, egymásról, és Istenről is az elmúlt időszakban. Hálás vagyok Neki Dávidért! Tudom, hogy Ő komolyan vette a döntésünket, és harmadik fonalként jelen van a kapcsolatunkban.  

Izgatottan várom, mit tartogat számunkra az elkövetkező években! Mert Isten jó, hűséges, és a legjobbat tervezi az Őt  szeretőknek, követőknek! 

Annyi mindenrōl

 írnék, írhatnék.                                      

Mostanában csak úgy gyūlnek a gondolatok, az élmények...idōhiányban szenvedek. Bedarálnak a hosszú munkaórák és a többi teendō. 

A napjaim nagy részében ovónéni, pótanyuka vagyok. Aztán hazajövök, fáradt feleségként, háziasszonyként próbálom felvenni a fonalat. Dávid nagyon megértō volt, amikor mégsem úgy sikerült minden, ahogy kellett volna. Mert feszült voltam és fáradt...többször kellett maradnom munka után még egy órát megbeszélésen, vagy eleve stresszes, fárasztó napom volt!                                                                                                          A Baba csoportban vagyok, a gyerekek nem tudnak beszélni, csak sírással komunikálnak. Különbözō idōpontokban alszanak, az otthonról hozott napi rutinjukat követjük. Amíg valaki alszik, a többiek sorra, rendszeresen megtalálják a leghangosabb játékokat, vagy épp kedvük támad kiáltozni.🙈Van, akiknek tápszert készítünk, van, akiknek segítünk kiskanállal enni...a pelenkázás is több részletben zajlik, sōt, a tiszta pelusba elvégzik a nagydolgukat, tehát akkor újra pelenkázás következik 😁. Szóval készülök az anyaságra. Van fogalmam, milyen sok feladattal fog járni. Milyen változatos lesz minden egyes nap. Ami egyik nap mūködik, következōkor nem biztos. Rugalmasság, alkalmazkodóképesség, sok türelem, és mindenféle ötletek kellenek. Például egy pici, nyolchónapos kisfiúhoz is, aki az oviban az elsō napokat végigsírta. Pár perces periódusokra nyugodt volt, kezdett játszani, felfedezni a környezetét, aztán jött egy váratlan esemény, hang, érzés, és újra legörbült a kicsi szája... a héten már rutinosabban kezeltem ezeket a szituációkat, és ō is nyugodtabb volt a napok nagy részében. 😊 

Megint jó látni a kicsiken a változást, fejlōdést napról-napra! 🙂 Ahogy olvasunk, játszunk, éneklünk, kézmūveskedünk. Tenyérlenyomatból sünit készítettünk, és Halloweenre tököt festettünk. A legkisebb kislány a festéket is meg akarta enni, vicces volt! 😁 Ō már annyira hozzámszokott, hogy sír, ha kimegyek a szobából, és féltékeny, ha más kisgyerekkel foglalkozok. 🙈 

Szóval így telnek a napjaim. Itthon meg legnagyobb hálaokom a csend, a meleg, a nyugodt étkezés és mosdószünet 😉, az ágy,  és a Férjem, akivel lehet felnōtt beszélgetéseket folytatni! ♥️

Mostanában ünnepeljük a házassági évfordulóinkat (polgári, egyházi) és visszaemlékezünk, meg elōre tekintünk! 👰🤵 De errōl még írok legközelebb! 

Skócia, Lake District

Hihetetlen számomra, de már több, mint egy hónapja voltunk a szabadságunk utolsó állomásain is. Nagyon tetszett Edinburgh utcai forgataga, igazi fővárosi hangulata volt, mint annak idején Budapestnek! Persze, turistaként jó volt eltölteni ott az időt, és megnézni, amit szerettünk volna. :) Skót dudás embereket hallottunk játszani a város több pontján is, mendenfelé gyapjúból készült ruhaneműket árultak, meg skótkockás tárgyakat, ruhákat. Megnéztük kívül-belül a királynő nyári palotáját, Holyrod palace-t, és felsétáltunk a kastélyhoz is, ott készült a szelfink :) Szembe sütött a nap, de nem akartam napszemüveget tenni, és ez lett a legkevésbé hunyorgós...

Aztán hazafelé Dávid a Lake District-en akart keresztül vezetni, hogy meglássuk, tényleg olyan szép-e mint ahogy sokan mesélik róla. Lenyűgöző volt, kezdtük sajnálni, hogy a szabadságunk utolsó napján értünk oda! Úgyhogy mindenképpen visszamegyünk, sok szépséget lehet még ott megtapasztalni. Mindenfelé vezetnek gyalogos túrák a környéken, és festői a táj. 

Jelenleg várjuk a miniszterelnök ma esti nagy bejelentését a járvánnyal kapcsolatosan, hogy milyen új megszorítások lépnek érvénybe... hálás vagyok, hogy az elmúlt bejegyzéseim utazásán részt vehettünk, és izgatottan remélem, hogy hamarosan újra kimozdulhatunk, ha minden jól alakul! 
Addig pedig telnek a munkás hétköznapok, a bekuckózós esték, és nosztalgiázunk az eddig meglátogatott helyek fotóit visszanézve. ;)