Nagy dilemmában

voltunk az elmúlt időszakban...raktári munkákra jöttünk ide, azt hallottuk, az rengeteg van itt, és jól el lehet helyezkedni. Ehez képest az ügynökség, akikkel dolgoztunk, azóta sem keresett meg új munkalehetőséggel, és a legutóbbi ügynökségnél sem volt óriási a kínálat, épp hogy Dávidnak tudtak egy munkát ajánlani pár hete...a legtöbb ilyen raktár nem Rugbyben van, hanem a környéken, ami biciklivel messze van, busszal nem minden időpontban megközelíthető, autónk meg nincsen. Szóval korlátozott lehetőségeink voltak. És nem akartunk fagyasztóházban, vagy éjszakai műszakban dolgozni, tehát ezek is kilőve...Nem tudtuk, hogyan tovább, mi lesz a megoldás, a következő lépés?! Már autóvásárláson gondolkodtunk, de azt is csak 1-2 hónap múlva tudtuk volna nyugodt szívvel megengedni magunknak, hiszen gyűjteni jöttünk, az autó meg viszi a pénzt. Amíg megvesszük az autót, hogy messzebbre is járhassunk dolgozni, addig is kell valamit dolgozni :) Egy ilyen körforgás alakult ki...
 Kemény félév (sőt, majdnem 9 hónap) van mögöttünk. Sokszor fontolgattuk, hogy lehet, érdemesebb lenne hazamenni...vagy mégse, mert az visszalépés lenne, viszont ezt így itt tovább nem lehet csinálni, mert nem láttunk olyan lehetőséget, amire szükségünk lenne, és amit be tudnánk vállalni...de akkor hogyan tovább??...sokat tépelődtünk, agyaltunk, tervezgettünk, nézelődtünk a neten...
Közben az a tudat sem boldogít, hogy otthon meg mindeközben óvodapedagógus és tanárhiány van ... nem véletlenül. De itt meg nem kezdhettünk rögtön a hivatásunknak megfelelő pozícióban dolgozni.

Szóval egyet tehettünk, imádkoztunk és próbáltuk nem feladni. Egymást is bátorítani, nem lehúzni. Isten igéreteibe és hűségébe kapaszkodni. Arra gondolni, hogy nem fog magunkra hagyni, ha eddig is Ő jött velünk. Előttünk. Most úgy érezzük, végre kezd rendeződni a sorsunk, az életünk.
Mégsem kell autót vennünk, mert nekem sikerült az állásinterjúm egy közeli oviban, Dávidot pedig nagy valószínűséggel átveszi az a cég, ahova most az ügynökségen keresztül jár dolgozni.
Szóval ismét egy új fejezet köszönt be az életünkbe. :)

"De nem tudom, lehet-e igazi a remény s a türelem mindaddig, míg próbára nincs téve, talán hosszú időn át, talán minden nap. A valódi értéknek általában valódi, nehezen megfizethető ára van."

A hétvégénk

 gyorsan eltelt, szabadtéri Istentisztelet volt vasárnap délelőtt, aztán itthon hamburgereztünk. Hétfőn elmentünk bejelentkezni még egy ügynökségnél, mert az előzőtől még nem jött új ajánlat, mióta bezárt a gyár...Kitöltöttük a jelentkezéshez szükséges papírokat, és mondtuk, hogy nincs közlekedési lehetőségünk, ha messze van a munka (busszal esetleg tudunk menni, de biciklizést nem vállalunk 1-1 órát!) Azt mondták, szerdán hívnak a Sainsbury-s munkával kapcsolatosan, és akkor akár jövő hétfőn kezdhetünk is. Errefel tegnap (kedden) reggel hívott a nő, hogy van egy munka, tudna-e menni Dávid 10-re? Nem szeretjük elsietni a dolgokat, meg azért ez elég fura volt így, D azt mondta, holnap tudunk menni. Erre mondta a nő, hogy holnapra vesznek fel mást akkor, és különben is, legalább Dávidnak lenne munkája, az is jobb, mintha egyikünknek sem lenne, nem?! Na ezen azért kicsit kiakadtunk, de Dávid végülis elment déltől ötig dolgozni...Ma már 8:30-ra ment, egész nap dolgozik, de nem volt nehéz, és van egy félórás ebédszünet, meg két tízperces fizetett is. Azt mondta, jófejek, segítőkészek, és jobb a környezet, mint az előző cégnél!
Azért továbbra is imádkozunk, és várjuk Isten válaszát a továbbiakra nézve :)
Közben tegnap én is kaptam interjúidőpontot egy oviba, izgatottan várom. Szeretnék végre ismét gyerekekkel foglalkozni, mert ezt tanultam, és ebben jó vagyok, meg van is hova még fejlődnöm, de félek is, mert azért nem mindent tudok angolul úgy kifejezni...szóval nagy kihívás is lenne...meglátjuk, Isten hogyan gondolja?!

Szerdán

csoda történt velünk!

Bementünk a városba egy-két dolgot megvenni, többek között egy kis porszívót is szerettünk volna, hogy a padlószőnyeges szobát, meg a lakás többi részét is alaposabban tudjuk kitakarítani...Be is mentünk az üzletbe, láttuk, hogy egy jófajta igen le van árazva, 25 font. Dávid kikereste interneten, a saját márkás honlapon 80 font egy ilyen porszívó. Valószínű, akkor nem gyenge, és nem fog hamar elromlani...bár nem tudjuk, meddig leszünk itt, nem akartunk nagy összeget beruházni, de használtan nem nagyon láttunk mostanában, pedig korábban lett volna egy, 10 fontért...de használt, és mi van, ha épp nálunk romlik el?! Nagyon vonzott a 25 fontos, mert egész jó árnak találtuk, ahhoz képest, hogy nem egy kis márkátlan valami. Végül megvettük, és a pénztárnál csodálkozva álltunk, amikor a pénztáros beolvasta a vonalkódot, és mindössze 10 fontot vontak le a porszívóért. Lett egy vadiúj kis háztartási eszközünk, sokkal olcsóbban, mint azt vártuk és reméltük...Sikeresen hazahoztuk és ki is próbáltuk, nagyon örültünk a porszívózás lehetőségének :)) És Isten gondviselésének látjuk ezt is. Talán azért történt mindez, hogy a nagyobb dolgokat is hittel, bátran vigyük elé, és várjuk a pozitív végkimenetelt minden ügyben :)

Június és egy kis július

Az előző hónapban sok minden történt velünk. Pár hetet dolgoztunk is egy gyárban, ami aztán bezárt. Eléggé kitöltötte a hétköznapjainat. Korán keltünk, biciklivel mentünk és jöttünk, délutánra jól elfáradtunk. Egyórás ebédszünetünk volt, magunknak vittük az ételt, péntekenként rövidített napunk volt, csak du. kettőig dolgoztunk. Nem volt állandóan nehéz, inkább csak monoton, gondolkodást nem igénylő mozdulatok.
Mióta nem dolgozunk, sikerült bejelentkezni a háziorvoshoz, megrendeltünk egy kis eszközös internetet is, és intézzük a házszámbejelentést a councilnál, a postánál, stb...azután lehet majd vezetékes, korlátlan internetünk.
Közben nézegetjük az állásjánlatokat is, meg rendezkedünk az albérletben. Most már nem felfújhatós matracon alszunk, vettünk egy strapabíróbbat. Igazi nagyméretű , és nagyon kényelmes :) Külön tortúra volt a hozzá illő, pénztárcabarát gumis lepedő beszerzése :) Rögtön kettőt is vettünk, hogy mosáskor legyen váltásnak is ;)
Már többször voltunk itt gyülekezetben, mindig nagyon találó az üzenet, és felüdít az éneklés is. Mióta először mentünk, még mindig emlékeznek az ajtónálló testvérek a nevünkre!
Annyira szép, meleg idő van, már több hete nem esett eső, és 30 fok!! (körüli) a hőmérséklet. Így a múlt héten elmentünk egy kicsit Birminghambe. Most voltunk másodjára, és még mindig lesz mit nézni következő alkalmakkor is. Jó volt kimozdulni, vonatozni, vakációzni. Egy másik alkalommal a közeli tóhoz bicikliztünk ki, körbe is tekertük, és akkor fagyiztunk egyet, miközben néztük a tavon úszkáló rengeteg kacsát, hattyút. Mikor legközelebb mentünk, egy kis tisztáson rengeteg nyuszi ugrándozott a fűben (6-8, ez azért elég sok, eddig mindig egyet-egyet láttam). Mi meg ott Aranyásóztunk a közelükben, a kis piknikpokrócunkon.
Dávidnak törzshelye lett ez a tó, majdnem naponta kibiciklizik egy kis testmozgás, környezetváltás céljából.
Közben nosztalgiázunk a tavalyi nyaralásunkról, és vettünk egy olaszországi tájképet ábrázoló puzzle-t, mostanában azt rakosgatom, és már majdnem kész :)
Szóval tömören ennyi, igyekszem majd rendszeresebben írni, és nem ennyire lecsósan :P

Kedd és Csütörtök, napló

Leültem kicsit összeszedni a gondolataimat... :)

Sok minden történt, mióta legutóbb írtam. Az elozo egy-két hét nagyon nehéz volt, reménytelennek tunt a helyzet, és kezdtük elveszíteni a türelmünket, a reményünket, de Isten közbelépett, az o kezét látjuk abban, hogy már amikor feladtuk volna, végül mégis jól alakultak a dolgok, és elkezdodött az áttörés. A tehetetlenségünknek, és a végeláthatatlan várakozásunknak vége lett, és az albérletbe költözéssel elkezdhettünk végre intézkedni. Hiszen itt nagyon fontos az, hogy legyen bejelentett lakcímünk.  Minden ügyet a lakcímigazolásunkkal tudunk intézni: orvosi rendelobe bejelentkezni, bankszámlát csináltatni, ügynökségeken regisztrálni munka-ügyben, stb...

Szóval már vasárnap óta itt alszunk az albérletünkben. Szombaton az Asdában másoltattam kulcsot, a cuccaink egy részét már akkor áthoztuk, aztán vasárnap délután a többit is. :)
Persze, takarítással kezdtük, mert mindent most szereltek fel, nagy volt a por és a fúrás-faragás utáni törmelék. Festékpacákat is hagytak boven, mindenféle felületen, de örömmel takarítottam, na meg körömmel is, mert úgy még könnyebben lepattant ;) A skirting boardokat is letörölgettük mindenütt a lakásban, meg a radiátorokat, ajtófélfákat...poroltunk, mint a szigeten, de ezúttal a saját kis “lakosztályunkat” takaríthattuk.
Dávid összeállította a nagy étkezoasztalt, én meg felfújtam az ideiglenes ágyunkat :P
...
Egyszeruen, nem jött, hogy higgyem, hogy most már itt vagyunk, és eljött, amit vártunk...majdnem féléve volt utoljára privát albérletünk, és az csak egyszobás volt, ráadásul minden helyisége kisebb volt annak a lakásnak.
Szóval most nagy az öröm, és a megkönnyebbülés, mégnagyobb a hálaadás a szívünkben!
Szép tágas, világos a nappali, és a konyha-étkezo is. Tegnap este amikor a nagy biciklibeszerzo körútunkról hazaértünk, még mindig rácsodálkoztam, hogy ez most már csak a miénk egy idore...és a konyha a személyes kedvencem, a maga egyszeru de praktikus, hófehér bútorelemeivel. Igaz, nem rendeztük be teljesen, csak a legalapvetobb eszközöket szereztük be, de öröm volt minden egyes darabnak helyet találni, szépen berakosgatni; és elrendezni, ahogy korábban a cottage-takarításkor tanultam/csináltam :)
Már akkor errol álmodtam, hogy ha egyszer újra lesz konyhám, ugyanolyan szépen fogom berendezni...és az álmok néha valóra válnak!

Munka szempontjából is jók a kilátásaink, úgyhogy hosszabb távra tervezünk itt maradni ebben a városban, szóval kicsit olyan, mintha ismét új életet kezdenénk :)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Május 31., csütörtök

Már több, mint egy hete nem írtam...hihetetlen, hogy repül az ido. Nem unatkozunk! Minden nap történik valami, akár pozitív, vagy éppen nem annyira kellemes dolog.
Múlt héten beszereztük a bicikliket, amivel sokkal jobb közlekedni, mint gyalog végigjárni a várost! Ami korábban egyórás séta volt, most észre sem vesszük, és már ott vagyunk :)
Igaz, az enyémet haza kellett tolni vásárlás után, mert lyukas hátsókerékkel adták el, de mire ez kiderült, már elgyalogoltunk érte, szóval mindegy is volt, hogy mégegyszer meg kell tenni ugyanazt a távot, gyalog, visszafelé...
A Dávidéval pedig úgy jártunk, hogy félúton leesett az egyik pedál, mert lazán volt felcsavarozva, szóval aznap megint hazatoltunk - immár két biciklit...
Kilóméterhiányunk nincs :) És vannak itt jó kis lejtok, ahol már lehet gurulni...csak bírjuk másik oldalon feltekerni ;)

A munkavédelmi cipoket is beszereztük, nem kevesebb kalanddal és utánajárással. Minden lehetséges ciposboltban megnéztük, de nem volt az én méretemben, vagy úgy egyáltalán; szóval át kellett biciklizni a város másik felében lévo sportüzletbe, és ott végre megtaláltam a megfelelot árban, méretben és stílusban is.

Ezek után vártuk a tulajtól a szerzodést, amin szerepel a nevünk és a pontos címünk, hogy végre komolyabban is szóbaálljanak velünk az ügynökségeken. Az egyik helyen nem kekeckedtek, és anélkül is simán beregisztráltak minket, de kellett várnunk, mire kaptunk egy jó munkalehetoséget...ami biciklivel is könnyen megközelítheto.
Közben oviba is beadtam a jelentkezésemet, de az interjúra kétszer sem sikerült elmennem, úgyhogy jegeltem egy kicsit ezt a dolgot; amúgy is, sok jelentkezo volt, nem hinném, hogy pont engem választottak volna, és beletelt volna egy hónapba is, mire meglesz az eredmény. Szóval megragadtuk a lehetoséget, és tegnap elmentünk elso alkalommal egy gyárba dolgozni.

A google maps alkalmazás 16 perces bicikliutat mutatott, amit mi tegnap kora reggel, szakadó esoben 3/4-ed óra alatt tudtunk megtenni. Ma már félóra elég volt így, hogy tudtuk, hogy hol és mikor, merre kell kanyarodni :)