Ez a hét is

 eltelt. 👍

Hárommal kevesebb munkatárssal ugyan, de végigcsináltuk az ovis napokat. Egyikük táppénzen, másikuk, mivel elég idős már, veszélyeztetettség miatt maradt otthon, a harmadikuk pedig 'self-isolation'-ban otthon maradt, mert találkozott valakivel, aki aztán pozitívat tesztelt a koronavírusra. 

A héten már kötelezően maszkot kellett hordanunk az óvodában. És elvileg el kell mennünk rendszeresen tesztelni magunkat...de mi úgy gondoljuk, hogy a munkahelynek biztosítania kéne a rendszeres teszteket. Minden valamire való munkahelyen úgy működik. 

Na mindegy, nem kötelező elmenni, csak ajánlott...

Már olyan nehéz más dolgokról beszélni. Örülök, mikor van más téma is ezen kívül. 😉Dáviddal utazni szeretnénk, de újabban ismét csak egyedül lehet vásárolni menni...nem tudjuk, mikor lesz javulás, a munkán kívül nem sok külső tevékenységre van lehetőségünk. Sokat olvasunk, érdekes műsorokat nézünk, beszélgetünk, társasozunk, takarítunk. 

Egy igevers jutott eszembe a héten: 

Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe.    2 Kor. 4:8

Ez jellemzi a mostani lelkiállapotomat. 🙃 Igyekszem nem kétségbe esni, aggódni,  szorongani...

A gyülekezettel és az imacsoporttal elkezdtünk egy új, nagyon aktuális témakört: jólét (wellbeing) egy keresztény szerző könyve alapján. 😊

Tegnap

Újra havazott itt nálunk. Egy ideig bentről figyeltük, aztán elmentünk sétálni :) Feldobta a hétvégénket, jó volt csak menni és fehérséget látni mindenütt. Kellemes friss hideg levegőt éreztünk, a hó ropogott a lábunk alatt. Visszafelé már a szemünkbe is fújta a szél a hópelyheket. Séta közben jót beszélgettünk Dáviddal. Fotóztunk, meg-megálltunk egyet kortyolni a kulacsból. Egy legelőn is átvezetett az utunk, ahol tehenek, bikák álldogáltak. Aztán egyikük elkezdett utánunk szaladni. 😁 Ott már próbáltuk gyorsabbra venni a tempót, de nem elfutni a bika elől, nehogy behergeljük...Volt pár perc, mikor sokminden lepörgött gondolatban bennünk.😊Szerintem csak azt hihette, ételt hoztunk neki, nem támadott, de azért tekintélyes szarvakkal futott felénk. A tónál megnyugodtunk, aztán visszafelé másik útvonalon jöttünk.😉Majdnem meglett a 10.000 lépés, párszáz hiányzott. Azt itthon lesétáltam a lakásban, mert ilyen makacs vagyok...pár perc alatt meglett.😁

És még mennyi minden belefért a napba. A hétvégék telnek a leggyorsabban!

Ez az igevers

 számomra már egy mottó. Gyakran kerül elém, mindig a legjobbkor, mindig valamire válaszként. Így volt ez ma is. Éjszaka fura álmom volt. Olyan valóságszerűnek tűnt, hogy reggel kissé feszült voltam, és nyugtattam magam, hogy csak álom volt, nem garancia, hogy ez fog történni. Biztosan azért is álmodtam ilyet, mert foglalkoztat, ezen gondolkodok, rágódok...olyan futurisztikus álom volt, félelmeim, aggodalmaim, vágyaim keveréke. 

És akkor ez az igevers, és ezen keresztül Isten újra bátorított, újra megnyugvást adott. Tudom, hogy a valóságban és az álmomban megjelenő aggodalmak, félelmek nem Tőle jönnek. 

Békesség, reményteljes jövő, hát nem erre vágyunk mindannyian?! Istennél el van készítve számunkra. Hosszú távon a Mennyországban. Rövidebb távon, itt a földi életünkben is, a körülményeink ellenére is lehet békességünk, maradhat reményünk. Akár ebben az évben, de a következő 5-10 évben is.

Nem magamban, vagy a saját ügyességemben, szorgalmamban reménykedek. Hanem Istenben, Aki tudom, hogy nem vezet zsákutcába. Aki már most pontosan látja, tudja, mi lesz később. Aki ha valamit eltervez, azt senki nem tudja megakadályozni az Ő beleegyezése nélkül...Benne bízom tehát, és igyekszem Rá figyelni minden nap. 

Csütörtökön

Így jártam az egyik kis ovisommal, épp, mikor már indultunk volna ki az udvarra. :) Pár napja láttam ezt a fotót, akkor jót nevettem rajta magamban, aztán most át is élhettem, vicces volt ;) De gyorsan megoldottam a helyzetet, és kivittem a kicsiket a szabadba. Végre sütött a Nap, így jobb volt a friss levegőn töltött idő hangulata. Volt vagy 8 fok. :) Most annyira változékony az idő, tegnap 0 fok volt, és jég borított mindent, ma megint süt a Nap, de most nem sokat nőtt a hőmérséklet...Ennyit az angol időjárásról. Már kezdem érteni, miért alap beszélgetésindító...:P 

A héten volt gyűlésünk, beszéltünk az óvintézkedésekről is. Másról sem beszélünk mostanában, csak erről a vírusról, a hírekről, a reményről, hogy idén lesz jobb is, mint tavaly volt... Maszkot nem kötelező hordanunk az oviban. De ha szeretnénk, akkor csak az átlátszó műanyagot tartalmazó maszk, vagy ez az arcpajzs jó, hogy a gyerekek lássák az arckifejezésünket, a szánk mozgását, mikor beszélünk velük. Mivel minden nappal, amit az oviban töltök, egyre csak féltem a biztonságomat, az egészségemet, és a férjemét, akinek bármit hazahozhatok az oviból, így kinéztem magamnak ezt az arcpajzsot. Nagy a választék az Amazonon, de a munkatársamnak is volt még egy pluszban, és így végül azt hozta el nekem, már másnapra. 
Nem állandóan hordom, de például pelenkacseréhez, vagy az asztalnál, mikor ott ülök velük az étkezéseknél, vagy együtt játszunk, közel ülve egymáshoz, akkor legalább nem tudnak hirtelen az arcomba tüsszenteni, köhögni. Ez szerintem a minimum. Így érzem azt, hogy megteszem, ami tőlem telik. Melegít, szokatlan, visszhangzik benne, amikor beszélek, de védjük egymást. 

A héten töltöttem ki szabadságigénylő lapokat is erre az évre. Olyan kettős érzések kavarognak bennem ennek kapcsán is. Egyrészt nem merek szabadságot kivenni, olyan bizonytalan az előttünk álló pár hónap. Utazni sem biztos, hogy lehet...de a munkatársaim is elkezdték kikérni, és nem akartam, hogy valami számomra fontos dátumról lecsússzak. Másrészt olyan reményteli érzésem volt, mikor ezt a néhány szabadnapot megigényeltem. Hátha addigra lesz pozitív változás, és lehet valahova menni, valami mást csinálni, ami most még tilos... Isten már látja! :) A megmaradt napjaimat is be kellene osztani az év valamelyik időszakára, amíg még több a választási lehetőség...Ha meg majd meggondolom magam, még mindig lehet szabadságot törölni...ezt a stratégiát beszéltük az egyik munkatársammal. Ha a vírus miatt törlődik, akkor átvihető lesz jövőre. Így van idén is extra 4 napom, tavalyról. Tervezgetem az idei Karácsonyi hazautazást, ahoz pont jól fog jönni, ha megvalósulhat ;) 

Már hallani itteni ismerősökről, akik megkapták az oltás első részét. Itt Angliában inkább kitolták a második rész beadását, hogy minnél többen megkaphassák az első adagot. Főként egészségügyi dolgozók, idősek, és veszélyeztetett kategóriába soroltak kapják első körben. Mi talán őszre kerülünk sorra...amennyire nem szerettem, mikor gyerekként oltást kaptam, és a tűnek a gondolatától is rosszul vagyok, oda nézni meg pláne nem fogok, mégis várom már, hogy be legyek oltva...és lehessen utazni, gyülekezetbe járni, barátokat megölelni, családjainkat látogatni...

Miután az a kevés hó elolvadt, ami itt nálunk esett, jöttek az esős, szürke hétköznapok. Így csábító volt a bevásárláskor, hogy vegyek egy csokor vágott virágot. Ezelőtt nárciszt vettem, ami másnapra szirmot bontott, aranysárgán virított a konyhapulton egy pár napig. :) Hétvégén, a legutóbbi bevásárlásunkkor pedig a tulipánokat nem bírtam otthagyni, így most bennük gyönyörködhetem. :) Olyan jó, hogy a természet teszi a dolgát, hogy jön újra a tavasz, a virágzás, a növekedés. Egyre hosszabbak lesznek a nappalok is ;) Isten így alkotta, így tetszett Neki. Tetszik nekem is ez a ciklikusság. És ahogy Istennek a teremtett világra gondja van, a természetre, az állatokra, úgy hiszem, tudom, hogy ránk is. Pedig vészesen közeleg a március, amikor az előző évben először kerültünk országos karanténba, most mégis remélem, hogy nem lesz ugyanaz, legfeljebb hasonló, de talán fokozatosan jobb...

Az elmúlt hetekben egészen közel jött hozzám is a vírus, de még nem tört ki a közvetlen munkahelyi környezetemben. Nem is terjedt el. Most örülök, hogy legalább a munkába eljárhatok, legalább ott emberek között lehetek. Itthon, egyedül nem lenne olyan jó hosszú távon. Csak akkor, ha Dávid sem dolgozna... tanulom, hogy ne a pillanatnyi érzéseim irányítsanak, befolyásoljanak. Mert hamar elöntenek az érzések, és aztán változnak. De van, ami, Aki az érzéseim váltakozása ellenére is állandó marad. Régebben sokszor megingott a hitem, mikor valami nehézség jött, vagy akadályba ütköztem. Mostanában egyre inkább azt tanulom és arra kapok bátorítást, hogy ez ne így legyen. Hogy a nehézségekben is legyek kitartó, türelmes, ne kiszállni akarjak a helyzetből, hanem Istennel átmenni rajta. És azzal a békességgel a szívemben, amit Tőle kapok, sikerülni fog, az Ő kegyelméből! :)

ezt a könyvet olvasom egy ideje. Már az elején nagyon megfogott a mondanivalója, bátran ajánlom minden nőnek, akármilyen élethelyzetben van! Ez az írónő egyszerűen, bátran megfogalmaz nagyon sok értékes igazságot. Nem tagadja, hogy egyre nehezebb elboldogulni a mai, elvárásokkal teli, felgyorsult világban nőként, keresztény nőként. De nem is arra bátorít, hogy el lehet érni a tökéletességet, csak akarni kell. Arra viszont igen, hogy Isten kezében van az életünk, hogy az Ő terve lehet a mi életünkre más, mint máséra, és a saját utunkat kell megtalálni, a saját szerepeinkben kiteljesedni. És ez nem lehetetlen, még ha néha bonyolultabb is. Józanságra, önismeretre bátorít, és hangsúlyozza Isten kegyelmét, szeretetét! 

Egy olyan "elég jó nőről" ír, amilyenné én is szeretnék válni, és hiszem, hogy már sokat alakultam, de még van bőven, mit tanulnom! 

Köszönöm Istennek, és Szilviának, hogy megírta ezt a könyvet. Szerintem hiánypótló!  

Az arborétumos képeket

 most már megoszthatom. Akkor még lehetett közeli helyszínre utazni, azóta van a karantén bevezetve...

Nagytakarítás, újévi elhatározások

Még December végén kaptam egy kedves felajánlást, az egyik szomszédbácsitól. Szívesen megtakarítja a biciklimet, megolajozza, beállítja a féket is újra, mert szeret ilyesmivel foglalkozni. Elfogadtam, és nagyon hamar el is készült vele. Még a kerekeit is felfújta! Ráfért már a kis járgányomra ez a tatarozás! Nagyon hálás voltam. 

Aztán a napokban a laptopom került sorra. Ezt Dávid intézte, én pedig asszisztáltam. Letöröltünk programokat, kikapcsoltuk, amik a háttérben, fölöslegesen futottak, stb...kicsit gyorsabb lett így, mert már vetekedett egy lajhárral...és nyerésre állt! 😉

Ezek mind azt juttatták eszembe, hogy a lelkemet is meg kell tisztogassam. Új év, új kezdet! 😊Sokan tesznek  ilyenkor év elején fogadalmakat, én nem szeretem ezt. Nálam nem működik, nem tart sokáig... így inkább többször igyekeztem átgondolni az elmúlt év eseményeit, tapasztalatait: mit hogyan csinálnék másképp, mi az, amit folytatnom kell tovább...mi az, amit idén szeretnék megvalósítani, és mi az, amit nem fogok erőltetni. 

Azt olvastam, hogy a céljaink azok a dolgok, amikért mi tudunk tenni, de a vágyaink azok, amiknek a beteljesülése nem tőlünk függ.  Tehát érdemes nem összekeverni a kettőt és megvalósítható célokat kitűzni. 😊 

Mikor időnként elkeseredek, hogy nem ott vagyok, ahol tartani szeretnék, jó emlékezni, hogy milyen kalandos úton jutottam, jutottunk el már addig is, ahol épp vagyok, vagyunk. És, hogy ha úgy is tűnik, hogy nem, valójában mégis haladtam, haladtunk. Igazából már sokkal másabb szemmel nézem a világot, az életemet, az életünket, mint például 1-2 éve.  

Vasárnap az igehirdetés témája a megbocsátás volt. És rájöttem, hogy sok vélt és valós sérelmet, gonoszságot kell letennem, elengednem. Főként munkahelyi dolgok ezek, ahol az időm legnagyobb részét töltöm. Vagy feljöttek múltbeli, régebbi fájdalmas dolgok. És volt, amiért nekem kellett bocsánatot kérnem. Istentől és emberektől. Ezek is hasznos lépései voltak a valóban új év elkezdésének. 

Szeretném, ha ebben az évben is megérthetnék, megtanulnék többet Istenről, és az életemre vonatkozó tervéről. Szeretnék jobb feleség lenni. Szeretném a családom, barátaim javát szolgálni. Szeretnék jópár könyvet elolvasni... ezek nagyjából a publikus céljaim, azért van ennél több is...és konkrét lépések, amiket ugye, nekem kell megtennem ezekért! 

Vágyam, hogy idén repülőre ülhessünk, és mindenkit, aki most hiányzik, jól megölelgethessek. 

Az instagramon, az egyik általam követett személynél lehetett véletlenszerűen igeversre, és egy-egy az idei évet meghatározó szóra kattintani, miközben gyorsan váltakoztak egymás után, és én is kipróbáltam. 🙃 Az igeverset már korábban megosztottam egy bejegyzésben, mert nekem aznap az épp sokat jelentett. De még nem biztos, hogy az is lesz az évi igém. 🙂 Aztán több szóra is véletlenszerűen rákattintottam: kaland, hálaadás, béke. Remélem, ez a három szó mindenképp jellemezni fogja 2021- et! 😊

Hétfő este

a miniszterelnök bejelentette az újabb karantént egész Angliában. Ez azt jelenti, hogy mindenki maradjon otthon, és aki teheti, dolgozzon otthonról; az iskolákban, felsőoktatásban pedig online zajlik a tanítás. Ezúttal az óvodák nyitva maradtak. Így nekünk semmi nem változott, továbbra is bejárunk dolgozni, mert itthonról nem tudnánk...csak vásárolni lehet illetve sétálni menni. Ezt tettük eddig is. 😀  

Nemrég még el tudtunk menni egy arborétumba, ahol gyönyörködhettünk a havas tájban, aztán pár napja ide is megérkezett a hó és a köd, meg a mínusz fokok. ⛄ Épp sétálni indultunk aznap, és akkor kezdett hullni a hó, egyre sűrűbb pelyhekben, mindent beborítva, fehérré változtatva. Annyira jó élmény volt látni, tapasztalni! Kicsit elfeledtette velem, velünk, hogy milyen zavaros dolgok történnek a nagyvilágban és csak örültünk a hirtelen más színben feltűnő világnak. Nekem a Nyomok a hóban c- film is eszembe jutott, és egy ének, főleg az a pár szava, hogy: '...és a lelkem, fehér, mint a hó...' Minden olyan tisztának látszott ebben a nagy fehérségben!                                                                       

Az oviban a kicsikkel el is készítettük papírból az első hóembereket, viccesek lettek! Össze-vissza kerültek rajtuk a fekete gombok, a répaorr, a kalap és a szemek. De az ő művük, és emiatt nekem szépek, meg persze, a szüleiknek is tetszett! 😉Egy másik, ovihoz kapcsolódó esemény pedig: az új év elején, a sérült kislány, akit én is gondoztam, fejesztettem, és most már a nagyobb csoportban van, megtette az első önálló lépéseit! Az anyukája megosztotta velünk a videót pár megható sor kíséretében. Ez is egy csoda, mert az orvosok azt mondták, valószínűleg soha nem fog önállóan járni...ő pedig egyre erősebb és elszántabb lett, és megcáfolta! 

Évértékelő gondolatok

 Eléggé kettős érzések kavarognak bennem, ami a 2020-as évet illeti. Sok nehézséget hozott ez az év. Tervek, programok, találkozások meghiúsulását, utazások törlését. A karantént tudtam értékelni egy ideig, a munkahelyeinkért azóta is hálásak lehetünk. Idén talán hazautazhattunk volna Karácsonyra, ha nincs ez a vírus...így itt csak kettesben ünnepeltünk. Mert szigorodtak a szabályok, sőt, Karácsony után, december 30-tól még eggyel szigorúbb fokozatba sorolták a megyénket...és valahogy úgy érzem, rossz hatással van a lelkemre/lelkünkre a sok tiltás, a sok nem szabad, nem lehet, tilos... szabály. Már mindent összejártunk a környéken, ahol sétálni lehetett, messzebre utazni nem lehet, hogy ne terheljük le az egészségügyet, ha esetleg útközben történne velünk baleset...

Csendesebb, nyugisabb volt ilyen szempontból ez az év. Tanultuk értékelni azt, ami még van, ami adatik. Meglátni a szépet, a jót, aminek mégis örülhetünk. A napokban eszembe jutottak azok a régi Karácsonyok, Szilveszterek, amikor még nem voltunk házasok, és nem tölthettük kettesben az Ünnepeket...és mosolygok, mert most hálát adhatok azért, amire akkor még csak vágytam! 😊

Azért azt is bevallottam magamnak a csendes ünneplésünk során, hogy bizony, mégiscsak hiányoznak a szeretteink, annak ellenére, hogy tudom, nem csak Karácsonykor lehet találkozni, együtt lenni, örülni egymásnak. Ha legalább egy országban élnénk, azonos szabályokkal, másabb lehetne...és ki tudja, mikor találkozunk legközelebb?! Milyen körülmények között, milyen okból? Nem tudhatom, csak azt, hogy Istennek gondja van a jövőnkre. Csak Rá bízhatom magunkat, a szeretteinket, a jövő felőli kérdéseimet, aggodalmaimat... 

Miközben az elmúlt napokban egy kirakón dolgoztam, azon elmélkedtem, hogy ahogy minden egyes darabnak megvan a nagy képben a helye, úgy az életünk eseményeinek, mozzanatainak is megvan a helye és az ideje. Én még nem láttam a teljes képet, csak raktam egyik darabot a másik után, ahogy megélem egyik napot a másik után...talán úgy tűnik, hogy nem alakulnak a dolgok, de Isten már akkor is munkálkodik, és aztán minden összeáll. Néha úgy tűnt a végefelé, hogy még olyan hiányos a puzzle-kép, vajon lesz-e elég darab, nem hiányzik-e közülük?! És nem volt kevesebb, elkészülhetett a kép! Isten gondoskodik mindenről az életünkben, ha rá figyelünk, nem marad ki semmi fontos, és mi sem maradunk le semmiről. Csak idő és türelem kérdése. És hit, meg bizalom...

Igyekeztem a könnyebb részekkel kezdeni a kirakót, a bonyolultabb daraboknak a nagy kép segítségével találtam meg a helyét. Közelről sok apró részletet észrevettem, amiről addig nem is tudtam, gondoltam, hogy a képen vannak! Isten is kidolgozza életünk részleteit, sok darabot majd csak közelről, utólag értünk meg, veszünk észre ;)  

A Szilvesztert online társasjátékozással töltöttük, barátaink meghívására. Többfajta játék is volt, csak az utolsót örökítettem meg. Érdekes, izgalmas este volt. Emlékezetes zárása a rendkívüli évnek. Azt hiszem, most vártam leginkább, hogy jöjjön az Új Év! Mevolt a Brexit, megérkezett a védőoltás, érdekes fordulatok következnek.

 

Imádkozok egy olyan évért, ahol egy-két dolog mégiscsak visszaállhat a normális kerékvágásba, de nem feledem a tavalyi tanulságokat sem! 

Ez az igevers pedig most elég jó üzenet számomra, 2021-re 😉