felkértek egy szolgálatra. Meglepődtem, és imádkoztam érte, hogy Isten hol akar engem használni. Két- három bátorítást kaptam erre nézve. Érdekes megtapasztalás volt, hogy Isten elé vittem és Ő egészen konkrétan válaszolt nekem. Nem azért akartam szolgálni, hogy nekem jó legyen, hanem azért, h tényleg eszköz lehessek mások javára. Most kezd majd kibontakozni útközben, mi is lesz a feladatom pontosan. Izgalmas időszak ez!
Közben múlt hét előtti vasárnap elmerészkedtem a gyülekezetbe is, ahova előre kellett regisztrálni. Csodálatos volt újra élőben ott lenni! Az első két ének alatt potyogtak a könnyeim, alig jött ki hang a számon, a maszkot is viselni kellett...de már olyan régen vágytam erre a napra! Tavaly március óta sok idő telt el. Túl sok! Csak vártam, hogy legyünk mindketten beoltva. Elég hosszúra nyúlt így, de legalább nem lettünk betegek! Jó volt élőben hallgatni a tanítást, és az alkalom végén megkeresni néhány ismerős arcot, barátot, velük beszélgetni.
Mióta egyre több helyre szabad újra menni, megfigyeltem magamon, hogy azért hamarabb lefáraszt a nyüzsgés, a tömeg... a vásárlás is, de a szociális interakciók is... a munkahelyemen a próbaidőszak is megviselt picit, tudat alatt. Próbáltam beilleszkedni, megfelelni. Sok új inger ért. De érzem, hogy a helyemen vagyok hogy jó volt váltani. A pandémia is lecsengőben van egyelőre, én is lenyugszom. 🙂
Túléltem, túléltük ezt az időszakot is. 🙏Végigdolgoztuk a nyarat, de néha kirándultunk hétvégén. 😊
Most végre újra kezdődhet a házi csoport, a bibliakör meg a barátnős találkozások is - élőben. 😍
