Még mindig az október végi képeket hozom. Annyira zsúfolt ez az időszak, hogy nem jut igazán időm írni, nyomot hagyni, feldolgozni, csak kutyafuttában...ez volt az utolsó őszi barangolásunk az autóval, eddig...nagyon szép, napsütéses idő volt, már sárgultak a levelek! Minden évben szeretek az avarban sétálni, és fotót készíteni róla! Úgy szeretem a ropogó, susogó levelek hangját a lábam alatt! És nincs belőlük sem kettő egyforma ;)
Az utolsó kép a munkahelyem felé vezető úton készült. Bár esett az eső aznap reggel, de ilyenkor a leggyönyörűbb munkába menet a táj...a sokféle őszi szín minden reggel elkápráztat! Hálás vagyok Istennek az őszért, az októberért!
Egy kicsit másabb téma a Halloween. Eléggé téma volt a Facebookon az utóbbi időben. Leginkább a keresztény ismerőseim fejezték ki nem-tetszésüket a témában... bevallom, elképedtem egy egy poszt és kép láttán, amiket megosztottak róla, vele kapcsolatosan, tényleg durva méreteket kezd ölteni Magyarországon, meg lehet, hogy itt is, de erről nem annyira látok posztokat... Olvastam róla, többféle verziót is, hiszen akarva-akaratlanul is szembejött velem minden irányból a Facebookon. Nekem is van véleményem, de azt hiszem, az érettségem jele, hogy ezt nem osztom meg a facebookon. Nem kommenteltem semmihez, de annál többet beszélgettem róla itthon, a Férjemmel. És átgondoltam magamban, hogy ez mit jelent, vagy nem jelent nekem, mint keresztény óvodapedagógusnak.
Alapból nagyon távol áll tőlem minden, ami morbid, szóval én nem 'ünneplem' ezt a napot. Nem szeretem se a pókokat, se a denevéreket, se a szellemeket, meg még a csontvázakat sem. A többiről meg ne is beszéljünk... Nem megyek bele abba sem, hogy honnan ered, meg milyen magyarázatok vannak pro- és kontra. A Karácsony is pogány szokás és ünnep volt eredetileg, mégis ünneplem! A magam módján, a saját hitem szerint! Úgy, ahogy felnőttem és neveltettem. A lelkiismeretem szerint.
Itt az országban, és az ovikban ez egy ugyanolyan nap, mint bármelyik másik. Van, aki ezt is túltolja, és van, aki nem vesz részt benne. Nem voltam kint munka után az utcán, sötétben amúgy nem láttam más házak dekorációit, csak fényképről, magyar posztokból...engem ilyen formában nem borzasztott el ez az 'ünnep'.
Nem célom hitvitába szállni senkivel, meghagyom mindenkinek, hogy lehessen véleménye, ahogy nekem is van. És leírom, amit én tapasztaltam. Az óvodában olyan volt, mint máshol egy farsang. Be lehetett öltözni valaminek. Nem volt célunk a gyerekek ijesztgetése, volt tök, meg egy két denevér, semmi véres, semmi morbid dekoráció, de még szó sem volt semmiről, azok közül, amiket összeolvastam az internet bugyrain... sőt, volt olyan kislány, aki Peppa malacos hercegnős ruhában jött, ami kicsit Halloweenesebb volt, mert volt rajta pár pók meg tök a ruháján... ovi után esetleg a kisgyerekesek mentek 'trick or treat'-elni...és/vagy fogadták édességgel a hozzájuk érkező gyerekeket. De már Halloween előtt szokás hétvégén elmenni egy tök farmra, ahol fotózkodnak, és kiválasztanak pár tököt, amit kifaragnak és kivilágítanak Halloweenre. Szerintem ezek közül egyik szokás sem nyit ajtót a szellemvilágra, mert egyik sem arról szól, hogy ünneplik a halottakat, meg a szellemeket... nem áldoztak fel senkit a nemtudom milyen isteneknek, semmilyen okból. Mi, a csoportomban a kollégáimmal is beöltöztünk, egy gyerekek által kedvelt és ismert mese szereplőinek. Állatok és egy boszorkány van benne. Kedves sztori, pozitívak a szereplők és az üzenet/tanulság is. És csak mese!
Én egy zöld madár voltam, magamnak készítettem a maszkot. Nekem ez az élményem erről a napról. Lehetett végre nem egyenruhába menni, kicsit másabb nap volt, mint a hét többi napja. Ettől függetlenül megosztottam a munkatársaimmal, hogy nekem semmit nem jelent a Halloween, én a Karácsonyt szeretem. És ezzel nem voltam egyedül!
Szerintem nem az a legjobb módja az evangélium hirdetésének, hogy magasról lefújolunk mindenkit, aki bármit is kezd az évnek ezen napjával. A keresztyének csaptak a Halloween-nek a legnagyobb reklámot, legalább is az én facebook idővonalamon. Jól világgá kürtölték, hogy mindenki el fog kárhozni, mert ezzel a nappal utat nyitnak a démonikus erőknek, stb... Valószínű, hogy a legtöbb normális értékrenddel működő embernek ez a nap nem több a töknél, a jelmeznél és az édességnél.
Az angol és amerikai ismerőseimnél nem láttam semmi hardcore megnyilvánulást ebben a témában, a gyerekeik tényleg cuki tök- és hasonló jelmezekben majszolták az édességet, együtt faragtak tököt, ami megjegyzem, magyar hagyomány is, ha valaki alaposan utánajár...
Felnőttként pedig felelősségünk van abban, hogy a gyerekeknek mit közvetítünk. Milyen értékeket adunk át. Jó tisztában lenni a dolgokkal, és hogy mit miért teszünk, nem teszünk. Tiszta-e a lelkiismeretünk. Legyünk fény a környezetünkben, mondjuk el a véleményünket ott, ahol kérdezik, és ahol helye van.
Jézus már megváltotta a világot, nincs szüksége rá, hogy más is megpróbálja ezt utánna csinálni...
