Advent

Tegnap volt Advent első vasárnapja. Időben megérkeztek a gyertyák a koszorúra. 😉 Közben a gyülekezettől is kaptunk egy Advent dobozt. Minden napra egy feladattal, December 1.-től. 😊 Így is fogjuk a közösséget gyakorolni, az összetartozást erősíteni. Egymás és magunk, meg a szomszédaink, munkatársaink épülésére! 😉 

Ez a vírushelyzet új kihívások elé állította a közösségünket. És eddig olyan jó,  kreatív megoldásokkal álltak elő a vezetőink. Hálás vagyok értük, és hogy Isten adott nekik bölcsességet! 🙏  

Volt egy megrendítő esemény is, gyülekezetünk egyik családjából egy egyetemista lány hirtelen kórházba került Walesben, távol az otthonától. Imában összefogtunk, de pár nap alatt meghalt még ott a kórházban. 😟 Most a gyászoló családjáért járunk közben.. el nem tudom képzelni, min mehetnek keresztül. De kérem Isten vigasztalását, erejét megnyilvánulni az életükben! 

Ilyenkor mindig kapok egy-egy emlékeztetőt, hogy az élet mennyire véges,  és egy szempillantás alatt menni kell, mikor Isten úgy dönt! 

Megállásra késztet, elgondolkodásra, mérlegelésre. Vajon én készen állok? Vajon még mennyi időm van? Mire kellene jobban odafigyelnem? Hogyan élem a mindennapjaimat? Azt teszem-e, ami igazán fontos?  Hogy várom vissza az Urat?

Nem gondoltam volna,

 hogy az én szülinapom is karanténban lesz, olyan messze volt még, mikor kitört a világjárvány...de megtörtént. Eljött ez a nap is, egy újabb mérföldkő, egy újabb év küszöbe az életemben. Lassan letelik a hálás hónap, de a hálaadásom folytatódik! Úgy örülök, hogy pont tegnap volt a hálaadónap, és holnapután kezdődik az Adventi időszak. :) Elteszem magamnak a fenti zsoltárt, és a munkatársaimtól kapott dekoráció üzenetét is. Bár nem élvezek az életem, a hétköznapok során minden pillanatot, de egyre többször meglátom, miért lehetek hálás. Észereveszem az apróbb dolgokat is, meglátom bennük a szépet! Engem erre is tanított ez az idei év (is). Szóval ez az új dekoráció is bátorít ezentúl ;) 

A héten átment az autó a műszaki vizsgán, és a vízszerelő is itt járt, pont ma, megjavítani a fürdőszobában a csapot. Volt pár autómentes napunk, és konyhai csapnál fogat-, kezetmosó pillanatunk. De örültünk, hogy legalább volt még víz, ráadásul meleg víz is! ;) 

Egyre sötétebb reggeleken indulok, és érkezek a munkanapjaimon, de legalább az elketromos biciklivel jól haladok :) Tavaly ilyenkor még sokkal izzasztóbb, fárasztóbb volt számomra a közlekedés. Megérkezett a hideg, ködös idő is, de ennek van itt az ideje. Ez is tud szép lenni. :) Nemrég olvastam, h ha esik az eső, akkor is, jó örülni, vagy legalább nem bosszankodni, mert attól még esik, szóval a hozzáállásunk kell más legyen. Igyekszem így tekinteni az itteni, változékony időjárásra...Azért a mai Napsütést Isten mosolyaként értelmezem! :) 

Az utóbbi hetekben voltak a munkahelyemen érdekes és pozitív változások, nagyon örültem és hálás vagyok azóta is. Tegnap pedig felköszöntöttek, mert mára szabadnapot kértem. A gyerekek is odajöttek, mind. Az egyik kétéves kisfiú hozta a képeslapot:"Here you go!" - mondta a legcukibb hangon, azóta is elmosolyodok, mikor rá gondolok. :D Igazi kis fecsegővé vált, mióta a baba csoportból a totyogókhoz ment, és azóta is mindig mosolyogva köszön, mikor meglát! 

Jó visszaemlékezni, hogy tavaly ilyenkor milyen szép tengerparton jártunk Dáviddal. Most nem lehet utazni, sajnos. De a mindennapi apróságok is sokat jelentenek! És az egészségünk, meg a tágabb családunk jólléte. 

Vasárnaptól meg jöhet a visszaszámlálás! ;) 

Ma három éve

   

utaztunk először Angliába. Bele a nagy ismeretlenbe, magunk mögött hagyva mindent és mindenkit, amit/akit ismertünk, szerettünk. Akkor a Brexit miatt igyekeztünk, aztán azóta sem volt...akkor még csak egy évre jöttünk, azóta is itt vagyunk. Akkor még úgy terveztük, gyakrabban haza látogatunk, nem úgy sikerültek a dolgok... 

Érdekes visszagondolni, hogyan éltük meg a sok változást akkor, és hogyan éljük meg most, mikor már visszatekintünk. Mire számítottunk, és mi hogyan valósult meg. Vannak dolgok, amiket utólag értünk meg, és néha összeáll a kép, hogy mi miért történt pont jókor...néhány emlék megszépült, néhány körülmény megváltozott... Akkor még másokkal együtt laktunk, ma már csak mi vagyunk az albérletben. Akkor még a vendéglátásban dolgoztunk, ma már olyan munkahelyünk lehet, amit a Covid-19 nem befolyásolt...legalábbis hálásak lehetünk, hogy nem küldtek el bennünket, nem szűnt meg a pozíciónk, és csak a tavasszal voltunk kényszerszabadságon, ami kicsit jól is jött számunkra. 

Rengeteg élménnyel, tapasztalattal vagyunk gazdagabbak, mint 3 éve voltunk. Új embereket, barátokat is megismerhettünk. Érdekes félig turistának érezni magunkat, amikor új helyeken járunk, és emellett életvitelszerűen is itt élve, megismerni a kultúrát, az országot. Sokszor eszembe jutnak azok a középiskolai angolórák, amikor különböző szituációkat gyakoroltunk, játszottunk el szóban, és most a valóságban részesei vagyunk azoknak a szituációknak, sőt, még annál is többnek...

Idén Karácsonyra már majdnem sikerült volna hazautazni, - mert ez az az Ünnep az évben, amikor leginkább érzékeljük a szeretteink távolságát, - erre kitört a Covid-19, ami most megbonyolítja ezt a tervet. (a tesztek fizetése, a karantén leülése, a piros besorolás) Így ismét azzal nyugtatom magam: 'Talán majd jövőre!'. És egyszer csak megvalósul, hiszem, és remélem!

Ha a korlátozások megszűnnek, talán idén már lesz lehetőségünk itteni barátokkal, lelki testvérekkel együtt ünnepelni a Szeretet ünnepén, az Isten irántunk való szeretetére emlékezve! 

Már elkezdtem hangolódni

 a közelgő ünnepekre! 😉 Az Adventi koszorúhoz először elővettem  amim volt, és kicsit átrendeztem rajta a tavalyihoz képest az elemeket. 2 kis apróságot vettem hozzá idén, a szánkót és a rajta álló macit. 😊Sok szépet látok neten is, meg az üzletek dekorációs részlegein, de valahogy itthonra nekem a kevesebb több! Már csak a gyertyákat kell megvenni, és kész! 🕯

Az adventi naptárral idén merészebb ötletem támadt. 😊 Tavaly megvettük a csokisat, ès felváltva bontogattuk. De nekünk ez nem annyira érdekes már, mint amekkora élmény gyerekeknek a reggeli csoki. Szerettem volna egyedibb, eredetibb ötletet, és valami saját készítésűt. Így vettem meg ezt a fa fiókos verziót, mert ez könnyen tárolható (az akasztósak közt is gyönyörűek vannak, de albérletben falra nem fúrhatunk..). Aztán megvettem a számokat, és a festéket. Kigondoltam, hogy milyen legyen, és megvalósítottam. A múltheti szabadnapokon készültem el vele. ☺ Közben már Karácsonyi zene szólt, Dávid is tevékenykedett, olyan meghitt volt már ez is! A héten már karácsonyi bögrékből iszunk, és a Karácsonyi pulcsit is sikerült beszerezni (Christmas jumper)                                                                

Dávid még nem tudja, de a tavalyi igés/idézetes kártyák mellé, amit Anyától kaptunk, beleteszek pár kedves üzenetet Neki, minden napra! (ez volt az az ötlet, amit nemrég olvastam, és beindította az alkotóvágyamat) Persze, édesség is lesz mellé, de az már mellékes. 🙂 Olyan mondatokat írtam össze, amit igyekszek megfogalmazni szóban is a mindennapokban, de most különösen jó volt egy listát írni róluk és Róla! Ki is vágtam a legszebb téli mintás papírokból a 25 kis cetlit, most már csak meg kell írnom őket!                                                                                          

Idén is alkottam már néhány új dekorációt, számomra öröm saját kézzel készíteni valamit, mert akkor olyan lesz, amilyet szeretnék, és addig is az ünnepre, alkalomra hangolódok! 🙂 (és rendeltem pár díszt egy nagyon ügyes és kedves barátnőmtől) 😉  

A Betlehemes kalendáriumot is tervezem újra megépíteni Karácsonyig, ahhoz is készítek valami szépet még. Idén a blogon is szeretném erről az igéket, képeket az adventi időszakban megosztani - ahogy kibontakozik a Jézus születéstörténete. (Annak ellenére is, hogy tudom  eredetileg nem Karácsonykor született...)

Bárhogy is telt eddig ez az év, a legszebb ünnep, időszak még hátra van belőle! Idén most így lesz -ismét - más, mint ezelőtti években. 

Karantén-szabadság

 Pár napja itthon vagyunk, szabadságon. Mivel a legtöbb minden zárva van, így most nem utazással töltjük az időnket. 😁 Sétálni voltunk párszor a novemberi napsütésben. Sokat változott a természet, a legtöbb levél lehullott már! Olyan jó az avarban sétálni, 🍁🍂és a falevelek táncát nézni a szélben. 🍃 

Egyik ilyen kirándulás alkalmával láttunk fácánokat, hatalmas fenyőket🌲,  tiszta vizű patakot kanyarogni a nyilvános gyalogút mentén... és ami elmaradhatatlan: bárányok legelnek minden második mezőn. 🐑🐏  Ismét jól jött a gumicsizma, nem árt neki a sár, meg a hatalmas pocsolyák..👢👢

Aztán hazaérve bekuckóztunk a kanapén, egy forró itallal, és megnéztünk egy filmet. (Legutóbb természetfilm volt, David Attenboroughtól).

Miközben azzal kapcsolatosan álmodozunk, mit szeretnénk még, igyekszünk hálásak lenni azért, amink most van! 

Mostanában

többször ébredtem úgy, hogy álmomban Magyarországon voltam. Családnál, konfin, barátokkal beszélgetve, és aztán mikor felébredtem, Angliában találtam magam. Másfél éve voltunk otthon legutóbb, egy éve találkoztunk rokonokkal, lassan egy éve láttam élőben Anyukámat, Nagymamámat. Plusz világjárvány van... már a tudatalattimnak is hiányoznak az otthoniak. Legmélyen valahol van egy belső nyugtalanság, hogy mikor találkozhatunk legközelebb, és milyen körülmények között?! 

De hálás vagyok, hogy mindenki egészséges, a szeretteink nem kerültek kórházba! Élnek, dolgoznak a szüleink, és reméljük, hogy sokáig így is marad, aztán jöhetnek a boldog nyugdíjas éveik! 

Most hétvégén magyar gulyáslevest főztem, hogy a hazai ízvilággal a honvágyamat enyhítsem. 😉 A receptet mama írta le nekem, nagy kincs az ajándékba kapott, kézzel írt receptes füzetem!

Tavaly együtt sütöttük Karácsonyra a bejglit, idén kitűztem magamnak, hogy egyedül elkészítem ugyanolyan finomra! 😊

Próbálok

arra összpontosítani, amit még szabad/lehet ebben az újabb karanténban. 😉 Igaz, hogy pont mire sikerült a fodrászhoz időpontot foglalnom, bejelentették a hírekben, hogy bezárnak a nem létfontosságú helyek 🤔... szóval ezt buktam, így megpróbáltam megoldani magamnak, Dávid segítségével. 🙂 

Dolgozni azért még mehetünk, ha már itthonról nem tudjuk végezni a munkánk. Igaz, hogy most nem lehet sehová utazni, de a hétvégi sétáinkról is annyira feltöltődve jövünk vissza, hogy gyakrabban is jó lenne menni...munka után viszont, már sötétben, hidegben nem igazán van hozzá kedvem... Mostanában gyakran nézünk egy jó filmet a netflixen, olvasunk, zenét hallgatunk, és újabb társasjátékokat játszunk együtt. 

De holnaptól lesz pár szabadnapunk is, és érzem, hogy szükségünk is van rá! 

Hála(adás) hónapja

Nemrég tudtam meg, hogy November a hálaadás hónapja! Ennek nagyon örülök :) Eddig is szerettem az Amerikából eredő, november végén levő hálaadás-napot, és az utóbbi időben igyekeztem tudatosan is a hálaadásra, az augusztus végén elkezdett listámat azóta is írom. ;) Most pedig a facebookon veszek részt a 'Hálás hónap' kihívásban. :)  
Szeretnék igazán Istennek tetsző, hálás életet élni! 

A másik nagyon építő csoport számomra, a Társ, feleségek 60 napos 'kihívása', mert a hasznos bejegyzéseken, videókon, imafelhívásokon túl, újra elővettem két nagyon jó könyvet, ehhez a témához kapcsolódóan, és igyekszem olvasni, majd gyakorlatba ültetni a leírtakat. Van, amit gyakoroltam, és most csak fel kell eleveníteni, új erővel, új szeretettel alkalmazni..;) :)  

Amúgy is, ebben a hideg időben, jólesik bekuckózni a melegbe, egy forró kávét kortyolgatva olvasni, elmélkedni a szabad időmben, főként pedig a szabadnapomon. Hálás vagyok, hogy pont hétfőre esik! Annyira másképp indul így a hetem. :)  

Valahogy így, ezeknek a segítségével is élem túl ezt a lekorlátozott időszakot, mert már nem csak, hogy gyülekezetbe nem járunk -képernyőről nézzük, és mostanra ez eléggé nyomasztó számomra... a munkán, és a Dáviddal való sétákon, kirándulásokon, minőségi időtöltéseken kívül nem sok dolog történik az életemben. Egy-két barátnős kávézáson voltam az utóbbi hetekben, és múlt hétfőn egy kicsit nézelődtem, vásárolgattam is ;) 

Viszont nemrég bemondták a hírekben, hogy csütörtöktől megint minden bezár itt, Angliában. Pedig végre sikerült péntekre időpontot foglalnom a fodrásznál...de úgy tűnik, ez most megint elmarad. :D Most izgatottan várom, hogy az otthonról dolgozó szülők miatt végülis hány gyerek fog óvodába járni, és így mi lesz a főnökünk döntése, kit fognak hazaküldeni közülünk kényszerszabadságra.

Az utóbbi hónapokban a két legnagyobb hálaokom a munkahelyeink és az egészségünk! 

Bónuszként pedig, hálás vagyok a novemberi napsütésért! 🌞