Az új intézkedések alapján reggel egyenként érkeznek a gyerekek, az előszobában lázmérés, kézmosás az első teendők. Az óvodavezető kíséri be őket a csoportszobába. Egész nap szellőztetünk, a két nagyobb csoport a szabadban, fedett részen étkezik. Egy asztalnál két gyerek ül. Az asztalok kellő távolságra vannak egymástól...Az alvós gyerekek ágyneműjét naponta mossuk az oviban, és a játékokat minden nap végén fertőtlenítjük. A gyerekek 'buborék'-okra vannak osztva, és minden felnőtt az ő buborékában levő gyerekeket figyeli, igyekszünk egy területen tartani őket (ez a két kissebb csoportban valósítható meg igazán).
Szerdán 3 új kisgyerekkel kezdtem a napot a baba csoportban. A munkatársaim hagytak jegyzeteket róluk, hogy tudjam, mire számítsak, mit hogyan csináljak velük. Jó volt, nem éreztem magam fáradtnak a koránkelés miatt. Mindhármuknak segítettem enni az ebédnél, felváltva (ilyenkor sajnálom, hogy csak két kezem van) és aztán altatásnál egyet elringattam, egyet álomba simogattam, a harmadik szépen elaludt magától, cumival, egy kis plüsst szorongatva. Tetszett nekik, mikor énekeltem, mutogattam délután. És a mosolyukat, nevetésüket jól esett átélni. :)
Másnap jobban kijött rajtam a fáradtság, meg az izomláz is, de akkor a nagyokkal voltam, és ők önállóbbak. Ők már 10-en voltak, délutánra kevesebben maradtak. Szabadon mehettek ki-be, amikor akartak. Naponta többször is megszámoltam őket, megnéztem, ki hol van és éppen mit csinál.
A régi babák közül ketten már a tipegő csoportban vannak, jó volt látni őket, beszélni velük. Egyre okosabbak, ügyesebbek és huncutok! :) Aranyosan köszönnek, mesélnek az ő kis szókincsükkel :)
Elég könnyen belerázódtam az új rutinba, tegnap is a nagyokkal voltam, és sok mesét olvastam nekik délután, meg 'Phonics'- t, hangzástant is gyakoroltunk. :) A gyerekekkel foglalkozva gyorsan telik az idő. Mikor hazamennek, még előkészítjük a termet másnapra, vagy következő hétre, és aztán elővehetjük a táskát, telefont.
Hálás vagyok a munkahelyemért, azért, hogy most visszatérhettem oda - valamiféle normalitásba... bár a munkatársaimmal azt beszéltük, hogy valószínűleg ebben az évben már nem nagyon lesz ugyanolyan az életünk, mint március előtt. De idővel megszokjuk ;)
Azért is hálás vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, és így nem teher a munkába járás. Csak most megint újra kell szervezni a napi-heti teendőket :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése