Legszebb idōszak

Nagyon régen nem írtam ide, pedig számomra az év legszebb idōszaka volt az utóbbi hetekben!
Novemberben születésnapom volt, aztán a szüleim látogattak meg minket. Megkezdōdött az Advent, és ebben az évben már jobban tudtunk készülni az Ünnepekre, kívül-belül. Jó volt a gyülekezetbe is elmenni, tavaly nagyon hiányzott a lelki otthon. A gyerekek eljátszották a nativity történetét, nagyon szívhez-szóló volt! Az ovisokkal is hasonlót tanultunk.  A munkahelyeinken ajándékokat kaptunk, Dávidot is megbecsülésben részesítették. Jólesō érzés, amikor értékelik az emberi erōfeszítéseket, még ha egy köszönetmondás erejéig is..
Hálás vagyok, hogy idén kettesben ünnepelhettünk, nyugalomban, és gyógyulgatva az összeszedett megfázásokból!🙂
A kis fánkra saját kézzel vágtuk ki a díszeket, miközben a rádión Karácsonyi zenés misét hallgattunk..olyan meghitt volt, egyszerū és szép! Mint ahogy Jézus is érkezett közénk a földre.

Gyorsan telnek a napok, a hétvégék túlságosan is! Zajlanak az események, nem unatkozunk. ☺️

Most hétfōn ünnepeltük a második évfordulónkat, nem semmi! 👰🤵

Jó volt felidézni az eddig együtt töltött idōt, végiggondolni, hogy mennyi minden történt velünk. És hálát adni! Szeretem a férjem, most még jobban, mint eddig! ❤️ Olyan aranyos volt, ahogy aznap este beállított egy csokor 🌹-val! 😊 Én egy mini desszertet készítettem. 😉

Közben letelt Dávid próbaideje a munkahelyen, és aláírhatta a szerzōdést. Már vártuk ezt a napot!

És egy munkahelyi kiránduláson is volt a csapattal, múlt hétvégén. 😎

Megérkezett az önkormányzati adóról is a számla, és lehetōségünk van részletekben kifizetni. Ez a legjobb dokumentum a lakcímünk igazolására, úgyhogy mostmár komolyan vesznek mindenütt.🙂

Anya küldött egy újabb csomagot. Elég lassan ért ide, de nem idegeskedtem felettébb. 🤗 Most  meg már örülhetünk a zakuszkának, meg a többi ajándéknak is!

Élvezem az ōszt! Bárcsak ilyen szépen folytatódna!

OKTÓBER

Sokszor annyi minden kavarog a fejemben, és kedvem van leírni, de mire ideülök, elfelejtem azokat a frappáns gondolatokat...

Ma is sok mindent csináltam már eddig, de meg is akarom örökíteni az élményeimet, élményeinket hogy legyen, mit visszaolvasni!

Lassan egy hónapja dolgozhatok óvodában, nagyon hálás vagyok ezért! Kezdek belejönni a hétköznapokba. A tervezést és a történések dokumentálását még tanulnom kell, az egy kicsit bonyolult még a számomra...de nem olyan sok ez a papírmunka! Otthon sokkal részletesebben kellett tervezni előre.

Egyelőre három kislányra kell terveznem konkrétan, de már nő a létszám, hamarosan 3-al többen lesznek a csoportban. Ma 12-en voltak bent délig, aztán uzsonnakor már csak 8-9-en..Ezért kell csak 3 napot dolgoznom. De egyelőre elég is nekem, és a többiek is így dolgoznak kb. . Ilyenkor egész nap bent vagyok az oviban, a nap közepén van egy 45 perces ebédszünetem.

Múlt héten beregisztráltam az 'ép testben ép lélek' őszi csoportjába, a héten zajlanak a bemutatkozások, jó kis csapatnak ígérkezik, és remélem, sokat fog javulni a lelki életem, és újra megerősödök a munkanélküli hónapok után. Bár már most is sokkal energikusabbnak és lelkesedőbbnek, vidámabb alaphangulatúnak érzékelem magam.

Ma megérkezett az első ebay-es rendelésem, egy pingvines pizsama :) Izgatottan várom a következő alkalmat, amikor újra csomagom érkezik :)

Visszagondoltam a munkanélküli-létben eltöltött heteimre, hogy mi hasznosat csináltam, tanultam. Nem kellett sokat gondolkodnom, hiszen sokat kreatívkodtam, végeztem a házimunkát (mosás, mosogatás, sepregetés, porszívózás), és legtöbbször készítettem valami meleg vacsorát, mire Dávid hazaért este a munkából. Ezen felül olvastam, ügyeket intéztem, és máris nem tűnik hasztalan időtöltésnek, amit akkoriban bizony nagyon sokszor annak éreztem!

A héten lesz Áron szalagtűzője, amire sajnos nem fogunk tudni elmenni! De remélhetőleg a ballagására már igen. :) A Karácsony is bizonytalan még, nem tudjuk, hogy Dávid kap-e majd szabadságot...
Ezért anyáék úgy döntöttek, december elején meglátogatnak minket, mert már nagyon régen találkoztunk. Mikor lefoglalták és megvették a repülőjegyet, úgy izgultam, mintha mi utaznánk :) Várom, hogy egy kicsit itt legyenek és vendégül láthassuk őket! Remélem, addig is minden jól alakul!

Hálás vagyok!

Itt van az ősz, és új dolgokat tartogat a számunkra! :)
Egy hosszú és küzdelmes nyarat hagyunk magunk mögött, de legalább kellemes, napos időnk volt!
Az itteniek szerint elég ritka, és valószínűleg a mi tiszteletünkre volt ilyen igazi nyár :)
Egy kis felfrissítő esőt is kaptunk időnként, és jól esett!
Mára már egész jól kiismerjük magunkat a környéken. Már én sem tévedek el, ha bebiciklizek a belvárosba egyedül ;)
Dávidnak egyre biztosabbnak tűnik a munkahelye, nekem is alakul ismét az ovi (de nem akarom elszólni magam! :D )
Van a közelünkben egy élő hitű, befogadó közösség, ahol az elmúlt időszakban sok bátorítást nyerhettünk Istentől a tanításokon,
énekeken keresztül. Baráti kapcsolataink is alakulnak.:)
Egészségesek vagyunk, Isten betölti a szükségeinket naponta.
A kemény munka mellett (Dávidnak volt munka bőven) volt lehetőségünk kirándulgatni a környéken; minőségi időt tölteni hétvégente is,
meg hétköznapokon is, mivel én nem igazán dolgoztam...
Kezd egyre otthonosabbá válni az albérletünk, az alapvető tárgyaink szinte mind megvannak már..és dekorálásra is jut idő, lelkesedés :P
Finomakat, változatosakat ehetünk :)
És kezdetét vette a számomra legkedvesebb időszak, amikor a természet pihenni készül, rengeteg színárnyalat megjelenik, kellemesen hűvös az idő és egyre közeleg a Karácsony! :)

Augusztus

Rohamosan telik az augusztus. De nekem mégsem elég gyorsan...Hónap elején kezdtem az oviban dolgozni, azóta meg a DBS check-re várok, itthon csücsülve. Ez egy ilyen itteni erkölcsi bizonyítvány. Két fontos dokumentum kellett hozzá, amik nagy nehezen megérkeztek, illetve az egyikről azt sem tudtam, hogy nekem olyan is van, de aztán rátaláltam, kinyomtattam, és beadtam azt is, szóval most már egy hete "csak" várok. Látszólag semmi sem történik, közben pedig nagyon remélem, hogy nemsokára megérkezik az eredmény. Olyan ez, mint egy hullámvasút. Csoda volt, hogy ilyen zökkenőmentesen felvettek, hát az ördög most belenyúlt a dolgokba...meg Isten is. Biztos, hogy nem véletlenek ezek a dolgok, még ha néha úgy is érzem, hogy valaki szórakozik velem...elülteti bennem a vágyat valami iránt, megteszem a tőlem telhető mindent az ügy elérése érdekében, és amit nem tudok megtenni, az kipótlódik, aztán a nagy magasságból mégiscsak tövig behúzott fékkel, és egy huppanással érek földet...De innen szép felállni, újra, még egyszer, sokadjára is remélve, nem magamban bízva, hanem Abban, aki látja a teljes képet. És hinni, hinni Benne, hogy nem vezet vakvágányon, és minden, ami eddigi életem során történt velem, egyszer, valahogyan összeáll egy nagy egésszé...

Közben Dáviddal sokat mélyül és erősödik a kapcsolatunk. Már 5 évesek lettünk együtt, nemrég ünnepelhettünk. Felidéztük azt az első estét, amikor komolyan beszélgettünk, és elindultunk közösen az úton. Udvarlásnak szeretem hívni ezt az időszakot.  Annyira jó ezen a területen is visszatekintve hálát adni, hogy milyen szépen alakult közöttünk minden, amikor eljött az ideje! Az Isten szerinti. Voltak akkor is örömteli és szomorú időszakok is, de nem álltunk meg, nem fordultunk vissza, és még csak nem is siettünk bele előre a dolgokba.

 Hasonló fázisokon megyünk keresztül házasként is, miközben próbálunk új életet kezdeni egy idegen országban.
Élményeket, tapasztalatokat, új barátságokat gyűjtve, Istenbe kapaszkodva. Az Ō idōzítésére várva.

Egy kis konyhaművészet...

Nem vagyok egy konyhatündér, illetve fejlődök, fejlődtem az elmúlt idő során...Már egy ideje akartam egy ilyen bejegyzést, amit jó lesz évek múlva visszaolvasni, amikor már még érdekesebbeket fogok tudni produkálni, és látni fogom, honnan is indultam.

Új ételek, amiket kipróbáltam:

Lasagna, amit én raktam össze darálthússal, kétféle szósszal, lapokkal, sajttal. Egészen más élmény volt, mint az előre elkészített verziót betenni majd megsülve kivenni a sütőből...

Csirkepaprikás, ami pont úgy nézett ki, mint a receptnél lévő képen, és nagyon finom volt!

Indiai és kínai csirke szószokkal :), rizs vagy tészta volt a köret hozzá.

Rakott kelkáposzta, ami nagyon ízlett Dávidnak! Egyik este ezzel vártam haza a munkából :)

Padlizsánszeletek sütőben sütve (korábban Dávid anyukája készített hasonlót, és nagyon ízlett már akkor is)

és végre a tükörtojást is már kétszer sikerült szépen kivenni a serpenyőből :) Nekem ez is sikerélmény, pedig az egyik legegyszerűbb reggeli. Korábban mindig egyesével próbáltam megsütni, és a sárgája mindig szétfolyt, nem a legesztétikusabb látvány volt. De mostanában egyszerre ötöt is beleütök a serpenyőbe, és amikor sül, akkor választom szét, és szedem ki egyenként a tányérokra :) Garantált a siker!

Fotókon nem látszik olyan jól, milyen is volt egy-egy alkotás élőben, és nem is mindig jutot eszembe fotózni, úgyhogy marad az írásos és az emlékezetbe eltárolt emlék :)

Nagy dilemmában

voltunk az elmúlt időszakban...raktári munkákra jöttünk ide, azt hallottuk, az rengeteg van itt, és jól el lehet helyezkedni. Ehez képest az ügynökség, akikkel dolgoztunk, azóta sem keresett meg új munkalehetőséggel, és a legutóbbi ügynökségnél sem volt óriási a kínálat, épp hogy Dávidnak tudtak egy munkát ajánlani pár hete...a legtöbb ilyen raktár nem Rugbyben van, hanem a környéken, ami biciklivel messze van, busszal nem minden időpontban megközelíthető, autónk meg nincsen. Szóval korlátozott lehetőségeink voltak. És nem akartunk fagyasztóházban, vagy éjszakai műszakban dolgozni, tehát ezek is kilőve...Nem tudtuk, hogyan tovább, mi lesz a megoldás, a következő lépés?! Már autóvásárláson gondolkodtunk, de azt is csak 1-2 hónap múlva tudtuk volna nyugodt szívvel megengedni magunknak, hiszen gyűjteni jöttünk, az autó meg viszi a pénzt. Amíg megvesszük az autót, hogy messzebbre is járhassunk dolgozni, addig is kell valamit dolgozni :) Egy ilyen körforgás alakult ki...
 Kemény félév (sőt, majdnem 9 hónap) van mögöttünk. Sokszor fontolgattuk, hogy lehet, érdemesebb lenne hazamenni...vagy mégse, mert az visszalépés lenne, viszont ezt így itt tovább nem lehet csinálni, mert nem láttunk olyan lehetőséget, amire szükségünk lenne, és amit be tudnánk vállalni...de akkor hogyan tovább??...sokat tépelődtünk, agyaltunk, tervezgettünk, nézelődtünk a neten...
Közben az a tudat sem boldogít, hogy otthon meg mindeközben óvodapedagógus és tanárhiány van ... nem véletlenül. De itt meg nem kezdhettünk rögtön a hivatásunknak megfelelő pozícióban dolgozni.

Szóval egyet tehettünk, imádkoztunk és próbáltuk nem feladni. Egymást is bátorítani, nem lehúzni. Isten igéreteibe és hűségébe kapaszkodni. Arra gondolni, hogy nem fog magunkra hagyni, ha eddig is Ő jött velünk. Előttünk. Most úgy érezzük, végre kezd rendeződni a sorsunk, az életünk.
Mégsem kell autót vennünk, mert nekem sikerült az állásinterjúm egy közeli oviban, Dávidot pedig nagy valószínűséggel átveszi az a cég, ahova most az ügynökségen keresztül jár dolgozni.
Szóval ismét egy új fejezet köszönt be az életünkbe. :)

"De nem tudom, lehet-e igazi a remény s a türelem mindaddig, míg próbára nincs téve, talán hosszú időn át, talán minden nap. A valódi értéknek általában valódi, nehezen megfizethető ára van."

A hétvégénk

 gyorsan eltelt, szabadtéri Istentisztelet volt vasárnap délelőtt, aztán itthon hamburgereztünk. Hétfőn elmentünk bejelentkezni még egy ügynökségnél, mert az előzőtől még nem jött új ajánlat, mióta bezárt a gyár...Kitöltöttük a jelentkezéshez szükséges papírokat, és mondtuk, hogy nincs közlekedési lehetőségünk, ha messze van a munka (busszal esetleg tudunk menni, de biciklizést nem vállalunk 1-1 órát!) Azt mondták, szerdán hívnak a Sainsbury-s munkával kapcsolatosan, és akkor akár jövő hétfőn kezdhetünk is. Errefel tegnap (kedden) reggel hívott a nő, hogy van egy munka, tudna-e menni Dávid 10-re? Nem szeretjük elsietni a dolgokat, meg azért ez elég fura volt így, D azt mondta, holnap tudunk menni. Erre mondta a nő, hogy holnapra vesznek fel mást akkor, és különben is, legalább Dávidnak lenne munkája, az is jobb, mintha egyikünknek sem lenne, nem?! Na ezen azért kicsit kiakadtunk, de Dávid végülis elment déltől ötig dolgozni...Ma már 8:30-ra ment, egész nap dolgozik, de nem volt nehéz, és van egy félórás ebédszünet, meg két tízperces fizetett is. Azt mondta, jófejek, segítőkészek, és jobb a környezet, mint az előző cégnél!
Azért továbbra is imádkozunk, és várjuk Isten válaszát a továbbiakra nézve :)
Közben tegnap én is kaptam interjúidőpontot egy oviba, izgatottan várom. Szeretnék végre ismét gyerekekkel foglalkozni, mert ezt tanultam, és ebben jó vagyok, meg van is hova még fejlődnöm, de félek is, mert azért nem mindent tudok angolul úgy kifejezni...szóval nagy kihívás is lenne...meglátjuk, Isten hogyan gondolja?!

Szerdán

csoda történt velünk!

Bementünk a városba egy-két dolgot megvenni, többek között egy kis porszívót is szerettünk volna, hogy a padlószőnyeges szobát, meg a lakás többi részét is alaposabban tudjuk kitakarítani...Be is mentünk az üzletbe, láttuk, hogy egy jófajta igen le van árazva, 25 font. Dávid kikereste interneten, a saját márkás honlapon 80 font egy ilyen porszívó. Valószínű, akkor nem gyenge, és nem fog hamar elromlani...bár nem tudjuk, meddig leszünk itt, nem akartunk nagy összeget beruházni, de használtan nem nagyon láttunk mostanában, pedig korábban lett volna egy, 10 fontért...de használt, és mi van, ha épp nálunk romlik el?! Nagyon vonzott a 25 fontos, mert egész jó árnak találtuk, ahhoz képest, hogy nem egy kis márkátlan valami. Végül megvettük, és a pénztárnál csodálkozva álltunk, amikor a pénztáros beolvasta a vonalkódot, és mindössze 10 fontot vontak le a porszívóért. Lett egy vadiúj kis háztartási eszközünk, sokkal olcsóbban, mint azt vártuk és reméltük...Sikeresen hazahoztuk és ki is próbáltuk, nagyon örültünk a porszívózás lehetőségének :)) És Isten gondviselésének látjuk ezt is. Talán azért történt mindez, hogy a nagyobb dolgokat is hittel, bátran vigyük elé, és várjuk a pozitív végkimenetelt minden ügyben :)

Június és egy kis július

Az előző hónapban sok minden történt velünk. Pár hetet dolgoztunk is egy gyárban, ami aztán bezárt. Eléggé kitöltötte a hétköznapjainat. Korán keltünk, biciklivel mentünk és jöttünk, délutánra jól elfáradtunk. Egyórás ebédszünetünk volt, magunknak vittük az ételt, péntekenként rövidített napunk volt, csak du. kettőig dolgoztunk. Nem volt állandóan nehéz, inkább csak monoton, gondolkodást nem igénylő mozdulatok.
Mióta nem dolgozunk, sikerült bejelentkezni a háziorvoshoz, megrendeltünk egy kis eszközös internetet is, és intézzük a házszámbejelentést a councilnál, a postánál, stb...azután lehet majd vezetékes, korlátlan internetünk.
Közben nézegetjük az állásjánlatokat is, meg rendezkedünk az albérletben. Most már nem felfújhatós matracon alszunk, vettünk egy strapabíróbbat. Igazi nagyméretű , és nagyon kényelmes :) Külön tortúra volt a hozzá illő, pénztárcabarát gumis lepedő beszerzése :) Rögtön kettőt is vettünk, hogy mosáskor legyen váltásnak is ;)
Már többször voltunk itt gyülekezetben, mindig nagyon találó az üzenet, és felüdít az éneklés is. Mióta először mentünk, még mindig emlékeznek az ajtónálló testvérek a nevünkre!
Annyira szép, meleg idő van, már több hete nem esett eső, és 30 fok!! (körüli) a hőmérséklet. Így a múlt héten elmentünk egy kicsit Birminghambe. Most voltunk másodjára, és még mindig lesz mit nézni következő alkalmakkor is. Jó volt kimozdulni, vonatozni, vakációzni. Egy másik alkalommal a közeli tóhoz bicikliztünk ki, körbe is tekertük, és akkor fagyiztunk egyet, miközben néztük a tavon úszkáló rengeteg kacsát, hattyút. Mikor legközelebb mentünk, egy kis tisztáson rengeteg nyuszi ugrándozott a fűben (6-8, ez azért elég sok, eddig mindig egyet-egyet láttam). Mi meg ott Aranyásóztunk a közelükben, a kis piknikpokrócunkon.
Dávidnak törzshelye lett ez a tó, majdnem naponta kibiciklizik egy kis testmozgás, környezetváltás céljából.
Közben nosztalgiázunk a tavalyi nyaralásunkról, és vettünk egy olaszországi tájképet ábrázoló puzzle-t, mostanában azt rakosgatom, és már majdnem kész :)
Szóval tömören ennyi, igyekszem majd rendszeresebben írni, és nem ennyire lecsósan :P

Kedd és Csütörtök, napló

Leültem kicsit összeszedni a gondolataimat... :)

Sok minden történt, mióta legutóbb írtam. Az elozo egy-két hét nagyon nehéz volt, reménytelennek tunt a helyzet, és kezdtük elveszíteni a türelmünket, a reményünket, de Isten közbelépett, az o kezét látjuk abban, hogy már amikor feladtuk volna, végül mégis jól alakultak a dolgok, és elkezdodött az áttörés. A tehetetlenségünknek, és a végeláthatatlan várakozásunknak vége lett, és az albérletbe költözéssel elkezdhettünk végre intézkedni. Hiszen itt nagyon fontos az, hogy legyen bejelentett lakcímünk.  Minden ügyet a lakcímigazolásunkkal tudunk intézni: orvosi rendelobe bejelentkezni, bankszámlát csináltatni, ügynökségeken regisztrálni munka-ügyben, stb...

Szóval már vasárnap óta itt alszunk az albérletünkben. Szombaton az Asdában másoltattam kulcsot, a cuccaink egy részét már akkor áthoztuk, aztán vasárnap délután a többit is. :)
Persze, takarítással kezdtük, mert mindent most szereltek fel, nagy volt a por és a fúrás-faragás utáni törmelék. Festékpacákat is hagytak boven, mindenféle felületen, de örömmel takarítottam, na meg körömmel is, mert úgy még könnyebben lepattant ;) A skirting boardokat is letörölgettük mindenütt a lakásban, meg a radiátorokat, ajtófélfákat...poroltunk, mint a szigeten, de ezúttal a saját kis “lakosztályunkat” takaríthattuk.
Dávid összeállította a nagy étkezoasztalt, én meg felfújtam az ideiglenes ágyunkat :P
...
Egyszeruen, nem jött, hogy higgyem, hogy most már itt vagyunk, és eljött, amit vártunk...majdnem féléve volt utoljára privát albérletünk, és az csak egyszobás volt, ráadásul minden helyisége kisebb volt annak a lakásnak.
Szóval most nagy az öröm, és a megkönnyebbülés, mégnagyobb a hálaadás a szívünkben!
Szép tágas, világos a nappali, és a konyha-étkezo is. Tegnap este amikor a nagy biciklibeszerzo körútunkról hazaértünk, még mindig rácsodálkoztam, hogy ez most már csak a miénk egy idore...és a konyha a személyes kedvencem, a maga egyszeru de praktikus, hófehér bútorelemeivel. Igaz, nem rendeztük be teljesen, csak a legalapvetobb eszközöket szereztük be, de öröm volt minden egyes darabnak helyet találni, szépen berakosgatni; és elrendezni, ahogy korábban a cottage-takarításkor tanultam/csináltam :)
Már akkor errol álmodtam, hogy ha egyszer újra lesz konyhám, ugyanolyan szépen fogom berendezni...és az álmok néha valóra válnak!

Munka szempontjából is jók a kilátásaink, úgyhogy hosszabb távra tervezünk itt maradni ebben a városban, szóval kicsit olyan, mintha ismét új életet kezdenénk :)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Május 31., csütörtök

Már több, mint egy hete nem írtam...hihetetlen, hogy repül az ido. Nem unatkozunk! Minden nap történik valami, akár pozitív, vagy éppen nem annyira kellemes dolog.
Múlt héten beszereztük a bicikliket, amivel sokkal jobb közlekedni, mint gyalog végigjárni a várost! Ami korábban egyórás séta volt, most észre sem vesszük, és már ott vagyunk :)
Igaz, az enyémet haza kellett tolni vásárlás után, mert lyukas hátsókerékkel adták el, de mire ez kiderült, már elgyalogoltunk érte, szóval mindegy is volt, hogy mégegyszer meg kell tenni ugyanazt a távot, gyalog, visszafelé...
A Dávidéval pedig úgy jártunk, hogy félúton leesett az egyik pedál, mert lazán volt felcsavarozva, szóval aznap megint hazatoltunk - immár két biciklit...
Kilóméterhiányunk nincs :) És vannak itt jó kis lejtok, ahol már lehet gurulni...csak bírjuk másik oldalon feltekerni ;)

A munkavédelmi cipoket is beszereztük, nem kevesebb kalanddal és utánajárással. Minden lehetséges ciposboltban megnéztük, de nem volt az én méretemben, vagy úgy egyáltalán; szóval át kellett biciklizni a város másik felében lévo sportüzletbe, és ott végre megtaláltam a megfelelot árban, méretben és stílusban is.

Ezek után vártuk a tulajtól a szerzodést, amin szerepel a nevünk és a pontos címünk, hogy végre komolyabban is szóbaálljanak velünk az ügynökségeken. Az egyik helyen nem kekeckedtek, és anélkül is simán beregisztráltak minket, de kellett várnunk, mire kaptunk egy jó munkalehetoséget...ami biciklivel is könnyen megközelítheto.
Közben oviba is beadtam a jelentkezésemet, de az interjúra kétszer sem sikerült elmennem, úgyhogy jegeltem egy kicsit ezt a dolgot; amúgy is, sok jelentkezo volt, nem hinném, hogy pont engem választottak volna, és beletelt volna egy hónapba is, mire meglesz az eredmény. Szóval megragadtuk a lehetoséget, és tegnap elmentünk elso alkalommal egy gyárba dolgozni.

A google maps alkalmazás 16 perces bicikliutat mutatott, amit mi tegnap kora reggel, szakadó esoben 3/4-ed óra alatt tudtunk megtenni. Ma már félóra elég volt így, hogy tudtuk, hogy hol és mikor, merre kell kanyarodni :)

1 hét

hamar eltelt, de mégis hosszúnak tűnik...
Várakozunk. Még mindig készül az albérlet. És bár nagyon kedvesek a vendéglátóink, mégis kezd kényelmetlenné válni a helyzet. Igaz, ők dolgoznak hétközben, és mi is mindig kimozdulunk valahová, de már jó lenne a saját helyünkön lenni. És dolgozni.
Semmit nem tudunk intézni a lakcímünk nélkül, amit lehetett, azt már megtettük...és telik az idő. Bőröndből élünk már pár hete, és a szennyes is gyűl...Tudom, hogy a Jó Isten kézben tartja a dolgokat, és ő tartja bennünk is a lelket, de kezd elfogyni a türelmünk...jó lenne már otthon lenni valahol! Próbálok előre hálát adni, mikor még nem kaptuk meg, amire várunk, vágyunk...nem mindig könnyű, de igyekszem, igyekszünk.
 Nem mindig egyszerű egymást is bíztatni, és nem elcsüggeszteni a saját aggodalmainkkal, félelmeinkkel. Együttérzőn meghallgatni egymást, megérteni a másikat, és aztán bátorítva Istenre vezetni a fókuszt...hiszen ő látja a teljes képet!
Olyan jó lesz félév után újra csak a mi saját kis kuckónkban lenni!
Jó lesz hazatérni egy hosszú nap után, és lazítani. 😎 Fogadhatunk látogatókat, vendégeket. Rokonokat. 😊
Azt hiszem, nagyon hálásak leszünk, mint eddig is, mindenért amit kaptunk, amire eljutottunk!
És mindemellett, közbenjárunk másokért is. Imában, és tettekben is. Ha valakinek valamiben tudunk majd segíteni, meg fogjuk tenni. Hiszen nekünk is segítettek.😉

Rugbyben

vagyunk harmadik napja 💗

Bár igaz, hogy szombaton eljöttünk Varga Krisztináékhoz, és akkor már sétáltunk is egy jó nagyot a belvárosban, de az még csak a látogató volt. Akkor néztük meg az albérletet is, amit felajánlottak nekünk. Most újítják fel, és bútorozatlan, de nagyon tetszik!
Coventryben aludtunk pár éjszakát, péntektől hétfőig.
Szombaton itt voltunk gyülekezetben, vasárnap ott az Ikeában, hétfőn délután meg már itt sétáltunk a nagy melegben. 😎 Bevásároltunk a Wilkoban, Asdaban, Tescoban, szép lassan gyűlnek a legfontosabbak. A neten találtunk olcsó étkezőasztalt, székekkel, töredék áron, mintha az üzletben vennénk...ma azt is ideszállították az ideiglenes szállásunkra, az eleki ismerősökhöz.
Felfedeztük, hogy közel lesz hozzánk a Lidl (kb. 10 perc gyalog), ahol szeretünk vásárolni; és van jó bicikliút is kiépítve, így szeretnénk majd a közlekedést biciklizéssel megoldani.🚴
Most már van angol telefonszámunk is, és nézegettük az internetszolgáltatókat, hogy hol érdemes leszerződnünk. Munkaügyben voltunk már egy ügynökségen, de kell a proof of address, szóval amíg azt nem viszünk, kár is mennünk...de van legalább 5-6 agency, ahova majd tervezünk bejelentkezni, és mihamarabb munkába állni. Hála Istennek, azért van tartalékunk, szóval nem kell félnünk, de nem szeretnénk hónapokig keresgélni a munkát...én ovikban is próbálkozom, és frissítettem az adataimat a bébiszitteres adatbázisban is...pár óra munka is bevételnek számít, és szeretek is gyerekekkel lenni, rájuk vigyázni. 👶
Nagyon szép hely Rugby, szebb, mint Coventry, és nagyon jó környéken fogunk lakni, úgyhogy nagyon hálásak vagyunk Istennek!
Az utóbbi hetekben minden hétre húztam egy igeverset bátorításul, és tényleg mindig mottójává vált az adott hétnek. A mostani a János 14:1., ami szintén nagyon bátorító, és hitre ösztönző...Istennél van a sorsunk, a jövőnk, és hisszük, hogy ő alakítja az utunkat továbbra is. 😊

Itt vagyunk,

Penzanceban 😊

Túléltük a kompozást, bár volt egy nagyon hullámzós szakasz, ahol még ez a nagy tengeri jármű is ide-oda billegett, előre-hátra...félelmetes volt. Dávid egy ponton rosszul is lett, így az út hátralévő részét a hajó legaljában töltöttük, ahol kényelmesen le lehetett feküdni 😎

Gyorsan telik az idő!! 😲
Ma van a szabadságolásunk 4. napja, épp esik az eső.
 De eddig gyönyörű napsütés volt, és hideg szél...😀 Airbnb-n szálltunk meg egy művésznőnél, akinek saját galériája van a szomszéd településen, színes üvegdíszeket készít. Nagyon aranyos, barátságos nő. A lánya egyetemen van, üres a szobája, de van egy másik lakótársa, egy kistestű kutyussal, akit Pepének hívnak. Barátságos, nyugodt kutya, aranyos pofival 😊
Kényelmes kis szobánk van az emeleten, kapunk reggelit, tudunk vizet forralni kávéhoz, teához, szép a kilátás, csendes a környék, szóval nagyon örülünk, hogy olcsón kifogtuk!
Vettünk egy heti buszjegyet, és azzal utazgatunk a környéken. Voltunk St. Ives-ben, St Just-ban, Portchurno Beach-en (képek fent!), és ma pedig Mousehole-ban és Newlyn-ben...szóval jól körülnéztünk már eddig is, és még van pár napunk 😉 Ma a helyi kis múzeumban voltunk, betekintést nyerhettünk a halászat fejlődésébe, a helyi történelembe.
Az óceánpart  tegnap gyönyörű volt! A sziklák ölelésében annyira szélcsend volt, hogy rövidujjúban napoztunk. Aztán egyszer csak belemerészkedtünk a vízbe, és nem volt olyan hideg, mint a múltkor, Tresco-n!
A Minack theatre is érdekes látványosság, még egy férfikórus előadását is meghallgathattuk, nagyon szépen énekeltek! Megtudtuk, hogyan is épült meg ez a szabadtéri színpad. Nem mindennapi története van!
Párszor utaztunk emeletes busszal is, ami különös élmény volt, még jobban szemlélhettük ezt a szép tájat. Vettünk pár képeslapot, hűtőmágnest, emléket, és újabb kagylók is kerültek a gyűjteményembe.
Szóval aktívan kapcsolódunk ki, hogy aztán pár nap múlva újra bekapcsolódhassunk a dolgos mindennapokba...😉

Április

gyorsan eltelt.

Nagyon nehéz volt, volt olyan nap, amikor 10 órát dolgoztunk mindketten. Az egyórás ebédszünetek olyan hamar elteltek...15 percesnek tűntek.

Az utóbbi hetekben megbizonyosodtunk róla, hogy nem nekünk való ez a munka itt.
A hely nagyon szép, a munkatársak rendesek (a többségük, legalábbis), de a munka kemény, és minimálbérért találhatunk ennél kevésbé megterhelőt...vagy olyat, ami nem minimálbéres, hiszen a mi angolunk a legjobbnak mondható az itt lévő párokéhoz viszonyítva. Mindketten elég magas szinten értünk és beszéljük a nyelvet, és szeretnénk olyan munkát találni, ahol ezt jobban kell használni, és az agyunkat is :)

Nem akartuk a nyári szezont itt tölteni, amikor jönnek a nagycsaládok, így lépnünk kellett!

Nem volt könnyű döntés...de két hét felmondási idővel, tegnap volt az utolsó munkanapunk itt. Közben folyamatosan böngésztük az angol munkakereső oldalakat, de nem nagyon találtunk nekünk megfelelőt...és azt se tudtuk, merre menjünk, hol nézelődjünk, hová menjünk innen a szigetről.

Szóval volt pár nap, amit kb. a "két szék között a földön" töltöttünk, bizonytalanságban. De Isten folyamatosan bátorított igével, békességgel a szívünkbe, ami be is töltött az első nagy ijedtség után.
Tegnap éjjel még álmomban is igeverset mondtam magamnak, és másoknak, és bizonygattam, h Isten gondot fog viselni rólunk!

És most úgy néz ki, lesz albérletünk, és kezdhetünk majd munkát keresni a helyszínen :)
Eddig csak olyan munkát vállalhattunk, ahol a lakhatást biztosították számunkra, ezért kellett hotelben kezdenünk. Sokan itt kezdik, és van, aki megtalálja a számára megfelelő pozíciót a hotelbizniszben is :) De én eldöntöttem, hogy óvodában szeretnék itt is dolgozni, úgyhogy az lesz az első dolgom, hogy agencykben, jobcenternél kérdezősködök ezügyben ;)
Már megtudtam, milyen papírok kellenek, mit kell elintézni, és bízom benne, hogy hamarosan valóra válik ez az álmom, ahogy Dávid is megtalálja azt, ami jobban illik hozzá, és a nyelvtudásához is :)

Holnap megyünk vissza a nagy szigetre, 2 és 3/4-ed órás komputazás vár ránk. Legközelebb onnan jelentkezem! :)

Húsvét

Volt múlt vasárnap, és épp nem dolgoztunk :) Olyan más itt, így "ünnepelni". Belenéztem közvetítésekbe, hogy lássak, halljak ismerős arcokat ;)
Nagyon elfáradtunk, és aznap legalább tudtunk pihenni, regenerálódni a sok munka után. Hétfőn persze dolgoztunk, most elég sok vendég jött a tavaszi szünetre való tekintettel. Családok is, nem csak párok...
Hétfőn nagyon durva volt, épp sikerült befejezni a takarítást- segítséggel. Estére pedig bevállaltam egy babysitterkedést, két órára. Nem volt nehéz, aludt a kislány, és majdnem én is...
Korom sötétben bicikliztem haza, még jó, h volt nálam egy kis elemlámpa :)
Tegnap egész könnyű volt a két konyhában, Dávidnak is tudtam segíteni porolni, porszívózni.
Ma délelőtt házban takarítottunk, délután spottless clean-eltünk. Holnap korábban kezdünk...

Virágvasárnap

volt először service az itteni kis templomban, el is mentünk rá. Közben óraátállítás is volt, de nem volt vészes felkelni, mert 11-re (10) mentünk. Érdekes volt, maga a liturgia menete kicsit másképp zajlik, mint amit mi megszoktunk...Angolul énekeltünk, ami nem volt annyira idegen ;) és a keresztrefeszítés előtti történéseket olvasták fel a pálmaágakkal díszített kis épületben.
Utánna elmentünk hóbaglyot keresni, amit végül nem láttunk, de egy nagyot kirándultunk :)
Délután beszéltem egyet Licivel is, jó, hogy sikerült összehozni!
A héten már egyedül is takarítgattunk...csak néha kapok "agybajt", hogy: "mennyi minden van még hátra, hol is folytassam, mikor is érek a végére?!"
Hétfőn például az ebédszünetünk fele el is ment...viszont, hála Istennek, tegnap meg ma nem voltak olyan áldatlan állapotok a különböző helyszíneken, és ma szabad a délutánunk :)
Ennek örömére sütöttem amerikai palacsintát :D
És már csak három nap van hátra vasárnapig, ezt már túléljük :P

1 hónap

eltelt már, mióta itt vagyunk, + még 2 nap 😉
Az első héten még csak ismerkedtünk a munkával, megmutatták, mit hogy és mivel (takarítószerfajta, rongyanyag) kell megtakarítani, hova kell visszatenni (melyik konyhaszekrénybe, fiókba). Aztán kisebb feladatokat bíztak ránk...Egy-két olyan házat takarítottunk, ahonnan vendég ment el, vagy jött a következő hétre, meg olyat is, ahol a vendég már itt volt egy hete, de maradt még egy hétre. Mindegyik takarításnál egy kicsit más a feladat...volt olyan ház is, ami már ki volt takarítva, de menni kellett előkészíteni a vendég érkezésére (portörlés, porszívózás, felmosás, és a berendezés működésének ellenőrzése, ablakmosás). Ez a prep., vagyis preparation (=előkészítés).

Ezekben a hetekben mindig más párral takarítottunk, mindenkitől tanulhattunk valami újat, és ismerkedhettünk is.
Mivel a kisbolt itt a szigeten elég drága (másfél, kétszeres árakon vannak a termékek, mint általában Angliában) ezért inkább úgy döntöttünk, rendelünk ételt a szomszéd sziget Coop nevű üzletéből, illetve a mainland-ről, Penzance Tesco-jából 😊. Dávid nyitott Steamship (szállítóhajó) fiókot, és leadta minden alkalommal a rendelést az üzletekben, amit pénteken-szombaton megkaptunk. 😎
Most tele az éléskamránk, és kitart addig, vagy még tovább is, mint ahogy megérkeznek az első vendégek, akik után majd egyedül takarítunk...akkor majd nem kell bizonyos ételeket megvennünk, mert itt fogják hagyni nekünk. 😏
Ma, meglepő módon már másodjára ébredtünk arra, hogy havazott, pedig ez egy meleg éghajlatú szigetnek számít...legutóbb napokig volt hó, persze, folyamatosan olvadt is. Akkor még biciklire se ültünk, annyira csúszós volt az út...Ma már délben verőfényes napsütés volt, de most ismét havaseső esik...érdekes ez az időjárás!
Még jó, hogy már az első héten is voltunk az Abbey Gardenben, és így nem csak téli pompában láthattuk a virágokat, fákat, bár így is nagyon szép látvány, csak kicsit mégis szokatlan. 😁
Március 8-ra kagylót kaptam Dávidtól 💗, már van is egy kis gyűjteményem, mert annyiféle szépet lehet találni...10.-én láttunk egy fókát a vízben, igaz, h csak részben mutatta meg magát, de még meg fogjuk látogatni 😉.
Tegnap pedig Dávid 31. születésnapját ünnepeltük! Végre újra süthettem, saját készítésű gyümölcstortát kapott, és nagyon ízlett neki 🙏

"Micsoda életfelfogás! Mert azok a boldog emberek igazán, akik képesek Isten mindenható kezét felfedezni a velük és körülöttük történő kis és nagy dolgokban egyaránt. Nézz körül egy kicsit, és legyen elegendő hited meglátni Teremtőd ajándékait. Bizonyosan áldott napod lesz!"

Utazás Angliába #2

Még sosem utaztunk repülővel Debrecenből, ez egy új élmény volt. Nagyon korán keltünk és indultunk, és elég fáradtak voltunk (legalábbis én nagyon!). A csomagokat rendben feladtuk, viszont durván leellenőriztek, jobban, mint mikor Pestről indultunk. Zokniban sétáltunk át a kapun, a laptopokat be kellett kapcsolni, hogy lássák, nem robban...A fényképezőgépet is. 

Utána ott a váróban hüledeztünk, mert nagyon drága volt a fél literes ásványvíz, úgyhogy vettünk egyet, aztán utántöltöttük a mosdóban :P

Lassan teltek az órák, de elérkezett a beszállás ideje is :) Késés volt egy picit, de úgy emlékszem, behoztuk a lemaradást a levegőben ;)

9-re (itteni idő szerint 8-ra már Londonban voltunk). Busszal mentünk Lutonból a Victoria Station-re, majd onnan később egy másik busszal utaztunk még 8 vagy 9 ?! órát Penzance-ig. Hosszú még belegondolni is, elég is volt egy napra ennyi utazás, főleg a buszok közti várakozással együtt számítva. Ott este tízkor értünk a szállásunkra, nagyon klassz kis szoba volt, fürdővel, bekészített reggelivel másnapra. 

14.-én voltunk a városban körülnézni, találtunk egy szép parkot,  csodaszép virágokkal, játszadoszó mókusokkal. Vásároltunk a Lidl-ben is, és megnéztük a tengert is, bár addigra már esett az eső. Hatalmas hullámok voltak, jól kicsapott a járdára is, van róla videónk ;)

Este átcsoportosítottuk a ruháinkat, a két 10kg-os bőröndött megtömtük 11-12kg-ig, így lett a 20-asból 15 kg. Valahogy sikerült kisakkozni :)

Másnap, 15.-én reggel mentünk a kis transzferbusszal a Lands End-re, onnan indult a kisrepülőnk. (asszem, fél egykor, kár, hogy nem írtam le hamarabb, máris elfelejtem az időpontokat :( )

A pilótával együtt 8-an voltunk a fedélzeten, mögöttünk és legelöl volt még egy-egy hely. Nagyon érdekes volt, hogy minket is lemértek, és a súlyunk alapján ültettek be a gépbe, hogy kiegyenlítődjön a két oldal terhelése. Olyan volt, mint egy kis játékrepülő, majdnem!
Kb. 20 percet repültünk, nagyon szép volt a látvány, szikrázó napsütés volt, és nem voltunk nagyon magasan. Megérkeztünk a St. Mary's szigetre, onnan máris vittek a hajóhoz, amivel átjöttünk a Trescora. A hajókázás kicsit rázósabb volt, nagyon himbálózott a hajó a hullámokon.
Már mindenütt tudtak az érkezésünkről, mindenki kérdezte, hogy mi vagyunk az új pár? A kikötőben is már vártak ránk, kis furgonnal hoztak a szállásunkra.
Ana, a Cottage Department vezetője már várt ránk, és bekísért a tetőtéri szobánkba :) Mindent megmutatott, elmagyarázott a főépületen belül, és hagyott pihenni délutánra.
Másnap, pénteken 10-re mentünk a főépületünkbe, ami egy nagy raktárhelyiség is, de van ott iroda, konyha, mosdó, különböző tárolóhelyiségek...Miután átnéztük a papírokat, kitöltöttünk még néhány dokumentumot, és bemutatkoztunk mindenkinek, akivel csak találkoztunk, délután elmentünk Ana-val megnézni néhány cottage-t. Régebbit, modernebbet, kisebbet-nagyobbat, tengerpartit, erdőben levőt...szóval a legkülönbözőbbeket mutatta meg, hogy jobban belelássunk. Voltunk vásárolni is (A bevásárlókocsiban toltam hazáig a termékeket, mert itt van közel az üzlet, de nem volt nálunk szatyor :P), és ebédszünetünk is volt :) 

Szombat reggel egy kis takarítással indítottunk a főépületünkben, aztán a délutánunk szabad volt, és a vasárnapunk is. Megkaptuk a szolgálati bicikliket, egyenruhát, esőálló kabátot, és a hátizsákokat, meg az összes tisztítószert és eszközt, amit használni fogunk az elkövetkező időszakban.
Hétvégén lazítottunk, és kicsit körbekirándultuk a szigetet, meg az Abbey Garden-t :)

Így telt az első pár napunk a szigeten. Már lassan egy hónapja itt vagyunk, úgyhogy írnom kell még az eltelt időszakról, de majd egy következő bejegyzésben ;)

Összefoglaló ;) =)

Hosszú napunk volt, amikor hazafelé utaztunk. Egy órás késéssel indult a repülőnk Birminghamből, de egyébként minden simán ment, hála Istennek!
Éjfél helyett 1-re értünk Budapestre, Ádámék eljöttek értünk, és indultunk Vácra. Hajnali fél 4-kor mentünk aludni.
Másnap pihenéssel telt, Ádámékkal voltunk egész nap. Beszélgettünk, játszottunk, babáztunk. (Közben én gyógyultam a megfázásból, Dávid meg kezdett lerobbanni. Elég huzatos volt a Birmingham-i várakozóhelyünk)

Február 1.-én bementünk Budapestre, ügyeket intézni, pénzt beváltani, vásárolni.
Délután mentünk Mikiékhez. Finom hazait ettünk, töltöttkáposztát, beszélgettünk, majd ott is aludtunk. Másnap ismét nehezen keltünk, Magdi főzött kávét, majd elvitt a buszig :)
Eltelt gyorsan a hátralevő pár óra, majd mentünk ki Ócsára, Horváth Zsoltékhoz. Jó volt velük is együtt tölteni egy kis időt, sok minden szóba került. Nagyot nőttek a gyerekek, Kriszta már 1 éves! Matyi sokat változott, Kristóf olyan kis barátságos volt, Abigél meg már kész nagylány.
Aznap este mentünk Tündéékhez, nagyon jó volt velük is találkozni, régen láttuk egymást! Meséltek arról, hogy teltek az ünnepek, felidézték néhány kirándulásukat, mi is meséltünk Stamfordről.
Bárcsak több időnk lett volna, és ne lettünk volna betegek! Nem mentünk közel a kis Bálinthoz, mégis elkaphatott valamit. Már létrehozott egy mappát a számítógépen, pedig akkor még csak 7 hónapos volt!
Szombaton elmentünk egy maratoni bevásárlásra a Decathlonba, jó sok időt töltöttünk el ott, aztán visszautaztunk Vácra, és elmentünk vacsorázni Ádámékkal egy étterembe.
Másnap már készülődtünk Gyulára. Bevittek minket a Keletiig, így nem kellett átszállni, cipekedni, és onnan csak Békéscsabáig vonatoztunk.
Onnan Ernővel mentünk hazáig. Szerdáig voltunk Dávid szüleinél. Átrendeztük az ott lerakott dobozainkat, Dávid kiválogatta, mit tud még otthon hagyni a bőröndből, és felszámoltuk a 32 kg-os csomagot. Kimostuk a felgyülemlett szennyesünket, és a saját kis ruhaszárítónkon teregettem ki ;) Voltunk Magdus néninél, Sarkadon. Mentünk vásárolni képeslapot, virágot; ünnepeltük Ernő utó- és Dávid előszülinapját, rólam is megemlékeztek :)
Velük is elmentünk egyet vacsorázni, jól telt az az este és az ott töltött idő is!
Csütörtökön délután autóval mentünk Debrecenbe. Nagyon megpakoltuk az autót, a költözésről ottmaradt ruháimat, dolgaimat most végre elszállítottuk.
Otthon még Karácsonyi hangulat volt, megkaptuk a kis csomagot, amit anya küldött volna nekünk :)
A kis ezüstfenyő nagyon jól bírta, szép volt!
A szabadságunk hátralévő részét Debrecenben töltöttük. Hamar eltelt, túl hamar...

Hétvégén volt a konfi, és Áron meg anya születésnapja. Zsúfolt napjaink voltak, tele elintéznivalókkal, programokkal, de azért jutott idő pihenni, sétálni, kávézni, játszani is - rummy-party volt a családban.
A hét végére becsületesen elfáradtunk, amellett, hogy fel is töltődtünk lelkileg. Szombaton dél körül mentünk a konfira, vasárnap reggel ismét. Sok ismerős volt, bárcsak többekkel beszélgethettünk volna! De Liciékkel, Rebekáékkal sikerült, és Prisciék, mamáék is eljöttek vasárnap ebédre :) Jót Dixiteztünk délután :)
Hétfőn még bepakoltunk, pihentünk egy keveset, aztán kedd hajnalban, február 13.-án újra útrakeltünk.

Nagyon tömören próbáltam leírni a két hetet, amit Magyarországon töltöttünk :) Jó lesz egyszer visszaolvasni, néha nosztalgiázni, amíg újra megyünk!

Goodbye!

Elköszönünk egy kis időre Angliától.😃

Pár nap múlva (egészen pontosan 3 nap múlva) vonatra, majd repülőre ülünk, és megérkezünk Magyarországra, röpke két hétre...

Izgalmas ez a készülődés, várakozás is, csakúgy, mint amikor ide készültünk jönni!

Nem fog nagyon hiányozni ez a hely, úgy gondoljuk, de azért jó kis tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak. Stamford maga aranyos kis város, de nem tud sok újat nyújtani, a munkalehetőség is kevés...bár a bankban pont egy magyar hölgy volt az ügyintézőnk, aki 2 hónapja van ott, mint dolgozó. Elmondta, hogy előtte a George's hotelben kezdte ő is, két éve. Wow!

A Lidl-ben is hallottunk magyarokat, többször is...érdekes volt 😃

Többnyire rendes munkatársaim voltak, de voltak érdekes szituációk is...Dávidnak meg végképp; a kis tinédzserek nem tették oda magukat 100%-osan, de diktálni, azt tudtak...

De hisszük, hogy ennél jobb helyek is vannak, és bár pár napja nagyon elkeseredtem, és reménytelennek éreztem a helyzetünket, azért mégis hiszem, hogy lesz ennél jobb is!

Ha már takarítunk, legalább becsüljenek meg, és legyen normális kaja meg szállás...sokat jelent, hogy milyenek a munkakörülmények, milyenek a munkatársak, mert a napunk nagy részét a munkahelyen töltjük!

Most, ha hazalátogatunk, vendégségben leszünk mindenütt, nem lesz igazán, ahova hazamennünk...fura belegondolni, de tényleg így van! Annyi mindenkivel szeretnénk találkozni, és úgy beosztani az időt, hogy mindenre és mindenkire jusson idő, de a pihenésre is! Remélem, sikerül minden a lehető legjobban!
Lesz minden: utókarácsonyozás, szülinapozás, rokonlátogatás, és még folytathatnám a sort...Majd egy bejegyzésben leírom azt is, mi hogyan valósult meg 😉

Idei első fotóim

Ez meg az...

Máris csütörtök van...gyorsan telik ez a hét 😊

Kedden megitn Virginiával dolgoztam, meg Katie-vel...nem tetszett túlságosan, de túléltem.

Nem volt nehéz, háromnegyed három körül jöttem haza.

Szerdán szabadnapom volt, és Dávid reggel korán ment, aztán hazaküldték, mert nem sok mindent lehetett csinálni...Kevés vendég volt. Szóval együtt tölthettük a napot ;)

Ma meg ő van szabadságon, én dolgoztam, de már itthon is vagyok délután kettő óta. Ez egy ilyen laza hét, és mindig más napra esik a szabadságunk 😕 Holnap megint én leszek szabad, szombaton meg Dávid 😶 Jól összehozták, igaz?

Pedig mindig kértük, hogy ha lehet, egyszerre kapjuk!

Na de ezért sem fog hiányozni ez a hely...

De hogy írjak valami jót is:

Múlt pénteken megérkezett Dávid NINO száma, és mára kapott időpontot a bankba, így már van egy bankszámlánk, amire kaphatunk fizetést 😎

Még egy jó hír, hogy ma végre az én számom is megérkezett, miközben itt pötyögtem, szóval most már nem kell aggódnom, hogy elveszett valahol útközben! 😊

Köszönöm Istenem!! 

Már készül az ebédünk, lassan leülünk enni, aztán mehetek a bankba, holnapra időpontot kérni! Remélem, lesz még esélyem 😉

Mai igevers...pont jókor!

Proverbs 17:27 
He who has knowledge says little: and he who has a calm spirit is a man of good sense.

Példabeszédek 17:27 
A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.

A 'tudós' embert bölcs embernek értelmezem...és én is szeretnék ilyen lenni! Bárcsak megvalósulhatna! Bárcsak eszembe jutna a mindennapokban, hogy kevesebbet beszéljek, és maradjak higgadt a nehéz helyzetekben is...Nem az erősségem ez a két terület. Higgadt is csak egy ideig tudok lenni, jó esetben, de egyszer eljön az a pont, amikor besokallok.
Azt hiszem, ezeken a területeken dolgozni fogok ebben az évben! 

Türelemjáték

"Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok." (Márai Sándor)


"Van, aki stopperórával kezében él, minduntalan célok felé rohan, és a másodperceket számlálja. Mások úgy élnek, mint egy fa, nagyon lassan és szívósan, s tudják, hogy még sok, sok idejük van, évtizedek." (Márai Sándor)

Türelem másokkal szemben, magammal szemben, és bizonyos körülmények között...

Lehet(etlen)

"Nem tudom, te milyen lehetetlennek tűnő dologgal küzdesz. De ne feledd, minden lehetetlennek van egy gyenge pontja. Kérd Istent, mutassa meg, hol van az.
 Kérd Istent, hogy csak annyi erőt adjon egyszerre, hogy azon az egy ponton beindulj. Egyszerre mindig csak egy jó döntésre koncentrálj.
Rövidesen látni fogod, hogy minden „lehet-etlenben” jelen van a „lehet” – csak merd észrevenni."

Szigetkaland

Nagyon izgatottak vagyunk, mert megkaptuk az új állást, amiért imádkoztunk!😉
Dávid találta a hirdetést, 1-2 napig volt fent elsők között azon az oldalon...mintha csak nekünk lett volna ott.
Már megvolt a skype-interjú, meg a telefonos visszajelzés, email-váltások sora, és ma megkaptuk a szerződést is 😊

Már csak itt kell felmondanunk, és akkor sínen leszünk...illetve repülőn, Magyarország felé!
Február közepén kezdjük a munkát a Tresco szigeten, addig meg azt javasolták, hogy pihenjünk rá, látogassunk haza, készüljünk fel testileg-lelkileg az új életszakaszra.
Merthogy a Scilly-szigetekre utazunk, a szezonban számítanak a jelenlétünkre, csak 8-10 hónap múlva mehetünk megint szabadságra. 😳
Remélem, lesz sok érdekesség, és nem fogunk unatkozni, meg egymás idegeire menni 😜

Amilyen beszámolókat olvashattunk eddig, nagyon szépnek ígérkezik, amolyan földi mennyországnak. Lassú, csendes, békés élet, páratlan természeti környezetben, a végeláthatatlan tengerrel, néhány másik szigettel körülvéve, amelyekre apály idején át lehet gyalogolni 😎

Majd még később kifejtem bővebben a további előnyöket, majd, miközben megtapasztaljuk 😉
Csak addig bírjuk ki itt ezt a helyzetet (legszívesebben már holnap indulnék)...már vágjuk a képzeletbeli centit!

👋

BÚÉK 2018

Már lassan egy hete, hogy Új évet írunk, élünk :)
A Szilvesztert Dávid munkával "ünnepelte", én pedig aludtam egyet munka után, aztán köszöntöttem az otthoniakat. Egy órával korábban volt éjfél náluk, így már a jövőben voltak :)
Aztán, mikor kezdtem elszomorodva  a szobámba kullogni, hívtak a spanyolok, hogy ünnepeljük együtt az új évet, 12 szőlőszemmel :) Vicces volt! Gyorsan kiöltöztem, mert ők is megadták a módját, és együtt néztük a tv-ben a londoni tűzijátékot.
Dávidot is megvártam, aztán másnap én dolgoztam, ő meg szabadnapos volt.
Valahogy megint nem sikerült együtt beosszanak minket a szabadnapokra...:( De túléltük ezt is, délután-este találkoztunk, vacsoráztunk, beszélgettünk és imádkoztunk. Koccintottunk is, a többit meg majd jövőre bepótoljuk, ha élünk!
Dávid napról napra jobban lett :)
Megvolt az első sérülésem is újév első napján, el is vonatoztunk Peterboroughba. Reméltem, hogy nem tört el az ujjam, és hála Istennek, csak egy szálka ment a körmöm alá. Rettentően zsibbadt és fájt! Másfél órát várakoztunk talán, aztán egy kicsit megmanikűröztek, és azóta egyre jobb :)
A héten volt a staff party is, amire nem mentünk el, inkább itthon pizzáztunk; nagyon finom volt a Domino Pizza terméke!
Pangás volt a hotelben két napig, ez a legkevésbé forgalmas hét egész évben...egyik nap jó hamar végeztünk is, pedig csak ketten voltunk takarítani. Ehhez képest ma rengeteg dolgunk volt, hiszen újabb esküvőre került sor, az új évben ez az első, lehet, hogy nekünk itt az utolsó...
Részletek később ;)

Addig még csak annyit, hogy bár nem volt olyan igazi Karácsonyunk, sok építő, lélekemelő tanítást, éneket, szolgálatot hallhattam, míg itthon várakoztam Dávidra.

Két igevers nagyon megmaradt:

Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Zsoltárok 77:12

Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az Ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.  1János 5: 14