Ismét

eltelt egy hét. Nekem most az oviban viszonylag könnyebb volt, Dávidnak a munkában húzósabb volt. Sokat esett az eső is, de az UV sugárzás is magas volt. Megint elkaptam valami bacit, több, mint egy hete minden bajom van...az ovis gyerekek is taknyosak, tüsszügnek és köhögnek. 

Dáviddal jókat beszélgettünk. Tervezzük a hátralevő szabadságainkat, meg az amerikai nyarakról nosztalgiáztunk :) 

Tegnap szép napos idő volt, elmentünk kirándulni, ezt a helyszínt most Gardeners world magazinból kivágott kuponnal, kettő az egy áráért látogattuk meg. Megérte! És még van egy pár ilyen épület és kert a tarsolyunkban! 

Itthon lengyel boltba mentünk, vettünk megint hazai ízeket. Ma pedig egy magyar nővel kávéztam, beszélgettünk. Közös ismerős kapcsán ismertük meg egymást, kicsit levelezgettünk már a Facebookon, és most sikerült élőben megismerkedni. A betegségeink ellenére. Nagyon jó hangulatban telt, úgy elbeszélgettünk, hogy órák teltek el! Biztosan meg fogjuk ismételni a jövőben! És ez még azt vonta magával, hogy ma megint autóba ültem, vezetni, és egyedül mentem be a központba, nem kevés körforgalmon keresztül, és a bevásárlóközpont parkolójában hagytam az autót. Nekem ez egy nagy élmény, élveztem, hogy egyre bátrabbá váltam útközben, és fölöslegessé váltak a kis aggodalmaim, mert minden rendben ment! :) 

Az utóbbi hetek nagyon sűrűek voltak. Egyik nap, csak úgy, készítettem csokis-málnás kávét, ez volt a wow élmény! Az időjárás nagyon változékony, esős, borús, de az UV sugárzás is magas, tehát naptej is kell... olyan, mintha négy évszak játszódna le naponta! :) Esősebb nyár ez, mint a tavalyi. A hőmérsékletre nem panaszkodok, mert szeretem az enyhébb nyarakat :) 
A munkában most helyettesítik az egyik munkatársamat, akinek műtétje volt, és lábadozik. Sorra megyünk szabadságra is, minden hét, minden nap másképp zajlik! Kell hozzá rugalmasság, alkalmazkodóképesség. Nap végére, hétvégére mindig kellően elfáradok. Mivel hétvégéken is zuhogott az eső, nem nagyon volt kedvünk kimozdulni... igaz, Dávid volt sétálni. Én inkább pihentem. 

Szeretek a Canvában alkotni, és a Sims-ben. ;) Komolyan, nem a szereplőkkel játszok, hanem házat rendezek be benne. :) Valamiért szeretem a maketteket, és a Simsben lehet kísérletezni a felületekkel, színekkel, formákkal, funkciókkal, dekorral... ami még feltöltött az utóbbi időben, az amikor végre tudtam dicsőítő zenét hallgatni, és színezni, olvasni a Bibliában. Aztán pedig a házimunka is könnyebben megy, ha a megfelelő állapotban vagyok. 
Annyira küzdök azzal, hogy önmagam legyek. Hogy ne akarjak mások kedvébe járni azért, hogy szeressenek. Tanulságos igeverseket olvastam az elmúlt időben is. Annyit van még, hova fejlődnöm. Hogyan képviselem Istent a tetteimmel, szavaimmal. Legyek határozott de nem bunkó, ugye, nagyon vékony a határvonal szerintem. És akkor inkább bizonytalanná válok... észrevettem, hogy a gyerekek megérzik, ha bármi miatt feszült vagyok. Ők is kezelhetetlenebbek akkor... de amikor Isten békességével a szívemben lépek be a csoportba, akkor valahogy minden sokkal másképp alakul. 
Tanulok akkor beszélni, amikor kérdeznek, és (meg)hallgatni, mikor arra van szükség. Ez tananyag az életem több területén is. Nem zokon venni, ha nem szólnak hozzám. Ha kifelejtenek dolgokból.. és nem áldozatává válni a körülményeknek, nem engedni, hogy lehúzzanak... várom, hogy mit jeleznek vissza az Oktatásügyi Hivataltól, hogy mehessek nyelvvizsgázni és legyen meg az itt elfogadott képesítésem. :) De most úgy várok erre, hogy már nem görcsölök rá. Nem mindig könnyű, de Isten időzítése szerint meglesz ez is, hiszem. 

Azt hiszem, most ezt akarja tanítani Isten, hogy bízzak benne a körülmények ellenére is. Nem akkor van szükség bizalomra és hitre, mikor minden oké, hanem pont akkor, amikor nem látjuk, hogy mi is történik valójában. Mert tudom, hogy biztosan többről van szó, mint amit én érzékelek a körülöttem történő dolgokról! 

egyik reggeli zsoltár

vietnami étteremben

kávészünet

Ryton Pools egyik tava

egy kis séta

hála-lepke

Hétvégére esőt mondtak, így nem mentünk kültéri helyszínre. Birmingham-ben voltunk kicsit bevásárolni, nézelődni szombaton. Napközben picit szemerkélt az eső, borús volt az idő. Jó volt kicsit környezetet váltani, nem a megszokott helyen bevásárolni. Megengedtünk magunkan egy új élményt, vietnami étteremben ebédeltünk. Aztán a kedvelt Costa-kávé is megvalósult, Dávid pedig buborékos teát ivott. ;)  Leginkább a Primarkban, Next-ben nézelődtünk, vásároltunk. 

Délután, hazafelé mégiscsak kimerészkedtünk egy helyre, ahol sétáltunk egy rövidet a tavak szegélyezte ösvényen. :) Láttam pár pillangót, egyet sikerült megörökíteni is! A hálára emlékeztetett, mert a hálalányos csoportban is a lepke valahogyan megjelent, mint szimbólum :) 

Mire hazaértünk az autóval, eleredt az eső, megjött a megjósolt vihar is! A tavaktól hazáig én vezettem, egész jól ment, ahhoz képest, hogy régen vezettem városon kívül. 

Elég vegyzes üzeneteket olvastam a héten, nem igazán értettem, mit üzen nekem Isten. Volt egy pont, ahol azt gondoltam, nem is hall, nem is törődik most velem, megfeledkezett rólam. Vannak megoldatlan dolgok az életemben, amikre keresem a választ, a hogyant, várom a megvalósulásukat, miközben a magam részét igyekszem beletenni. És az azon felül lévő dolgokat természetesen nem tudom befolyásolni. Frusztrál ez a dolog, egyszerre több fronton. Mikor benne vagyok folyamatok kellős közepén és nem tudok tovább menni, rajtam kívül álló okok miatt. Nem azért, mert nem akarok, vagy nem próbáltam, esetleg nem lenne elég a hitem...

Én sokat szoktam agyalni, rágódni dolgokon, és egy-egy munkahelyi történés után is azon gondolkodok, hogy mit tehetnék másként, illetve mit kellett volna, és hogyan lehetne az olyan és hasonló szituációkban helyesen, bölcsen eljárni. És mikor úgy érzem, sikerült régi sémákat felülírva viszonyulnom, még akkor is bizonytalankodok egy sort, hogy most ebben a szituációban én mit tehettem volna jobban... Aztán egy beszélgetésben kijön, hogy jól látom a helyzetet, a problémát, és jól mértem fel a helyzetet, a megfelelő dolgot tettem. 

Tegnap, ahogy itthon próbáltam rendezni az érzéseimet, gondolataimat, hogy tudjak kikapcsolni, és beszélgettünk Dáviddal is a dolgainkról, kicsit jobban átláttam dolgokat. De még mindig vártam hogy Isten mit akar mondnai nekem, és ahogy Istenhez felsóhajtottam, jött egy egyértelmű üzenet:

http://virtualiskavezonoknek.blogspot.com/2023/07/ha-felmerult-benned-kerdes-tudja-e-isten.html 

Voltak hasznos mondatok benne számomra! :) 

És hogy ezt még fokozzuk, ma olvastam a következőt: 

reggeli áhitat

"Lépésről lépésre, hűségesen, ami elém kerül..." -ez most megadja az előttem álló napokra, hetekre az újabb motivációt, a hitet, a kitartást, az életem minden területére nézve! 

Emlékek

 

A fenti két kollázs egy- egy értékes emlék a múltból 🙂 ‘Az Úr hajdani csodái..’ 😉 Az első közös nyaralásunk 6 éve, az amerikai kaland pedig tíz éve volt! Hálával gondolok vissza az eddigi élményeinkre! Olyan jó, hogy ezekben osztozunk Dáviddal! Mindketten szeretünk utazni, felfedezni. Bárhol élnék, minden bizonnyal ott is kirándulnánk, ha tehetnénk. 😉 

Ezeket az emlékeket, élményeket senki és semmi nem veheti el tőlünk, és ami még jobb, hogy Isten szeretetétől sem választ el már semmi, ahogy azt a napokban is olvastam. 

Júliusban reggelenként Zsoltárokat is szoktam olvasni, annyira jó így kezdeni a napomat! 

Július

Az év közepén jó visszagondolni az előző hónapokra! Eszembe jutott az idei év elején alkotott kis poszterem is, amiről sorra pipálhatom ki, ami már megvalósult, vagy épp folyamatban van. :) Még van pár hónap,  hogy a többi is megvalósuljon, ha az Isten akarata ;) 

Mikor egyszer soroltam egy hozzám közel álló személynek, hogy még mire vágyok, akkor kaptam egy emlékeztetést, hogy 'de Isten sok mindentől meg is óvott...' és ez nagyon igaz! Megóvott balesetektől, betegségektől, bizonyos nehézségektől, rossz döntésektől, stb... és ez is Isten gondviselése! 

Egy súlyos diagnózis is kiderült nemrég a családban, de hála Istennek, kezelhető, orvosolható stádiumban van. 

Mikor már azt hittem, hogy a munkahely képesítés- elismerésnek is lőttek idén, most mégis úgy tűnik, hogy lehet még belőle valami, és hamarosan megkaphatom azt a besorolást, ami megillet! Persze még várakozok, aztán tanulnom és vizsgáznom kell egyet, de ha Isten velem, ki lehet ellenem?!

Mostanában sokat alkottam a Canvában szolgálat és kikapcsolódás címén, ilyen formában kiélhettem a kreativitásomat. 

Az oviban nincs két egyforma nap, nem unatkozunk, este itthon nem kell altató, kellően lefáradok minden munkanap után. 

Itt a nyár, és valamikor szeretnénk hazalátogatni, már szervezkedünk, hogy minden kialakuljon. Érdekes, hogy sokan azt hiszik, milyen egyszerű is hazarepülni, hát csak 2 és 3/4-ed óra a repülő út... végül is csak az marad ki a számításból, hogy indulás előtt 3 órával már a reptéren kell lenni, ami tőlünk egy óra autóval, az már négy a repülésen felül. Aztán, ahhoz fel kell készülni előtte is, meg érkezés után még elvonatozni vagy buszozni/autózni a családhoz, attól függően, hogy hova érkezünk. 

A repülőjegy vásárlás, időpont, ár-, érték- arányban is változó költségekkel jár, dob rajta a csomag méret, és hogy akarunk-e egymás mellett ülni, választunk-e helyet vagy amit dob a gép... aztán az egy hét alatt megszervezni hogy hol, kivel, mikor és mit programozunk...logisztikát igényel.

Tehát nem csak úgy kialakul egy ilyen utazás, hogy felkelünk, felülünk a repülőre, leszállunk a repülőről, és minden magától megtörténik velünk szép sorjában. De még jó, hogy már egyre rutinosabbak vagyunk! Azt hiszem, hogy egy másik kontinensről nem repkednénk évente haza mi sem, ha 18-24 órákat kéne repülni, például. De ezzel együtt mi mindketten szeretünk utazni, repülni, és kirándulni. 

Izgatottan várom, hogy mit tartogat az év második felére Isten a számunkra, egyéni és családi életünkre nézve! :)