Goodbye!

Elköszönünk egy kis időre Angliától.😃

Pár nap múlva (egészen pontosan 3 nap múlva) vonatra, majd repülőre ülünk, és megérkezünk Magyarországra, röpke két hétre...

Izgalmas ez a készülődés, várakozás is, csakúgy, mint amikor ide készültünk jönni!

Nem fog nagyon hiányozni ez a hely, úgy gondoljuk, de azért jó kis tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak. Stamford maga aranyos kis város, de nem tud sok újat nyújtani, a munkalehetőség is kevés...bár a bankban pont egy magyar hölgy volt az ügyintézőnk, aki 2 hónapja van ott, mint dolgozó. Elmondta, hogy előtte a George's hotelben kezdte ő is, két éve. Wow!

A Lidl-ben is hallottunk magyarokat, többször is...érdekes volt 😃

Többnyire rendes munkatársaim voltak, de voltak érdekes szituációk is...Dávidnak meg végképp; a kis tinédzserek nem tették oda magukat 100%-osan, de diktálni, azt tudtak...

De hisszük, hogy ennél jobb helyek is vannak, és bár pár napja nagyon elkeseredtem, és reménytelennek éreztem a helyzetünket, azért mégis hiszem, hogy lesz ennél jobb is!

Ha már takarítunk, legalább becsüljenek meg, és legyen normális kaja meg szállás...sokat jelent, hogy milyenek a munkakörülmények, milyenek a munkatársak, mert a napunk nagy részét a munkahelyen töltjük!

Most, ha hazalátogatunk, vendégségben leszünk mindenütt, nem lesz igazán, ahova hazamennünk...fura belegondolni, de tényleg így van! Annyi mindenkivel szeretnénk találkozni, és úgy beosztani az időt, hogy mindenre és mindenkire jusson idő, de a pihenésre is! Remélem, sikerül minden a lehető legjobban!
Lesz minden: utókarácsonyozás, szülinapozás, rokonlátogatás, és még folytathatnám a sort...Majd egy bejegyzésben leírom azt is, mi hogyan valósult meg 😉

Idei első fotóim

Ez meg az...

Máris csütörtök van...gyorsan telik ez a hét 😊

Kedden megitn Virginiával dolgoztam, meg Katie-vel...nem tetszett túlságosan, de túléltem.

Nem volt nehéz, háromnegyed három körül jöttem haza.

Szerdán szabadnapom volt, és Dávid reggel korán ment, aztán hazaküldték, mert nem sok mindent lehetett csinálni...Kevés vendég volt. Szóval együtt tölthettük a napot ;)

Ma meg ő van szabadságon, én dolgoztam, de már itthon is vagyok délután kettő óta. Ez egy ilyen laza hét, és mindig más napra esik a szabadságunk 😕 Holnap megint én leszek szabad, szombaton meg Dávid 😶 Jól összehozták, igaz?

Pedig mindig kértük, hogy ha lehet, egyszerre kapjuk!

Na de ezért sem fog hiányozni ez a hely...

De hogy írjak valami jót is:

Múlt pénteken megérkezett Dávid NINO száma, és mára kapott időpontot a bankba, így már van egy bankszámlánk, amire kaphatunk fizetést 😎

Még egy jó hír, hogy ma végre az én számom is megérkezett, miközben itt pötyögtem, szóval most már nem kell aggódnom, hogy elveszett valahol útközben! 😊

Köszönöm Istenem!! 

Már készül az ebédünk, lassan leülünk enni, aztán mehetek a bankba, holnapra időpontot kérni! Remélem, lesz még esélyem 😉

Mai igevers...pont jókor!

Proverbs 17:27 
He who has knowledge says little: and he who has a calm spirit is a man of good sense.

Példabeszédek 17:27 
A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.

A 'tudós' embert bölcs embernek értelmezem...és én is szeretnék ilyen lenni! Bárcsak megvalósulhatna! Bárcsak eszembe jutna a mindennapokban, hogy kevesebbet beszéljek, és maradjak higgadt a nehéz helyzetekben is...Nem az erősségem ez a két terület. Higgadt is csak egy ideig tudok lenni, jó esetben, de egyszer eljön az a pont, amikor besokallok.
Azt hiszem, ezeken a területeken dolgozni fogok ebben az évben! 

Türelemjáték

"Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok." (Márai Sándor)


"Van, aki stopperórával kezében él, minduntalan célok felé rohan, és a másodperceket számlálja. Mások úgy élnek, mint egy fa, nagyon lassan és szívósan, s tudják, hogy még sok, sok idejük van, évtizedek." (Márai Sándor)

Türelem másokkal szemben, magammal szemben, és bizonyos körülmények között...

Lehet(etlen)

"Nem tudom, te milyen lehetetlennek tűnő dologgal küzdesz. De ne feledd, minden lehetetlennek van egy gyenge pontja. Kérd Istent, mutassa meg, hol van az.
 Kérd Istent, hogy csak annyi erőt adjon egyszerre, hogy azon az egy ponton beindulj. Egyszerre mindig csak egy jó döntésre koncentrálj.
Rövidesen látni fogod, hogy minden „lehet-etlenben” jelen van a „lehet” – csak merd észrevenni."

Szigetkaland

Nagyon izgatottak vagyunk, mert megkaptuk az új állást, amiért imádkoztunk!😉
Dávid találta a hirdetést, 1-2 napig volt fent elsők között azon az oldalon...mintha csak nekünk lett volna ott.
Már megvolt a skype-interjú, meg a telefonos visszajelzés, email-váltások sora, és ma megkaptuk a szerződést is 😊

Már csak itt kell felmondanunk, és akkor sínen leszünk...illetve repülőn, Magyarország felé!
Február közepén kezdjük a munkát a Tresco szigeten, addig meg azt javasolták, hogy pihenjünk rá, látogassunk haza, készüljünk fel testileg-lelkileg az új életszakaszra.
Merthogy a Scilly-szigetekre utazunk, a szezonban számítanak a jelenlétünkre, csak 8-10 hónap múlva mehetünk megint szabadságra. 😳
Remélem, lesz sok érdekesség, és nem fogunk unatkozni, meg egymás idegeire menni 😜

Amilyen beszámolókat olvashattunk eddig, nagyon szépnek ígérkezik, amolyan földi mennyországnak. Lassú, csendes, békés élet, páratlan természeti környezetben, a végeláthatatlan tengerrel, néhány másik szigettel körülvéve, amelyekre apály idején át lehet gyalogolni 😎

Majd még később kifejtem bővebben a további előnyöket, majd, miközben megtapasztaljuk 😉
Csak addig bírjuk ki itt ezt a helyzetet (legszívesebben már holnap indulnék)...már vágjuk a képzeletbeli centit!

👋

BÚÉK 2018

Már lassan egy hete, hogy Új évet írunk, élünk :)
A Szilvesztert Dávid munkával "ünnepelte", én pedig aludtam egyet munka után, aztán köszöntöttem az otthoniakat. Egy órával korábban volt éjfél náluk, így már a jövőben voltak :)
Aztán, mikor kezdtem elszomorodva  a szobámba kullogni, hívtak a spanyolok, hogy ünnepeljük együtt az új évet, 12 szőlőszemmel :) Vicces volt! Gyorsan kiöltöztem, mert ők is megadták a módját, és együtt néztük a tv-ben a londoni tűzijátékot.
Dávidot is megvártam, aztán másnap én dolgoztam, ő meg szabadnapos volt.
Valahogy megint nem sikerült együtt beosszanak minket a szabadnapokra...:( De túléltük ezt is, délután-este találkoztunk, vacsoráztunk, beszélgettünk és imádkoztunk. Koccintottunk is, a többit meg majd jövőre bepótoljuk, ha élünk!
Dávid napról napra jobban lett :)
Megvolt az első sérülésem is újév első napján, el is vonatoztunk Peterboroughba. Reméltem, hogy nem tört el az ujjam, és hála Istennek, csak egy szálka ment a körmöm alá. Rettentően zsibbadt és fájt! Másfél órát várakoztunk talán, aztán egy kicsit megmanikűröztek, és azóta egyre jobb :)
A héten volt a staff party is, amire nem mentünk el, inkább itthon pizzáztunk; nagyon finom volt a Domino Pizza terméke!
Pangás volt a hotelben két napig, ez a legkevésbé forgalmas hét egész évben...egyik nap jó hamar végeztünk is, pedig csak ketten voltunk takarítani. Ehhez képest ma rengeteg dolgunk volt, hiszen újabb esküvőre került sor, az új évben ez az első, lehet, hogy nekünk itt az utolsó...
Részletek később ;)

Addig még csak annyit, hogy bár nem volt olyan igazi Karácsonyunk, sok építő, lélekemelő tanítást, éneket, szolgálatot hallhattam, míg itthon várakoztam Dávidra.

Két igevers nagyon megmaradt:

Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Zsoltárok 77:12

Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az Ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.  1János 5: 14