Egyre több a virág rajta, hálás vagyok érte! 🌸
Mai hóvirágok 💐
Férjemmel mindketten nagyon szeretünk utazni, kalandozni. Ezért időnként írok egy-egy bejegyzést arról, hol is tartunk éppen az életünk útján. :)
Garnélarák előtte... |
...és utána |
részlet kiragadva erről a blogról, a mai napi bejegyzésből:
http://virtualiskavezonoknek.blogspot.com/2022/01/legyen-ez-az-az-ev-amikor-elkezded.html
Már egy ideje eljutottam én is arra a felismerésre, hogy ezt az életet én élem, és nem másikat élek, így ezt kell úgy élnem, mint amit Isten nekem adott. És emiatt örülhetek neki.. :)
Isten pontosan látja, hogy ki vagyok és kivé lehetek. És azt is, hogy miken keresztül tud olyanná formálni, hogy szerinte való nővé váljak. Párszor imádkoztam így, és úgy hiszem, meghallgatta! Mert érzem a formálódást. Változtam az évek során. Ezt a hozzám közel állók is látják, mondják. Persze, hogy nem minden alakult az elképzeléseim, vágyaim, akaratom szerint, de ezen túl lehet lépni. Túl is kell, különben nem lehet normális, teljes életet élni. Főleg nem Isten szerintit. Tulajdonképpen minden eddigi év tele volt csodákkal és hálaokokkal, Isten gondviselésével. :) Tanultam, erősödtem a különböző szituációk, élethelyzetek által. És azt is megtapasztaltam, hogy különböző emberek által is formálódtam.
Ma megnéztem a Beatrix Potter életéről szóló filmet. Művész volt, írt és gyönyörűen festett. Gyerekkönyveket adott ki. Híres lett. De mennyire eltérő élete volt az akkori átlagnőkhöz képest! Nem ment férjhez elég sokáig, és aztán, mikor végre rátalált a szerelemre, a jegyese meghalt betegségben... így aztán vett egy kis cottage-ot a Lake Districtben, és festői környezetben folytatta az írást, festést, sőt, farmon dolgozott. Megpróbálta kihozni a legtöbbet és a legjobbat abból, amilye adatott. :) Nekem tetszett a film, és utánna is olvastam az életének. Így most méginkább felnézek rá. :) Eddig csak a kis könyveit szerettem, az aranyos történeteket, amiket a tv-ben láttam, de most már tudom, hogy igazán értékes, érdekes életet élt!
lett a koronavírus tesztem ma reggel. Már hétvégén nem voltam túl jól, olyan megfázás-szerű tüneteim voltak. Szombat reggel teszteltem, akkor negatív lett. Telt a hétvége, és mivel ma mentem dolgozni, előtte rutin szerűen elővettem ismét a tesztet. Megcsináltam, kijött a két csík. Nem hittem a szememnek, ezért csináltam mégegyet, az is erős pozitív. Erre Dávid is csinált egyet, neki negatív...
Felhívtam a munkahelyem, átküldtem emailben a pozitív tesztet. Kapok választ, h. mi a teendő, de legalább 5 nap karantén vár rám... Egyelőre náthásnak érzem magam, és fázok. Dáviddal ma reggel könyök-érintéssel búcsúzkodtunk. :D
tegnap itt sétáltunk :) megvolt a 6000< lépés, és a friss levegő, meg a jó társaság :) |
Tegnap megkaptuk mindketten az emlékeztető oltásunkat, egymás után hívtak be minket. Utánna kivártuk a negyed órát az autóban ülve. Bevásároltunk, hazajöttünk. Jól viseljük, csak az oltás helye sajog, meg néhe elfog egy-egy hidegrázás. Érdekes, itt az egészségügyben eddig csupa jó tapasztalataink vannak. Ahhoz képest, amit otthon átéltünk.
Ma is online néztem az Istentiszteleti alkalmat. Érdekes volt a tanítás, meg a szerdai házicsoportos is. Elgondolkodtató! Ilyenkor mindig ráeszmélek, hogy még többet akarok olvasni Isten igéjéből, még közelebbi kapcsolatban lenni Vele! Amúgy év elején a példabeszédek könyvét kezdtem olvasni, úgy kb. a hónap közepéig minden nap egy részt átvettem. Hasznos volt, csak elkezdtek elmaradozni ezek a reggeli olvasások...de ma úrvacsora is volt. Hálás vagyok Isten kegyelméért, bűnbocsánatáért, megváltó munkájáért! És azért, hogy Őbenne igazi célja és értelme van az életemnek. Jelenleg főként mint feleség, óvonő és barát.
Mostanában gondolkoztam ezen, hogy olyan sok időt töltök a munkában. Az életem nagy részét jelen pillanatban. És bár szeretem, amit csinálok, azért néha elfáradok, megfásulok benne. Nem vagyok mindig kreatív. De a jövő generációját nevelem, fejlesztem, gondozom. :) Még ha nem is a saját gyerekeim, kicsit azzá válnak, ahogy ők is a nap nagy részét velem töltik. :) A szülők meg hálásak, hogy a gyerekeik jól érzik magukat, hogy naponta gondozzuk őket, vigyázunk rájuk. Jó kis tréning ez nekem a jövőre nézve! Rengeteget tanulok, tapasztalok. Látom a kis egyéniségeket kibontakozni, fejlődni. Vajon mi lesz belőlük, amikor felnőnek?
Idén lesz öt éve, hogy külföldre költöztünk. Nagy hitlépés volt. Otthon egyre kevésbé lenne/van jövőképünk, a mi végzettségünkkel és családi hátterünkkel. De látom Isten gondviselését abban, hogy mindketten tudunk angolul, hog nyitottak voltunk az új kultúra és ország megismerésére, hogy pont indult angol specializáció az egyetemen abban az évben, amikor kezdtem...és ahogy egyengette az utunkat itt is az évek során. Ahogy Dávidnak munkahelye lett, ahogy az autóinkat vettük, ahogy nekem munkahelyeim lettek...és a barátságaink, amik alakulnak. Isten körbevesz minket a szeretetével. Még ha nem is olyan nyilvánvaló ez a külsős szemeknek.
Most pedig már házvásárláson gondolkodunk. És hiszem, hogy amit Isten készít, azt meg fogjuk találni! Ő már látja, amit mi még nem. Ő már ott van, ahol mi még nem jártunk, amire még esetleg nem is gondoltunk. Újra és újra visszhangzik bennem az éve eleji ige: 'Hitből élünk, nem látásból.' Lépésről- lépésre haladunk. Bízva, imádkozva, kitartva. Szorgalmasan haladva előre. Amerre Isten vezet. Jó ebben megnyugodni. Hogy Ő jár előttünk. Biztonságban vagyunk!
Január első napjait éljük, 2022-ben. A két ünnep között dolgoztunk 3 napot, aztán pénteken olyan könnyeden szilvesztereztünk, felhajtások nélkül... éjfélkor koccintottunk, családtagoknak, barátoknak búék-ot kívántunk. Néztük a londoni tűzijátékot a tévében. 🎉🎆
Én ébren maradtam hajnalig, hisz egyszer van szilveszter az évben. 🙃 Dávid pihent, másnap indultunk egy mini kirándulásra. 😁
Útközben jókat beszélgettünk, gyönyörködtünk a tájban. Terveztük, hogy mikor mit fogunk megnézni. Nagyon jól telt az év első három napja így, kirándulgattunk, fotóztunk, és a hotel spa részében relaxáltunk, lazítottunk egy-egy szabadban töltött nap után. Sétáltunk tengerparton, és eljutottunk Brightonba is, ami már régóta a bakancslistámon volt! 🙂
Azóta újra dolgozunk, megint elhatároztuk, hogy az étkezéseinket megtervezzük és az alapján fogunk bevásárolni. Ebédre mindig kell legyen valami, amit magunkkal tudunk vinni!
A napokban átéltük, és túléltük! 🙏 életünk első autóbalesetét... most intézni kell a javítást...hála Istennek nem lett túl nagy kár, mi is épen kiszálltunk az autóból.
Ezen felül most úgy érzem, ez az ige vezet ezen keresztül szól hozzám Isten, az idei évre nézve: