Őszi szünet

volt, és kevesebb gyerek jött oviba. Lazább napjaink voltak. Tudtunk olyan feladatokat végezni, amire máskor nem jut annyi idő. Tudtunk tea-, kávészüneteket tartani, felváltva, ami igen jólesett ebben a hideg időben, főleg azért, mert kénytelenek vagyunk többet szellőztetni -ez is a vírus elleni egyik védekező előírás...                                                                                                                                        

Az óvoda előtti fáról gyönyörű színes levelek hullottak le a nagy szélben, és egyik nap, mikor épp nem esett az eső, összegyűjtöttem egy csokorra valót. Hazahoztam, vázába tettem, és ezennel teljes az őszi hangulat a lakásban. Költségtakarékos, természetes, és helyet sem foglal majd sokáig ;)

Készül az őszi rókás alkotásom is, végre találtam hozzá narancssárga cérnát, már csak a betűket kell felraknom, és összeáll a kép ;) Ez csak úgy a magam örömére készül, mert megláttam, és muszáj alkotnom valami hasonlót! :) 

ez a saját művem, eddig ;)

 ez az eredeti, amit a Pinteresten találtam 

Ezt az igeverset

régóta ismerem. Ma ez volt a Biblia alkalmazásban a napi ige. 

Ritkán érzem azt ezeknél a napi, véletlenszerű igeverseknél, hogy nekem szólnak, de ez ma betalált! Tegnap este imádkoztam bizonyos dolgokért, kiöntöttem Isten előtt a szívemet, és ma reggel tudom, hogy Ő válaszolt! Ezzel a fenti igével. Nagy bátorítás ez most! Anélkül  hogy leírnám, ez most mire a válasz, csak megörökítem, hogy emlékezzek. És keresem továbbra is az Ő országát, igazságát, akaratát, tetszését. 

A többit, hiszem, Ő kézben tartja!

Szeretem az

                                       

őszi erdei sétákat. Mindig tudok gyönyörködni a színekben, a termések sokféleségében! És egy ilyen séta alkalmával is jókat beszélgetünk Dáviddal. A tavaszi karanténban is sok ilyen élményünk volt, mikor csak napi egy edzésre, sétára lehetett elhagyni az otthonunkat, bevásárláson kívül...

Ezen a képen látszanak már a sárguló, barnuló, lehulló levelek! És egy tipikus angol templom ;)

A fű persze sokáig zöld, mert ismét napokig esik az eső :D 

Tavaly még nem voltunk ennyire elszántak, de most már esőben, eső után is szívesen sétálunk, megfelelő öltözetben ;) Ki kell használni a szabadidőnket. Megtanulni "táncolni" az esőben, avagy alkalmazkodni az itteni lehetőségekhez. Mivel mindketten teljes állásban dolgozunk, reggel megyünk, este jövünk, jólesik és szükséges hétvégén kicsit kimozdulni a természetbe. És sokszor itt a közelben is felfedezünk valami szépet, újat! 
A vidéki Anglia belopta magát mindkettőnk szívébe! És mivel tele van sétaútvonalakkal, tervezgetjük, hogy végigjárunk párat. Legalább is, részleteket ;) 

ui.: a fotókat Dávid készítette ;)

Egyik legutóbbi

sétánkon fotóztam ōszi növényeket, terméseket. Ez a virágzó ág megragadta a figyelmemet! Most is nyílik, virágzik, a borús, hideg idō ellenére! 

Csak bátorít engem is, hogy gyümölcsözzek, alkossak, fejlōdjek, még ebben az idōszakban is, amikor úgy érzem, több visszahúzó erō/tényezō is támad, akadályoz. 

A teremtett világban Isten gyönyörködik. Az Ō alkotásai hirdetik az Ō nagyságát, dicsōségét. Engem is Ō alkotott, Ō hívott el, vezet és nevel. Szeretnék, mint ez a virágzó ág, Istennek örömöt szerezve élni! A szürke, borús hétköznapokon is, sōt, akkor méginkább!

4 éve már, hogy számomra/számunkra a tegnapi nap - 10.22 - az ősz legszebb napja! Most visszatekintve, gyorsan eltelt ez az idő...jó volt kicsit nosztalgiázni, a fényképeket megnézegetni, gondolatban visszamenni Debrecenbe. Felidézni, mikor még együtt ünnepelhettünk rokonokkal, barátokkal. Életünk legfontosabb eseménye a házasságkötésünk! Akkor, ott vállaltuk  hogy jóban-rosszban együtt megyünk tovább. A jóban nem nehéz megtartani a fogadalmat! 

Hála Istennek, a küzdelmesebb időszakokon is túljutottunk együtt! 

Idén szerettünk volna étteremben ünnepelni, de a világjárvány miatt ez most nem valósult meg...helyette Dávid meglepett itthon, ő készített évfordulós vacsorát, mire munkából hazaértem. Aztán  még egy filmet is megnéztünk, popcorn kíséretében. A képeslapok sem maradhattak el,  és egy kis ajándék. 😉

Sokszor ezek az apróságok jelentik a legtöbbet! Örülök, hogy tudtunk minőségi időt tölteni, ünnepelni, reflektálni. 

Hálás vagyok a házasságunkért, a kettőnk közötti növekvő szeretetért és hogy bízhatunk Istenben és egymásban! Mikor még csak udvarolt nekem, találtam egy szép idézetet, és ez még ma is igaz, egyre inkább: "Mikor az áldásaimat számolom, Téged kétszer számollak! "

Október

azért is különleges a számomra, mert ekkor ünnepeljük a házassági évfordulóinkat. 

A polgárinkról is szeretünk megemlékezni, hiszen jogilag akkor lettünk házasok, akkor vettem fel a Férjem nevét. 

Négy éve már! Egy gyönyörű őszi nap volt, és minden szépen kialakult, így október 14.-én, 14 órától összeházasodtunk, szűk családi körben. 

 

Van pár fényképünk, felvételünk, amiket a családtagjaink készítettek, és olyan jó visszanézni, visszahallgatni az ünnepélyes pillanatokat. És érdekes visszaemlékezni az izgatott készülődésre, a szervezés vidám és komplikáltabb mozzanataira is...aztán csak lett versmondó a péntek délutáni időpont ellenére is. 😉

Azóta sok mindenen mentünk keresztül, sok minden megváltozott körülöttünk és bennünk. Haladunk együtt egy úton, ami ránk van szabva. Olyan jó, hogy tudhatjuk, Isten jár előttünk, velünk! 

És elmondhatom, hogy nem az esküvőnk volt életünk legszebb napja- mert utánna is volt még sok szép közös élményben részünk-, de minden bizonnyal az egyik legmeghatározóbb!

Sokat tanultunk magunkról, egymásról, és Istenről is az elmúlt időszakban. Hálás vagyok Neki Dávidért! Tudom, hogy Ő komolyan vette a döntésünket, és harmadik fonalként jelen van a kapcsolatunkban.  

Izgatottan várom, mit tartogat számunkra az elkövetkező években! Mert Isten jó, hűséges, és a legjobbat tervezi az Őt  szeretőknek, követőknek! 

Annyi mindenrōl

 írnék, írhatnék.                                      

Mostanában csak úgy gyūlnek a gondolatok, az élmények...idōhiányban szenvedek. Bedarálnak a hosszú munkaórák és a többi teendō. 

A napjaim nagy részében ovónéni, pótanyuka vagyok. Aztán hazajövök, fáradt feleségként, háziasszonyként próbálom felvenni a fonalat. Dávid nagyon megértō volt, amikor mégsem úgy sikerült minden, ahogy kellett volna. Mert feszült voltam és fáradt...többször kellett maradnom munka után még egy órát megbeszélésen, vagy eleve stresszes, fárasztó napom volt!                                                                                                          A Baba csoportban vagyok, a gyerekek nem tudnak beszélni, csak sírással komunikálnak. Különbözō idōpontokban alszanak, az otthonról hozott napi rutinjukat követjük. Amíg valaki alszik, a többiek sorra, rendszeresen megtalálják a leghangosabb játékokat, vagy épp kedvük támad kiáltozni.🙈Van, akiknek tápszert készítünk, van, akiknek segítünk kiskanállal enni...a pelenkázás is több részletben zajlik, sōt, a tiszta pelusba elvégzik a nagydolgukat, tehát akkor újra pelenkázás következik 😁. Szóval készülök az anyaságra. Van fogalmam, milyen sok feladattal fog járni. Milyen változatos lesz minden egyes nap. Ami egyik nap mūködik, következōkor nem biztos. Rugalmasság, alkalmazkodóképesség, sok türelem, és mindenféle ötletek kellenek. Például egy pici, nyolchónapos kisfiúhoz is, aki az oviban az elsō napokat végigsírta. Pár perces periódusokra nyugodt volt, kezdett játszani, felfedezni a környezetét, aztán jött egy váratlan esemény, hang, érzés, és újra legörbült a kicsi szája... a héten már rutinosabban kezeltem ezeket a szituációkat, és ō is nyugodtabb volt a napok nagy részében. 😊 

Megint jó látni a kicsiken a változást, fejlōdést napról-napra! 🙂 Ahogy olvasunk, játszunk, éneklünk, kézmūveskedünk. Tenyérlenyomatból sünit készítettünk, és Halloweenre tököt festettünk. A legkisebb kislány a festéket is meg akarta enni, vicces volt! 😁 Ō már annyira hozzámszokott, hogy sír, ha kimegyek a szobából, és féltékeny, ha más kisgyerekkel foglalkozok. 🙈 

Szóval így telnek a napjaim. Itthon meg legnagyobb hálaokom a csend, a meleg, a nyugodt étkezés és mosdószünet 😉, az ágy,  és a Férjem, akivel lehet felnōtt beszélgetéseket folytatni! ♥️

Mostanában ünnepeljük a házassági évfordulóinkat (polgári, egyházi) és visszaemlékezünk, meg elōre tekintünk! 👰🤵 De errōl még írok legközelebb! 

Skócia, Lake District

Hihetetlen számomra, de már több, mint egy hónapja voltunk a szabadságunk utolsó állomásain is. Nagyon tetszett Edinburgh utcai forgataga, igazi fővárosi hangulata volt, mint annak idején Budapestnek! Persze, turistaként jó volt eltölteni ott az időt, és megnézni, amit szerettünk volna. :) Skót dudás embereket hallottunk játszani a város több pontján is, mendenfelé gyapjúból készült ruhaneműket árultak, meg skótkockás tárgyakat, ruhákat. Megnéztük kívül-belül a királynő nyári palotáját, Holyrod palace-t, és felsétáltunk a kastélyhoz is, ott készült a szelfink :) Szembe sütött a nap, de nem akartam napszemüveget tenni, és ez lett a legkevésbé hunyorgós...

Aztán hazafelé Dávid a Lake District-en akart keresztül vezetni, hogy meglássuk, tényleg olyan szép-e mint ahogy sokan mesélik róla. Lenyűgöző volt, kezdtük sajnálni, hogy a szabadságunk utolsó napján értünk oda! Úgyhogy mindenképpen visszamegyünk, sok szépséget lehet még ott megtapasztalni. Mindenfelé vezetnek gyalogos túrák a környéken, és festői a táj. 

Jelenleg várjuk a miniszterelnök ma esti nagy bejelentését a járvánnyal kapcsolatosan, hogy milyen új megszorítások lépnek érvénybe... hálás vagyok, hogy az elmúlt bejegyzéseim utazásán részt vehettünk, és izgatottan remélem, hogy hamarosan újra kimozdulhatunk, ha minden jól alakul! 
Addig pedig telnek a munkás hétköznapok, a bekuckózós esték, és nosztalgiázunk az eddig meglátogatott helyek fotóit visszanézve. ;) 

Szeretem, mikor

 így indul a hétfő! Bár most nem gyújtottam meg a kis mécsest, de a lelkem felüdült az Isten igéjéből, a csendes elmélkedéstől. Az az érdekes, hogy ami tegnap volt az üzenet a gyülekezeti alkalmon, ahoz kapcsolódik a mai személyes elcsendesedésem üzenete is. Nyomatékosabb így, mikor több helyről ugyanaz, hasonló érkezik! Én ezt sokszor megtapasztaltam már, nem tartom véletlennek! 

A facebook-on részt veszek egy feleséges kihívásban, és ott is kaptam ma pár feladatot, ezeken is gondolkodom, ezekért is imádkozom. És ez is rezonál azzal is, amit előző héten is tapasztaltam, átéltem... 😊

Alakul az őszi termésgyűjtemény is az otthonunkban.😁 Ez a kis piros bogyó és a makk a kollekció legújabb darabjai. A hétvégi, eső utáni, gumicsizmás sétánkon szereztük be őket. Jót beszélgettünk, friss levegőt szívtunk - a termoszból meleg italt kortyolgatva. :) 

                                   A makkot Dávid találta, a többinek mind hiányzott a sapkája...

Az oviban is készítettem a gyerekeknek egy 'autumn sensory corner'-t őszi érzékelős sarok, ahol gesztenyét, falevelet, tobozt tapogathatnak, műanyag konténerben rázhatják, és megtapasztalhatják a gesztenyék egymáshoz ütődésének hangját. De a földre is lepotyogott, és akkor látták gurulni, aztán kerestük, visszagurítottam nekik, ebből aztán lett nagy kacagás :) Olyan édesek, ahogy ők is felfedezik a körülöttük lévő tárgyak milyenségét! 

Én is ilyen gyermekien szeretek rácsodálkozni az Isten-alkotta világra, meglátni körülöttem a szépet, aminek örülhetek, amiért Neki lehetek hálás! 

Boldog őszt!

Szemet és szívet melengető látvány, érzés, hangulat. Nem saját fotók, de hasonló szépeket látok én is a mindennapokban. Ezt a részét szeretem az ősznek! 

És már OKTÓBER van, az egyik legkülönlegesebb hónap számomra, pár éve! De az utóbbi napokban nem igazán töltött el az öröm. Több fronton nehézségekkel találtam szembe magam, összecsaptak a hullámok fölöttem. "Mókuskerékbe" kerültem, nem igazán tudtam hatni dolgokra körülöttem...vagy amire tudtam volna, arra nem voltam hajlandó/képes. Aztán, mikor már nagyon rosszul éreztem magam, még sírtam is... sok feszültség kijött így, meg sokmindent sikerült rendbe tenni magamban, és Dáviddal is megbeszéltünk dolgokat. Még fizikailag is jobban vagyok! 

                                                                                   

El is tudtam úgy igazán csendesedni, és aztán ezt olvastam : http://virtualiskavezonoknek.blogspot.com/2020/10/hogyan-talald-meg-az-erodet-is.html

Találtam is benne számomra hasznos üzenetet! És mindemellett azt is látom, mi az, amit nekem kell megtennem, másképp, mint eddig, az utóbbi hetekben. Rajtam is múlik, hogy ne kerüljek egy olyan mókuskerékbe, amiben aztán mindenféle húz egyre mélyebbre...Jó Istentől újra és újra erőt nyerni, Benne szilárdan állni! A mulasztásaimat beismerve, megbánva, újat kezdeni. Számomra Isten az Új esélyek Istene, nem azért, mert megérdemelném, hanem mert kegyelmes!