Szerdán reggel elmentem próbanapra, utánna kicsit vásároltam, az egyik barátnőmmel ebédeltünk. Tegnap kaptam állásajánlatot! :) Nem éltem nagyon bele magam eddig, nem élem bele most sem, mert amilyen izgalmas, tudom, hogy most megint be kell illeszkedni egy új helyre. Minden új lesz az elején. De azért izgalmas is! Mert amikor ott jártam, teljesen el tudtam magam képzelni ott! Nem akartam sokat gondolkodni rajta, meg álmodozni, de úgy tűnik, ez lesz a valóságom.
Két hónapja kb, hogy felmondtam, január 25-én, stresszesen, kb. kiégve, összezavarodottan, hogy én ezt nem akarom így tovább csinálni, de akkor mihez kezdek magammal... aztán jól le is betegedtem, fizikailag és lelkileg is elértem a padlót. Még mindig köhögök, de lenyugodtam, felfrissültem, újraindultam. Most pedig, kb. egy hónap munkanélküliség után újra lesz munkahelyem, mire visszajövök a szabadságomról, Magyarországról. Ez mekkora gondviselés!
Én pedig, miután felmondtam, nem voltam biztos benne, hogy óvodába tudok/akarok visszamenni, és most mégis találtam egy olyan helyet, olyan emberekkel, olyan feltételekkel, ahol tudom, hogy jó lesz! Megint van motivációm, hitem, ezzel a hivatással kapcsolatosan, és hálás a szívem, hogy Isten munkálkodott körülöttem és bennem!