reggel a boldogmondásokat olvastam, az angol fordításban a Boldogok (akik)...helyett az áldottak kifejezés szerepel, és talán jobban is illik. Más értelmet adhat a leírtaknak.
Utánna a mosógép okozott némi fejtörést, de mikor már indulnom kellett, és még nem mosott ki, szépen itt hagytam, gondolván, hogy mikor hazaérek, már biztosan kész lesz, és majd ráérek kiteregetni.
A napom fénypontja egy baráti találkozás, beszélgetés volt. Egy idősebb nő, anyukám lehetne, de nagyon sokat beszélgetünk, mióta egy közös imacsoportba jártam vele, még mielőtt az ifis csoportra rátaláltam. Szóval az ő kertjében üldögéltünk, fagyiztunk és beszélgettünk, aztán sétáltunk is. Nagyon aranyos, és olyan szépen beszéli az angolt :) A lányai velem egyidősek. Egyikük egyel fiatalabb, másikuk egyel idősebb, mint én :)
A járvány kitörése előtt minden héten igyekeztünk találkozni, beszélgetni. Kávéztunk, vásároltunk, imádkoztunk együtt. Mindig ő jött el értem, autóval, és én sokszor behívtam hozzánk, kávéra, ebédre, mikor mire. Most nem tudott jönni, mert nekem nincs saját kertem, ő meg nem használhatja az autót, így én bicikliztem el hozzá. Jó volt újra élőben találkozni! Betartottuk a távolságot, ez egy kissé furcsa volt, de hiszem, hogy már nem lesz rá sokáig szükség.
Mikor már mindent megbeszéltünk, túl sokat voltunk kint a melegben, és meg kellett mozdulni, én szépen el is búcsúztam, közben eszembe jutott a lejárt mosógép, meg hogy még miket kell elvégeznem, mire Dávid hazaér :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése