2020. június 17., szerda

Lackfi-vers margójára

Uram, szeretnék hűséges társat,
aki kitart mellettem egy életen át,
akkor is, ha fogatlan, ráncos vagy
mozgásképtelen leszek, akkor is,
ha megkopaszodom vagy folyton
zsörtölődöm, főzzön remekül,
legyen házias, és ne essen le az ujjáról
a gyűrű, ha rendet kell csapni idehaza,
szerintem jobb, ha varrni is tud,
de az se baj, ha nem úgyis csupa
új ruhákban szeretek járni,
legyen szép, de ne kihívó, mert
a csudának van kedve csatázni
az első helyért, legyek biztos befutó,
legyen ízlése az öltözködésben,
villoghasson vele az ember
nyilvános eseményeken, és fotogén
is legyen, mindig róla kérdezzék
a partifotókat nézegetve, hú,
ki ez a csaj, legyen elmés és okos,
de azért nálam ne legyen okosabb,
szeresse a gyerekeket, és tudjon is
velük bánni, de azért a szakmai
karrierjével is büszkélkedhessek el,
mely persze mindeközben az enyémet
nem homályosíthatja el, legyen
alkalmazkodóképes, viselje el
apróbb hibáimat és tökéletlenségeimet,
ha engem nem zavarnak,
akkor ő is igazán ki fogja bírni mindet.
Ja, nem.
Uram, változtass meg engemet,
hogy alkalmas legyek az együttélésre,
hogy hűséges legyek és alkalmazkodóképes,
hogy jó legyen velem lenni, és ne mindenki
az óráját nézze titokban, mikor
lépek már le, kérlek, botlassz bele
legkülönfélébb hibáimba, elviselhetetlen
szokásaimba, és adj erőt,
hogy változtassak rajtuk,
tekintsek minden kritikát,
még a rosszindulatúakat is
javítási javaslatoknak,
ne könyveljem el magamat
olyannak, amilyen vagyok,
akarjak minél inkább
általad álmodott
önmagammá lenni,
olyan valakivé,
akivel érdemes élni.

#joejtpuszi

Megosztottam ezt a verset az idővonalamon, Lackfi János írta. Ketten már jelezték, hogy nem értik pontosan, mire is célzok?! :) Hiszen ő férfiszemmel írta a nőkről. De én nőként értelmeztem, magamban átváltoztatva az egész mondanivalót, a férfiakra megfeleltetve. Nos, csak arra gondoltam, hogy miközben elvárásokkal tele várjuk a jövendőbeli társunkat, (nekem is voltak elvárásaim, ki gondolta volna...) nekünk (is) megfelelő társsá kellene válni közben...sőt, inkább magunkon dolgozni, mint a másikat készen, tökéletesen megtalálni...vagy megpróbálni megváltoztatni rajta a nem tetsző részleteket...csak erre gondoltam, hogy én tegyem meg az én részemet, hogy velem legyen jó, és érdemes élni. Nem emeltem ki, de a hibáimon dolgoznom kell, a kritikákat jobban kellene tudjam fogadni (bárkitől is), és a vers vége, szerintem az mindent összefoglal! Hiszen Istennel, rá figyelve igazán megtalálhatom magamat,, meg hogy mi a fontos, és hogyan válhatok neki tetszővé, hogy olyan életet élhessek, amilyet Ő eltervezett a számomra, és akkor biztos, hogy érdemes lesz sokáig velem élni! ;) ... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése