 |
| Márciusi laptop hátterem 😊 |
Újabban a Canvában ezeket szerkeztgetem az idei évre! Nagyon jó kis projekt, kreativitást igénylő, én-idős tevékenység! Már júniusig megvan mind :) ;)
 |
| 5.én volt a lánykérés évfordulója 🥰😍 |
Hihetetlen számomra, hogy már 7 éve volt, néha olyan, mintha a múlt héten lett volna! Pedig azóta mennyit kirándultunk már... meg is ünnepeltük, tortával munka után. :) Kedves emlék, meghatározó mérföldkő volt!!
 |
| Salzburg vissza vár! |
 |
| Nemzetközi könyv napján cica voltam az oviban 🐱 |
A Katica csoportban katicák lettünk volna, de nem mindenki jelmeze érkezett meg időben, köztük az enyém sem... így felhasználtam a Halloween-es cica maszkomat. :) A gyerekek közül többen is aranyos jelmezben érkeztek aznap.
 |
| Pinterest ötletek random … |
Én nem ültem fel a 'február 4 képben' sztorimegosztásra instagramon, annyian posztoltak az ismerőseim közül arról...helyette viszont ez tetszett, ezt meg is osztottam. :) Néha szeretek kilógni a sorból, és nem megtenni valamit a divat vagy a csoportnyomás kedvéért...
 |
| Bontakozik a jácint 🪷 |
Tavaszillatot várok, azóta már rózsaszínben pompáznak, de még nem elég illatosak :) Szeretek tavasszal jácintot venni a nappaliba! Ez legalább benti növény :) Covid idején is volt, meg az elmúlt években is, ha jól emlékszem. ;)
 |
| Óvodapedagógus-értékelő nap volt |
Volt süti, pizza, üdítők, kedvességek... ebben az oviban ilyenekben is van részünk. Meg is dolgoztatnak érte, minőségi munkát kell végezni.
Március első hete elég eseménydús volt!🙂 Annyi mindenről írhatnék, ha lenne elég időm, energiám… ez a pár kép egy kis válogatása az elmúlt napok eseményeinek. De ennél is több zajlik az életben velünk. Isten folyamatosan írja, látja életünk történéseit, történetét. Leginkább munkával telik, persze, aztán itthoni teendőkkel, kikapcsolódással, aztán kapcsolat-ápolással - egymással és közelebbi családtagok, barátok körével.
Megvannak az örömeink, a sikerélményeink, de a terhek, nehézségek is az életünkben. Viszont olyan jó, hogy Isten jelenlétét tapasztaljuk! Így nem vagyunk olyan egyedül. Ő ad erőt, reményt akkor, amikor úgy érezzük, fogytán van bennünk. És ez kegyelem! Az utóbbi napokban is annyira tapasztalom, hogy szól hozzám, igeverseken, reggeli áhitaton keresztül. Csak eszköz szeretnék lenni a kezében... már feladtam elég sok tervemet az elmúlt évtized során... elképzeléseket, vágyakat... mert Isten nem ígérte, hogy mindig minden megvalósul, de azt igen, hogy ha szeretem, akkor a javamat szolgálja.
A múlt héten a nagypapámmal álmodtam, és még élt... felkavart, hogy mennyire hiányzik, mennyire reméltem, hogy felébredek, és nem álmodok, hanem valóság lesz. De ő már jobb helyen van. Aztán eszembe jutott, hogy a szüleink is csak idősebbek lesznek minden évvel, évtizeddel, és mi nem vagyunk ott, nem találkozunk gyakran. Lejárt az az időszak, kirepültünk, elköltöztünk... messze vagyunk. A Jó Isten tudja őket megtartani erőben, egészségben, hogy még évente legalább egyszer-kétszer találkozzunk, amikor mi hazalátogatunk. Csak reménykedem, hogy még sokáig fogunk tudni minőségi időt tölteni a nagy családdal később is.
Néha jól esne itthon sütni, főzni, kreatívakat alkotni, viszont elég gyakran örülök, ha a minimumra van kapacitásom; igyekszem beosztani az estéimet... azért nem panaszkodnék, ha a hétvégék három napból állnának. ;) Időnként elképzelem magamat öt év múlva, hogy akkor milyen jó lesz... aztán hálát adok, hogy annyi mindennek örülhetek, az elmúlt 5 évhez képest! Ilyen relatív ez.
Jelenleg például sokat fejlődök a karrieremben, és az angol nyelvtudásomban. Eszméletlen sok feladat, döntéshelyzet, nevelési szituációk, fejlesztési-, fejlődési lehetőségek adódnak a szürke, vagy szürkének vélt hétköznapjaim során. Igyekszem egyre tudatosabban készülni ezekre, lereagálni ezeket! Tervezni, szervezni, meglátni spontán alkalmakat is... olyan hálás vagyok azért, hogy bár régen egy dicsőítő csoportban nem volt szükség a hangomra, azóta a gyerekekkel napi szinten énekelhetek, mondókázhatok. Ha sírnak vagy szomorúak, megnyugszanak a hangomra, bekapcsolódnak, vagy épp spontán elkezdenek énekelni, játék közben. Mutogatnak, ritmusra mozognak :) És angolozhatok is napi szinten, csak éppen anyanyelvű gyerekek beszédfejlődését segítem elő :) Ez csak a két legfőbb specifikációm, de ezen felül még annyi minden zajlik nap mint nap. Aki nem hiszi, csak be kell menni pár órára egy óvodai csoportba, és mindjárt kiderül, mennyire 'csak játszunk egész nap'..
Nem mindegy, mire fókuszál az ember, mivel tölti az idejét, és milyen lelkiállapotban nyitja meg a különböző alkalmazásokat, ahol ömlenek mások boldog posztjai. De ha jobban belegondolok, van nekem is okom a boldogságra, az örömre, a hálára, és egyik sem csak akkor lesz érvényes, ha mindent kiposztolok, amiért hálás vagyok, vagy amire büszke vagyok :) A jó Isten úgyis tudja, és jó ezeket tudatosítanom időről-időre magamban is!
