Ez pedig itt a legújabb kedvenc bögrém! Tavaly eltört a másik pingvines, így most beszereztem egy újat.. 😉 A hétvége óta ebből kávézgatok, ma meg már hallgattam karácsonyi zenét! 🎶🎧🎄 Dőlnek a rekordok…🙂 Az egyik kis ovisomnak van egy kis plüss pingvinje, az a kedvence, jön vele oviba is! Lelki társak vagyunk, már ami a pingvinek iránti szeretetet illeti.. 🐧 Írogatok most, mert tudom, hogy milyen jó lesz majd visszaolvasgatni a kis szösszeneteimet.. 🙂

 

Ovis kreatív alkotások

Incy-wincy spiders

Ilyesmiket alkotunk mostanában a legkisebbekkel. 🙂 De festettek papírtányér tököt is, és a Diwali-ra is készítettek csillogó képet. Nemsokára alkothatunk valamiféle pipacsot is, és aztán sorra a téli motívumokat, emlékbe, ajándékba. 

Érdekes látni, ahogy ismerkednek a festékkel, az eszközökkel! 😊 A szülők pedig meghatottan viszik haza az első ovis alkotásokat! 🥹 

 

Szeretem ezeket a narancs, barna, aranysárga színeket! Egyre szebb ez az ősz is. 🍁🍂 Gyűlnek a hálaokaim, és esténként a gyertya melege és illata lengi be a nappalit. Jó napközben gyerekek közt lenni, a hivatásomnak élni. Azt érzem, a helyemen vagyok! A munkatársaimmal is nagyon jó a viszonyom, könnyen kijövök velük. Még azokkal is, akikkel nem vagyunk olyan hasonlók, vagy akik nem annyira szimpatikusak. Hálás vagyok ezért a munkahelyért! Másik csoportban is szoktam helyettesíteni, és már nem izgulok úgy, mint az elején. Szinte napi szinten tanulok valamilyen új szót, kifejezést! 🙂 Van a munkáknak megszokott, ismerős része, és vannak kihívások, tanulási lehetőségek, és sikerélmények is. 🥳

Mikor hazajövünk, igyekszek Dáviddal is minőségi időt tölteni. Miután kicsit kiszellőzött a fejem, a gondolataim. Nem mindig könnyű, mert egész nap figyelek, készenlétben vagyok, mások (gyerekek) igényeit veszem figyelembe, és itthon kell az én-idő.. Meg estére jut még házimunka is, amit többnyire én szoktam, vagy Dáviddal közösen csináljuk. 😉 Emellett olyan jó mikor másokkal is tudok kapcsolatot tartani! Hálás vagyok a családért, barátokért, akik jelen vannak az életünkben a távolság ellenére is! Akik hívnak, írnak, akik imádkoznak értem/ értünk. Akik időnként megkérdezik, hogy vagyok/ vagyunk. És amikor én írok, válaszolnak belátható időn belül…🙂 vannak még ilyen kapcsolatok! Van, akivel mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.🙂 

De van olyan is, akivel megszakadt vagy nem működik ez a kapcsolat. És ezt is tudni kell kezelni, elfogadni, elengedni. Megérteni, hogy ő így döntött, ezt választotta. Nem ér rá. Más, fontosabb dolga van. Én pedig akkor koncentrálok az én dolgaimra, az én feladataimra, és azokra az emberekre, akik akarnak velem kapcsolódni, akik számítanak rám, és akiknek számítok!

Néhány őszi kreatív fotókihívásos kép - gyertya, tök, könyv- témákban. 🕯📕Az 'őszi utca' képet az autóból fotóztam, az nem lett túl jó 😅 Látszik, hogy napi nyolc órában dolgozok, és már majdnem sötétben jövök haza... a múlt hétvégi őszi kreatív időtöltésben pedig már karácsonyfadíszeket gyártottam 👀🙈🙅. Szóval nekem az évfordulónk után már egyre inkább karácsonyiasodik a hangulatom, átugorva a Halloween-t...és azon gondolkodok, mikortól legális elkezdeni karácsonyi zenét hallgatni. 😉 De addig is, gyönyörködök még az őszi színekben, ízvilágban, hangulatban! 🍂🍁

6. évfordulónk van ma 💝

egyik kedvenc fotóm arról a napról :)

Costa kávézós randink ma :)

Szeretek itt kávézni Dáviddal, mert emlékeztet az otthoni randijainkra, és a Frei kávézóra, már ami a néhány kávékülönlegességet illeti, amit itt meg lehet kóstolni! :) 

Első almás pitém

Van egy angol mondás: 'You are the apple of my eye', és ezzel magyaráztam Dávidnak, hogy miért akarok almás pitét sütni, azzal ünnepelni. Erre ő mondott egy szellemeset, You are the apple of my 'pie' :) Ez kb. ugyanazt jelenti, mint a magyarban a  ‘Szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája’, már annak, aki szereti a mazsolát! 😊 Most már szerintem ez lesz az évfordulót ünneplő desszertünk, olyan szerelmes és őszies! 
találtam egy jó receptet, meg videó is volt hozzá. Mondjuk, sokkal nagyobb mennyiségben voltak megadva a hozzávalók, így improvizáltam, és érzésből adagoltam...ezt a pár évvel ezelőtti önmagam még el sem tudta képzelni, hogy ilyenre is képes leszek egyszer! :) A tésztája bolti, előre elkészített, de az almát én hámoztam, aprítottam, ... :) 

Ma pont ugyanúgy szombati napra esett az évfordulónk, mit amikor az esküvőnk volt! Gyorsan eltelt ez az év is... a polgárink kapcsán megint eszembe jutott ez a vers, ami akkor elhangzott. :) Bár két különböző napon volt a két esküvőnk, mégis egybekapcsolódik, mintha egy hétig ünnepeltünk volna! :)  Ma is előttem van, ahogy a versmondó ezt szavalta, és amit akkor éreztem, átjár ugyanaz az izgatott, szerelmes, meghatódottsággal fűszerezett érzés. :) <3 

"Jó, hogy rád találtam én,
olyan jó, hogy újra van remény.
Hosszú volt az út, ami hozzád vezetett,
nem is értem, hogyan bírtam nélküled?

Jó, hogy mosolyogtál rám,
olyan jó így, egymás oldalán.
Egy csók, egy kedves szó, nekem ennyi épp elég,
hiszen ilyen boldog sosem voltam még.

Úgy érzem, hogy végtelen
melletted az életem.
Én annyi éven át éltem vakon, céltalan,
de most minden percnek új értelme van.

Jó, hogy megálmodtalak,
olyan jó, hogy megtaláltalak.
Amíg így szeretsz, nem lesz bánat, csak öröm.
Ezt a boldogságot neked köszönöm."

Ma jó megint visszaemlékezni az esküvőnkre is, meg az eltelt hat évre! Bár nem mindent így képzeltem el, mégis hálás vagyok az együtt átélt tapasztalatainkért, és Dávidért, azért, hogy a felesége lehetek! 

Őszi hétvége

Szombaton vásárolgattunk, nézelődtünk, és hazafelé az eső is elkapott, de az autóban ülve már kisütött a nap, és megjelent egy dupla szivárvány. Megvolt az első Starbucks-os élményem is! Igen, pumpkin spice latte-t ittam! Érdekes volt, de az itthoni nekem jobban ízlett! :) ;) 

Szeretem a lakásba is becsempészni az őszi színeket :) 

Most vasárnap a mi házicsoportunk szolgálta fel a kávét, teát a délelőtti Istentisztelet után, és azt követően gyorsan hazajöttem ebédelni, és mentem vissza a házicsoportom néhány tagjával sétálni. Dávid itthon gyógyulgatott még. Aztán ettünk évfordulós répatortát, meg lazítottunk is. Estefelé kis házimunkát is végeztünk. A 84. Zsoltárhoz kapcsolódott a mai tanítás, és annyira megmaradt egy-egy rész, vers belőle! Hihetetlen, hogy mekkora üzenetet és bátorítást kaptam ebből is Istentől! 

Pumpkin spice…and all things nice 🍁❤️

Először készítettem, nagyon jól sikerült!😋 Már rég meg akartam kóstolni, de nem jártunk Starbucksban.. úgyhogy most kerestem egy receptet és követtem az utasításokat. 😊☕️ Másnap Dávidnak is készítettem, neki szójatejjel. Azt is sikerült habosítani! 😉🙃 A kutyusommal ittam, bárcsak lenne egyszer egy ilyen westie-m! Szőjük Dáviddal a kanapén ülve a közös álmainkat, ma már hat éve volt a polgárink! 💝

Upton House and gardens

Upton House (egy kék kabátos emberrel :D) 

csipkebogyó

Almafa terméssel :)

két évszak találkozása

telihold volt

                                                 

Tegnap egy számunkra új erdőt fedeztük fel, ott sétáltunk. Közben a fákat tanulmányoztuk, Dávid már nagyon jól felismeri a különböző fajtákat. Bár még nem változtak át teljesen őszi színekbe a levelek, már itt-ott sárgulnak…🍂 és egy-egy mókus 🐿️ is feltűnt, ahogy szaladtak, ugráltak ágról-ágra! Hálás vagyok a természet októberi csodáiért! 🙏🏼🎉 

Pedagógus-értékelő

Pedagógusnap alkalmából, ami a napokban volt, én is szeretnék megemlékezni azokról, akiknek nagyon sokat köszönhetek!

Elsőként Júlia ovónénit említeném, nagyon szerettem őt, nagyon szerettem óvodás lenni! Ma is emlékszem, ahogy beszélt, ahogy mesélt, ahogy mindenkire odafigyelt, amilyen pozitív légkört teremtett! 

Aztán a tanítónénim, Edit néni, csupaszív pedagógus volt ő is. Nekem és a padtársamnak külön feladatlapokkal készült, mert már tudtunk olvasni. Írott betűkkel írni ő tanított, és még annyi mindent! Emlékszem az első napra, ahogy először beléptem az iskola kapuján: izgultam, és ő rámmosolygott, szeretettel üdvözölt! 

Középiskolában az angol tanárnőm volt nagyon alapos, lelkiismeretes, jól építette fel az órákat; mikor kitaláltam, hogy emelt szinten érettségiznék, nem sokkal bíztatott, de ellátott anyagokkal - ez kb utolsó másfél évben volt asszem. És bebizonyítottam neki, hogy meg tudom csinálni, 5-re érettségiztem emelt szinten! Hitt is bennem, meg nem is, ez löketet adott. 

Az énektanárnőm is nagyon szerettem, énekelni is tanított, és jókat beszélgettünk! Végigkísérte a serdülő koromat, még egy évig visszajártam hozzá órákra! Olyan magasra felskáláztunk, hogy alig hittem a fülemnek, hogy az mind az én hangom! De ezt csak ő és én tudjuk ;) Velem együtt vette a levegőt, minden előadáson és vizsgán. :) Évek múlva is énekeltem az utolsó darabokat, mikor egyedül voltam. 
Egyetemen is volt egy-két tanár, tantárgy, ami megmaradt, amire még visszaemlékszem, azok is meghatározóak voltak! Nem véletlenül lett belőlem is óvodapedagógus! :) 

Ők az a néhány személy, akik nagyon mély benyomást hagytak bennem, akikre mai napig szeretettel emlékszem, akik miatt úgy érzem, boldog diákéveim voltak, szerettem az óvodát, iskolát. Ők azok, akikről már elfelejtettem, hogy mit mondtak, (kivéve három-négy mondatot), de azt nem felejtem el, hogyan éreztem magam velük, mennyi mindent köszönhetek nekik!