Múlt hétvégi rövid kiruccanásunkon madárlesen voltunk. Nem sokat láttunk, de volt köztük egy érdekes fehér madár. Azóta megint itt a hétvége, sűrű hetünk volt. De olyan jó esténként és péntekenként megérkezni, a munka mellett egyéb dolgainkkal is foglalatoskodni! 
Most jól megfigyelem a lakást, az ablakból a tájat, az udvarról a környéket... mert már nem sokáig fogunk itt ébredni, ide hazatérni. Miután kiköltözünk, már soha nem jövünk ide vissza. A jól megszokott, ismerősbe. Helyette új helyszínre megyünk, ami izgalmas, amit már nagyon várunk! De ugyanakkor kicsit félelmetes is belegondolni... viszont ezért imádkoztunk, hogy ha lehet, mire jön a sötét, hideg ősz, és tél, legyen másik lakóhelyünk. :) 

És már közeleg az ősz, hűvösebbek és ködösebbek a reggelek. De én nem bánkódok. Mindig szerettem az őszt, mindig várom! Van valami igazán különleges benne... igaz, hogy a nyarat is végigdolgoztuk, és szinte ugyanúgy folytatódik ősztől is minden, de azért óvodapedagógusként az ősz az új nevelési év kezdete is, így megvan ez a ciklikussága az évemnek. 

Nem volt olyan meleg a nyár, de már hűvösebbek az esték, éjszakák, reggelek, már jólesik bekapcsolni az ülésfűtést a munkába menet... :) Esténként meg egy koffeinmentes kávét szoktam inni, legutóbb gyertyafényt is gyújtottam mellé! Olyan 'cozy' volt.;) Szeretem ezt a szót, és gyakran szeretem ilyen meghittségben tölteni az itthoni órákat, mint amit a 'cozy' is jelent. ;) 

Alig várom, hogy berendezkedhessünk az új otthonunkba, és előkerüljenek ott is az őszi dekorációink. Tavaly ilyenkor nem is gondoltam volna, de talán reméltem, hogy idén már új helyen köszönthetjük az őszt! 

 Ezt annyira jó volt olvasni! 

Megnéztük múlt héten mindkét ingatlant, és amellett tudtunk dönteni -békességgel a szívünkben, amelyiknél kiválasztottak minket. Megnéztük mégegyszer a lakást és a parkolást- ami kérdéses volt, de letisztázódtak a kérdéseink és aggodalmaink, hála Istennek! Csendes, szép környéken van, első emeleten, és nagyobb térrel, mint amiben az utóbbi 5 évben éltünk. Ezzel a döntéssel most ismét lemondtunk a saját kertről egy időre, de a nyugalom, a biztonság és a csend most többet ér számunkra. Szép, illetve elfogadható volt a kertes ikerház is, amit megnéztünk, de nem a legjobb az a környék, nem tudjuk, milyen a szomszéd(ság) és bizonytalan, hogy ott minket választott volna-e ki a főbérlő. Nem volt az a wow-élmény számomra, mikor oda beléptem, és mivel már biztosabb volt, hogy miénk lesz a lakás- albárlet, ezért most tudtunk erre igent mondani. Még most zajlanak a végső ellenőrzések, simítások, de ha minden igaz, hamarosan költözködhetünk. Amint átvettük a kulcsokat, egy hónapig kétlakiak is lehetünk, mert időbe telik a jelenlegi albérlet felmondása... legalább lesz időnk áthurcolkodni, kitakarítani. 

Olyan érdekes számomra megtapasztalni, hogy most minden kezd helyreilleszkedni az életünk különböző területein... megvan a régóta keresett új lakás, nemsokára megyünk közben nyaralni is, és a múlt héten még egy csoda megvalósult az életemben. 

Nem emlékszem, mennyire írtam itt korábban erről, de a diplomám elfogadtatásához több minden kellett, többek között be kellett iratkoznom angol érettségi kurzusra és vizsgára- ilyen felnőttképzésben az itteni főiskolán. Már rég túl vagyok a vizsgákon, két írásbeli volt- két hét eltéréssel, és izgatottan vártam az erdményt. Voltak időszakok, amikor azt gondoltam, hogy biztos meglesz, miért ne lenne meg?! Máskor meg nagyon magam alatt voltam, aggódtam, hogy meg kell ismételjem idén ősztől az egészet. Június eleje óta kétségek közt voltam, igyekeztem nem gondolni az eredményre. Majd lesz, ami lesz... eltelt a nyár, és megint eszembe jutott, hogy hamarosan megtudom, hogy sikerült vagy nem, és kezdtem kicsit aggódni. Múlt hét elején álmodtam is ezzel, és álmomban átmentem, 5 ponttal. Ezután kicsit lenyugodtam és megint reménykedni kezdtem, ahogy közeledett az eredményhirdetés. Aznap dolgoztam, és emailben kaptam értesítést. Akartam tudni, de ha nem sikerült volna, tudtam, hogy az egész napomat elrontja a hír... végül jó híreket kaptam hivatalosan is, és így az egész napom, hétvégém szebb lett, és azóta is oda és vissza vagyok, hogy ez nekem sikerült, és ezzel nem kell többet foglalkoznom! Hála Istennek! Ja, és nem csak öt ponttal, hanem magasan átmentem, főleg magamhoz képest és a tesztek nehézségéhez képest. Most már az angolok is megnyugodhatnak, hogy megvan hivatalosan is minden vizsgám, képesítésem, hogy teljes értékű óvodapedagógus legyek!  :) Viszont ezen a munkahelyen már így is álltak hozzám, és hittek bennem, hogy meglesz az angol is! :) ...az előző helyen többen is lekezelően bántak velem, amiért nem volt meg pontosan, hogy melyik képesítésbe tartozom. :(
Isten munkálkodott az életemben az elmúlt hónapok során is, és meghallgatta imádságainkat, megáldotta a kezünk munkáját, a kitartásunkat, szorgalmunkat. Hála Neki mindenért!

A napokban kaptam -többek között- ezt a bátorítást is. Békességgel tölt el a tudat, és a reménység, hogy Isten vezet azon az úton, amin járnom, járnunk kell. Az első mondatot még tanulom elfogadni, mert még néha nehéz hinni, hogy minden, amire Isten tanít, amit Isten megenged az életemben, az a javamra válik... 

Jelenleg, hónapok óta vadásszuk az ingatlanpiacot, hogy tudjunk átköltözni egy nagyobb lakásba vagy házba. Több, mint öt éve élünk egy egyhálószobás, nappalis albérletben. Voltunk már megnézni potenciális otthonokat, de a főbérlő nem minket választott, vagy végül nekünk nem tetszett annyira a plussz információk alapján az ingatlan, hogy jelentkeztünk volna rá. 

Most viszont láttunk egy olyat, ami sok szempontból megfelelne, és egy olyan hátránya van, ami azért sokat nyom a latba. Nem jeleztek vissza, amikorra ígérték, így tovább nézegettük a hirdetéseket, és megyünk egy újabb ingatlant is megnézni.

Közben, napokkal később végül azt a választ kaptuk, hogy minket választott a főbérlő az előző ingatlannál, ahol voltunk páran jelentkezők, és mindenki adatait végignézték. 

Mi már azt hittük, hogy biztos nem minket választ, de ha mégis, az isteni jel lenne. Na már most ott tartunk, hogy a fennálló hátrány azért még ott motoszkál a fejünkben, és ma elvileg mégegyszer megnézhetjük az ingatlant, hogy tudjunk biztos, megfontolt döntést hozni és választ adni. 

Azért nehéz ez, mert tudjuk, hogy semmi nem tökéletes, valahol valamilyen kompromisszumot kell vállalni. Csak nem mindegy, hogy mit... már régóta vadásszuk a megfelelő következő otthont, és sajnos nem biztos, hogy bármelyik ezután következőt nekünk ajánlják fel...  ma egésznap bölcsességért imádkozok, és hogy tudjunk bölcs és határozott döntést hozni, ami Isten szerinti, mert ez meg fogja határozni a következő éveinket. 

Erre pont nem gondoltam, hogy Isten megadja, hogy minket választanak, miután már lemondtunk róla és elengedtük... még mindig mondhatunk nemet, de olyan jó lenne az is, ha tudnánk igent mondani... bárhogy is lesz, Isten itt van velünk az úton!

Quarry Bank -nél jártunk legutóbb. Két órát vezetett Dávid oda, és majd vissza. Mivel elég korán indultunk, a nap nagy részét rá tudtuk szánni erre a kiruccanásra. Még épp jó idő volt, kicsit hűvösebb, mint az előző napokon. Az ipari forradalomkor épült ez a gyapot-megmunkáló üzem, ahol hatalmas szövőszékeket hajt meg egy vízimalom. 

 Itt már rengetegszer voltunk, de ilyen meleg idén most volt először :) 

Augusztus szépségei

"A virágot a napfény bontja ki, az emberi lelket a szeretet." Gárdonyi Géza

Hétvégén, a nyári napsütésnek örülve meglátogattuk -idén már nem először- az egyik kedvenc kertünket. Jó volt a friss levegőn, a természetben sétálni, és megvitatni, hogy melyik virágra emlékszünk, melyik új... minden évszakban más a kert arculata! :) 
Nagyon szép időt töltöttünk itt együtt :) Jó volt a húzós munkahét után itt kicsit lazítani, felfrissülni!

A Broadway Tower-be is bejutottunk hazafelé. Olyan hangulata van, mint a Rapunzel tornya, csak van benne jó sok csigalépcső, és kijárat is! Szépen volt berendezve, nagyon jó volt a kilátás a torony tetejéről minden irányba. A fák árnyékában pedig őzek hűsöltek. 
Tartalmas kirándulós napunk volt, azután jobb kedvvel ment itthon is a rendrakás, takarítás. :) ;)

Egy lábjegyzetként még a mai napra: ma hat éve dolgozok itt kint is óvónéniként :)