Hétköznapok

Zajlanak nálunk is a zsúfolt hétköznapok. A nadrágvásárlásról már írtam, hogg milyen nehezen találok a méretemben  stílusomban, az oviba megfelelő típusút. Rendeltem egyet internetről, túl nagy lett.. 😔 de most találtam egyetlen darabot a közeli üzletben, ami pont jó. Már ki is mostam, jövőhéten használatba is veszem! 😉

Az autónkkal is átélünk különböző kalandokat. Megvolt már az első porszívózás, a többedik mosás, és szerelőnél is járt... szeg került a gumiba, csökkent a guminyomás, veszélyhelyzet volt. De hála Istennek, megoldották, most már megnyugodhatunk. 

Dávid megkapta a második oltást, 10 hétre az előzőtől. Most már egyre inkább valósággá válik a hazalátogatásunk! A szabadságot kikaptuk, már intézkedünk, be kell szereznünk a teszteket, a védettségi igazolványt és a repülőjegyet. 

Húzós munkahéten vagyunk túl, de most örülhetünk a nyár végi hosszúhétvégének. 🙂 Ma még itthonról követtem az Istentiszteleti alkalmat, jövő hétre sikerült befoglalnom a helyem! 🙂

Tavaly ilyenkor,

augusztus 25.-én kezdtem el írni a hálanaplómat, mára közel 700 hálaok, ajándék gyűlt össze benne. Biztos van közte ismétlődő, vagy nagyon hasonló is  és a blogon vezetett június havi hálaokokat nem is mind számoltam bele. 🙂 Célom eljutni az ezerig, aztán folytatni, amíg tudom, amíg betelik a füzet. 😉🙂 Már most jó visszaolvasni a korábbiakat, és a szemem, a szívem is ránevelődött a keresésre, találásra. Nem mindig könnyű, de ha találok egy hálaokot, utánna több is eszembe szokott jutni, általában. Mert gondolkodok. 🙂

És ezek mind Istenre irányítják a figyelmemet, az örömömet. 🙂 a hálás szív nagy ajándék! 💝

 

Múlt heti közös futás, séta képei. Elég hamar sötétedett és köd volt szombaton. Lassan itt lesz az ősz...a hideg már megvolt hozzá...a piros bogyók látványa lenyűgözött! 

Várom már az őszt, több okból is. 🙂 Épp meséltem Dávidnak, hogy mennyire szeretem ezt az évszakot, magaménak érzem. 😉 Szóval lassan indulhat a visszaszámlálás! 🍂

Hidcote

Szombaton itt sétálgattunk, olyan volt, mint az Édenkert. 😉 A karantén alatt egészen megszerettük, megszoktuk a természetet, vártuk, hogy kinyissanak és látogathatóak legyenek ezek a kertek. Minden évszakban másképp néznek ki, tavasszal és nyáron a legszínesebbek. Sokféle növényt láttunk, felfrissülve jöttünk haza a pici albérletünkbe. 🙂 Kirándulás után  mindig jó megérkezni. 😉

Ünneplés

 

Vasárnap 'Upton House and Gardens'-hez mentünk. Jó nagyot sétáltunk, és piknikeztünk egyet a tó partján. 🙂 Nyolc éve, 16.-án kezdődött a kapcsolatunk, egy tó partján, így most itt nosztalgiáztunk. 💝

Hihetetlen, hogy már így eltelt felettünk az idő, sok minden történt azóta velünk! Változások, kívül-belül, és körülöttünk. De az érzéseink, az akkori elhatározásaink maradtak, erősödtek. 4 éve írtam egy bejegyzést a kapcsolatunk kialakulásáról, jó volt visszaolvasni! Ilyen folytatásért imádkozom, hogy Isten járjon továbbra is előttünk, ahogy eddig is tette! 🙏

Múlt heti szösszenetek...🙂

Kicsi kislánytól kérdeztem valamit, nagyon mosolygott, bólogatott, mint aki értette a kérdést...aztán kérdezte a munkatársam, arra is bólogatott. Aranyosnak, viccesnek találtuk 🙂A nap folyamán, késōbb, mi felnōttek beszélgettünk, a kislány nevetve bólogatott... itt már nevettünk mi is, mert rájöttünk, hogy minden kérdésre, beszélgetésre bólogatás a reakciója. 🤣

---------

Mosolygós, mindig ölelésre kész kisfiú pityeregve elém áll, ölembe kérezkedik...majd megragadja a bal csuklómat, és elkezd játszani a karórámmal....szóval erre ment ki a játék! 😁

Ilyen és ehhez hasonló apróságok történnek a munkahelyemen. És nem csak... :) Szeptembertől új kicsik érkeznek, már kettő elkezdett jönni. Folyamatosan lesz beszoktatás, befogadás. Jövő héttől a szülők is bejöhetnek, reggel meg délután. Egyelőre maszkban. Már rég nem voltak beengedve, furcsa lesz. Lassan kezdem kiismerni az embereket, a viszonyokat, a szokásokat; most még vannak a friss kezdetből fakadó nehézségek...mert én vagyok az új, mindent most fokozatosan tanulok itt meg. Igyekszem, de nem mindig könnyű, elmúlt az első heti rózsaszín köd.:) Egyre inkább reálisan látom a helyzetet. Ami nem rosz, inkább szükéges! :)  Alapból örülök, hogy váltottam, jó döntés volt. Most már csak bele kell rázódjak az itteni rendszerbe. :) Hálás vagyok, hogy rövidebb munkanapjaim vannak, igaz, így még gyászolom a heti egy szabadnapomat, amikor volt időm mindenfélére, amire munka mellett nem... na de vannak hétvégék, azokat lehet szépen beosztani, megélni. :)

Egyik napi bátorítás :) Épp féltem, aggódtam, és azt imába foglaltam, aztán jött ez a válasz. Ennyi kellett, már nem fél a szívem :) Mert Isten velem van, ezt mindig eszembe juttatja. És ha valami az Ő akaratával megegyezik, az fog megtörténni. Olyan nem, amiről Ő ne tudna. 

Most épp koronavírusos az egyik közvetlen munkatársam. Egyelőre egyikünk sem kapta el tőle. De ketten nem voltak túl jól hétvégén, voltak tüneteik...aztán a gyerekek közt egyéb betegségek is terjednek, kötőhártyagyulladás, szamárköhögés...mindkettő fertőző. Mindhárom elég kellemetlen. A várandós munkatársamra igen veszélyes a szamárköhögés, mert nincs ellene beoltva...így ma őt is hazaküldték. Kaptunk helyettesítést, dolgozunk tovább :) Eddig így telik az augusztus. 

Közben gondolatban már a szabadságot tervezzük Dáviddal. Ma kértem ki, remélem, hogy hamarosan megkapom. Készülünk, intézkedünk, várjuk az utazást. Érdekes érzések, gondolatok kavarognak bennem, bennünk. Itthonról fogunk menni haza. Oda, ahol már több, mint két éve nem voltunk. Nem lehetett, most meg már szabad. Még szabad... bízom benne, hogy még épp beleférünk az időbe. :) A most már ismerősből, megszokottból, a már szokatlanba, a valamikori/mindenkori ismerősbe.:) Eltévedni nem fogunk.:P Élményekben gazdagodni, elmaradt találkozásokat bepótolni viszont annál inkább! :) 

Charlecote park

 Szombaton itt jártunk, nagyon szép volt! :) Kb. félórára van tőlünk autóval. A belépés ingyenes volt, mert National Trust-os helyszín, amire nemrég vettük meg az egy éves tagságot. :) Azt hiszem, nem utoljára mentünk! Akkora a park, hogy két nap is kevés bejárni. :) A szarvasokat messziről láttuk, értük is érdemes lesz mégegyszer visszamenni. :) Két eső között sétáltunk egyet gyorsan, fel is frissültünk, ki is kapcsolódtunk. Aztán vendégeket fogadtunk, és Monopolyztunk kettőt ;) Beköszöntött egy új időszak...:) 

Hétrōl- hétre elfáradok, ahogy egyre közeledik a hétvége. Múlt vasárnap viszont ez az ige is elhangzott az alkalmon. Jó Istennel megpihenni!

Sikerült hazahoznom az oviból valami vírust, Dávidot ledöntötte pár napra... aztán jobban lett. 🙏 Hétfōn egyedül mentem munkába az autóval... izgalmas volt. Eltérō a megszokottól. 🙂 

Körvonalazódni látszik a hazautazásunk mikéntje is. Minden apró lépést ünneplek magamban. 🙂 Már régóta várok, vágyom erre az utazásra. Kezdtem elfáradni ebben a várakozásban is, a reménykedésben, hogy hamarosan megvalósul... aztán múlt hétvégén megigényeltem az ügyfélkapun a védettségi igazolványt, Magyarországon fogom átvenni. Ilyen okból haza lehet utazni. 😁 

Lassan minden körülmény összeáll úgy, hogy megvalósítható lesz az utazás. Mint egy puzzle...Minden darab a helyére kerül. Így van ez az életem sok területén. 

Sokszor belegondolok és áldom érte Istent, hogy munkálkodik, még akkor is, amikor az éppen nem látszik. Aztán meg-meg mutat belőle részleteket. :)

Ezt már múlt héten írtam, de csak most tudtam átnézni...megosztani is. :)

Canons Ashby

Kihasználtuk a meleg időt, és kirándultunk egyet múlt héten is. 🦋🐝🌸 A koronavírus előtt az English Hearitage helyeket látogattuk, most kiváltottuk a National Trust tagságot. Szeretünk utazni, kirándulni, érdekes helyeket látni. 

Szelfiztünk is, de nem lett olyan  sikeres... mindig hunyorog valamelyikünk. 🤷🏼‍♀️

Jó emlékeket gyűjteni közösen! 🙂 Van/ lesz mire visszagondolni, amiről mesélni, amiért hálásnak lenni! 

A múlt heti

 süti története...

Már egy ideje ott lapult a fagyasztóban a vegyes gyümölcs, terveztem sütni. Néha rámtör az alkotni vágyás, előjön a kreatív énem a konyhában is... sütni mindig is jobban szerettem, mint főzni. De mostanában nem volt úgy időm, alkalmam, örültem, ha tudtam tartani a lépést a többi házimunkával...és ha desszertre vágytunk, amúgy is megvettük az üzletből. 

Aztán a fejembe vettem, hogy ebben a nyári szép időben ennék saját készítésű gyümölcsös piskótát. 😋 Egy- két nap múlva szembe jött velem a tuti recept az instagram nézegetése közben. És ez volt az i-re a pont, hétvégén neki is álltam elkészíteni. Jött is alkotás közben az öröm, meg utánna is, mikor teszteltük és finom lett! Csak egy kis tepsivel készítettem, kettőnknek, és  hamar elfogyott. 🙂 

Eszembe jutottak a régi szép idők, mikor otthon anyával sütögettünk, aztán már én egyedül voltam felelős a vasárnapi sütiért. Minden héten kellett valami, nagy volt a család. 🙂 Megvolt a nosztalgia is, meg azért is hálát adtam, hogy most is van, kire süssek- főzzek. 

A sütés is olyan, mint a bicilkizés, ha egyszer megtanultam, nem lehet elfelejteni, de érdemes gyakorolni. 🙂