Az okos ember észreveszi, mikor direkt szórakoznak vele a való életben vagy a virtuális térben. Főleg, mikor nem először történik meg a forgatókönyv… a bölcs ember ilyenkor hátradől és keres magának más elfoglaltságot. Többek között azokra az emberekre koncentrál, akik nem játszmáznak hanem őszintén kapcsolódnak vele a mindennapok során.Külföldön élve az ember megtanulja gyorsan, hogy kik azok, akikre igazán számíthat. Itt is, ott is.Persze, az ismeretség, jó viszony, barátság kialakulásához és fenntartásához nekem is bele kell tenni a részemet, és egyre magabiztosabban megy ez angolul is!Keresztényként is felelősségemnek érzem, hogy alapból nyitott és barátságos, kedves vagyok az elejétől fogva mindenkivel, akivel megismerkedek. Aztán ha nem ezt tapasztalom a sokadik alkalommal sem viszonzásul, akkor én legalább tudom, hogy megtettem, ami tőlem telt, ami rajtam múlt.Hálás vagyok azokért, akikkel létrejöttek, voltak és fennmaradtak ilyen barátságok a valós életben! Sokat jelent az a néhány igazi, őszinte kapcsolat, akikkel a mindennapi örömök és kihívások kölcsönösen megoszthatók!
Ezeket a sorokat osztottam meg nemrég a facebookon, de később inkább leszedtem...
Van az a pont, ahol egyes emberek viselkedése ilyen gondolatokat vált ki belőlem. És mivel valószínű, hogy pont az nem fogja olvasni és belegondolni abba, amit leírtam, akinek szólt volna, inkább megtartom itt magamnak emlékbe. Ha olyan viszonyban lennénk, hogy ezeket meg lehetne beszélni, akkor nyilván azt tenném, nem írnék róla. De most egy olyan írás is elém jött, amiben arról is szó volt, hogy van, akire nem érdemes az energiánkat pazarolni... inkább dolgozzunk a lelki békénken. És attól, hogy valakinek nem tetszik a viselkedése, nem feltétlenül javít a helyzeten, ha ezt megpróbáljuk vele megoldani... szóval kb. csak magunkon tudunk dolgozni. De ez még nem jelenti azt, hogy ezzel egyet értünk. Gondolkodtam, hogy én értettem-e félre valamit, vagy tényleg lehetett valami szándékosság a megsértésben. Ezt nem fogom megtudni, csak feltételezem, előző alkalmakból következtetek, amikor meg lettem sértve. Nyilván, nem jó túl sokáig elidőzni ilyen gondolatok, érzések társaságában, és azt is olvastam, pont a napokban, hogy bízzuk a dolgok megoldását és a 'bosszút' Istenre, aki mindenkinek megfizet tettei szerint. Azt hiszem, nekem az Isten igazságossága hiányzik leginkább ebben a mai világban. És ezért érint rosszul, ha sértést, bántást, igazságtalanságot tapasztalok. Akár a magam, vagy mások felé irányul. Igyekszem levonni a tanulságokat, és menni tovább az életben. Ennél nagyobb bajom ne legyen, ugye?! Pedig van más is, de van egy Istenem is, aki mindennél hatalmasabb és bölcsebb!
A munkahét zárásaként, lassan indítottam a mai reggelt, Dávid társaságában, és ilyen kávéval :
