A hálaadás arra irányítja a figyelmünket, amink van, ahelyett, amink nincs. És arra, ami nekünk van, nem arra, ami a másé. A hálaadás még több hálaadást hoz maga után. Kicsit olyan, mint a Polyanna nevű kislány öröm-játéka: ő mindenben próbálta megtalálni azt, aminek örülhet. Nem a rossz dolgokért adott hálát az életében, hanem azért, hogy nem érte mégrosszabb...
A hálaadást a nehéz időszakokban is lehet gyakorolni, pont úgy, ahogy már fentebb leírtam - meglátva, hogy mi az, aminek abban a szituációban is örülhetünk. Persze, olyankor azért néha nehezebb...
Nekem a hálaadás azt is jelenti, hogy Istennek köszönöm meg azt, amim van, azt, ahol tartok, azt, ami még lehetek...illetve, azért is hálás lehetek, mert tudom, hogy Ő szeret, Ő gondot visel, és Ő látja, amit én nem. :) Tehát, így Rá irányul a figyelmem, és arra, ahogyan Ő kézben tartja a dolgokat! :)
Szóval, ma arra gondoltam, leírom, most miért lehetek hálás, a teljesség igénye nélkül:
Hálás vagyok az egészségünkért, hogy van, hol laknunk. Hálás vagyok a férjemért. Hogy már nyolc éve ismerhetem (akkor találkoztunk). Hálás vagyok, hogy tanulhattam azt, amit szeretek, és elvégezhettem. Ennek is nemrég volt évfordulója, mikor diplomás ovónéni lettem. :)
Hálás vagyok, hogy van munkánk, és azért, hogy a családtagjaink is jól vannak. Hálás vagyok az újabb hétvégéért, mert ilyenkor több időt tölthetünk együtt. Most hálás vagyok az újabb napsütéses időért is. Hálás vagyok a gyülekezetért, a barátokért, az imacsoportért. Hálás vagyok, hálát adok Isten szeretetéért, gondviseléséért. Hálás vagyok a múltbeli megtapasztalásokért, amikre visszanézve könnyebb nem aggódnom a jövő felől. Hálás vagyok azokért az alkalmakért, amikor Isten valamitől megőrzött: például utazások során balesetektől. És hálás vagyok a mai bátorításért is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése