Ez volt az az igevers, amivel érettségizni mentem. Aztán egyik vizsgaidōszakomban is visszaköszönt. 🙂

Ma is hiszem és vallom, hogy Isten be tud tölteni örömmel, békességgel, de mással is, amire szükségem, szükségünk van, ha hittel kérem/kérjük Ōt! 

Akkor az érettségi, felvételi voltak a legnagyobb elōttem álló események, azóta nagyobb horderejū dolgokban is tapasztaltam Isten vezetését, áldását. 🙂 Mindegyik a Belé vetett reménységemmel kezdōdött. És az Ō hūségével, szeretetével folytatódott. 

Ma, amikor annyi mindent lehet olvasni, tájékozódni a nagyvilágban zajló eseményekrōl, és ez a sok információ eláraszt, felkavar, hálás vagyok, hogy Isten mindegyiknél hatalmasabb, erōsebb. Hiszem, hogy kézben tartja a dolgokat. 

Mikor itt szomorkodtam nemrég, hogy a pici sötét albérletben csak a kaktuszok élik túl, és nincsenek szép virágaim, mert sorra mindegyik kipusztult... akkor egy nap észrevettem, ahogy ez a növény, az ablakban újra virágot bontott. 🙂 🌸 Van még remény! 🙂                                                                          

És tudom, hogy amiért jelenleg imádkozok, annak is el fog jönni az ideje, Isten idōzítése szerint! Ez a virág is erre emlékeztet! 🙏

 

2 napja volt

Magyarországon az egyetemi felvételi ponthatárok kihírdetése. Eszembe jutott, hogy az én életemben 10 éve volt ez a nap meghatározó... hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelt már ennyi idō!

Azóta mennyi mindent átéltem a szakmámban, hivatásomban is. 7 éve kezdtem dolgozni, óvodában. (De most van a 6. ovódapedagógusi évem, kB. egy év maradt ki).. Fiatal voltam, tapasztalatlan, de elszánt. Sokat tanultam, változtam. Volt nehézség, volt negatív tapasztalat, de sikerélmények, pozitívumok is. Sok kolegát megismertem, gyerekeket, szülōket. Ötleteket, módszereket. Gyerekdalokat, mondókákat. Sok- sok hasznos hétköznapi dolgot is.                              Tisztában vagyok az erōsségeimmel, a gyengeségeimmel, dolgozok rajtuk. 😉  Olyan munkám van, ahol fontos a rugalmasság, a változatosság, a kreativizmus... és a türelem, gyengédség, empátia. De a határozottság is! Igazi jellemformálás minden nap. Gyerekeket fejlesztek és közben én is tanulok, fejlōdök. 🙂  Szeretem és hálás vagyok, hogy ilyen hivatásom lehet!  

Most különösen örülök annak, hogy milyen jó csapatba kerültem. Mindenkinek megvan minden napra a feladata, és azt végezzük, azon felül meg segítünk egymásnak. Beugrunk egymás helyett is, ha kell. Így igazán gördülékenyen telnek a napok, éa jólesō fáradtsággal érünk haza. 🙂

Az idei

eddigi legmelegebb nap volt a tegnap, 28 fok és szikrázó napsütés!

Találtunk egy helyet, ahol bevásárlóközpont, éttermek és a természet karnyújtásnyira vannak egymástól. Először nézelődtünk, vásároltunk, aztán ettünk egy jót egy szép étteremben, végül sétáltunk az egyik tó körül.

Szokatlan volt étteremben lenni. Annyi ideig nem lehetett, aztán lehetett, de nem akartunk kockáztatni... nem is szoktunk gyakran menni. De most beültünk, csak úgy, minden különösebb ok nélkül. Még azt se bántam, hogy egész végig hunyorogtam, inkább értékeltem a napsütést, a nyári meleget. A kiszolgálás gyors volt, amit rendeltünk, az meg finom! Az asztalnál volt kézfertőtlenítő és egy Qr-kód, amit az NHS kovidapplikációjával be lehetett olvasni, hogy értesítést kapjunk, ha valaki, aki aznap ugyanott étkezett,  pozitívat tesztel. De már nem kell karanténba mennünk, ha megkaptuk mindkét oltást..

Nos, ilyen időket élünk. De élünk! 

Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.

1Korinthus 2:9 

Ezeket a virágokat egy másik sétánk során fotóztam. Utólag vettem észre a katicát a képen. Meg élōben, a virágok mellett a kövön. 🙂🌼🐞

Egyszerū vadvirág, mégis fejlōdik, nyílik... Istennek gondja van rá! Sokszor nem is kell messzire utaznunk, hogy szépet lássunk, maradandó élményeket szerezzünk. Isten keze mūvét csodálhatjuk a hétköznapok során is. Mikor egy munkával eltöltött fárasztó nap után megpihenhetünk, kikapcsolódhatunk. 

De a munkahelyen is vannak szívet melengetō pillanatok, alkalmak. Jó gyermektársaságban lenni és a munkatársaimmal is ismerkedünk, barátkozunk. Nyitottabbak felém. Befogadóak. Ezért is hálás vagyok, mert izgultam egy kicsit a munkahelyváltás miatt, de itt nem vagyok olyan feszült stresszes. 🙂

És ha már most örülni, gyönyörködni tudunk, hálát adni azért, ami körülvesz, mennyivel szebb lesz majd a Mennyben! 

Egyik esti sétánk során vettük észre ezt a hatalmas angol zászlót. A foci eb-döntōre így készült ez a család. 😉 

Sokan beszéltek körülöttünk a fociról, a döntōrōl. Az angolok szurkoltak a saját csapatuknak vasárnap este. Nem ōk nyerték meg végül, de egyik munkatársam sem ōrjöngött emiatt. 

Sokat nem értek a focihoz, de két fiútestvérrel nōttem fel, így belenéztem pár meccsbe, fōleg ha elōdöntō, vagy döntō volt. Így vasárnap este is odaültem/tünk a TV elé. Dáviddal ketten néztük. Örültünk volna, ha megnyerik az angolok, de az sem okoz bosszúságot, hogy nem...azért emlékezetes marad, mert ez az elsō focimeccs, amit ketten néztünk végig. 😊

Van nekünk más hobbink, elfoglaltságunk. 🙂

Négy éve voltunk elōször kettesben nyaralni. Olaszországban, és Franciaországban. Tegnap tudatosult bennem, hogy azóta Angliában élünk, és nem voltunk külföldön nyaralni, csak Magyarországon kétszer, látogatóban. Helyette itt kirándulgattunk, de már szívesen mennénk máshova is. 😁 

(Tegnap pont ugyanez a póló volt rajtam, így még érdekesebb volt nosztalgiázni a kép láttán. 🙂) Másfél hét múlva kezdōdik az iskolai nyári szünet. Sokan mennek szabadságra. Mi is kiveszünk pár napot, csak még várjuk az utazási lehetōségekrōl a változások bejelentését... Legszívesebben egy meleg tengerpartra utaznék, ahol lehet fürödni a vízben. 😉 

Kíváncsi vagyok, itt berobban- e a meleg nyár, mert az utóbbi hetekben elég hideg, esōs idō volt. Mondjuk a tartósan nagy hōség nem is hiányzik, csak egy pár fokkal melegebb és egy kicsivel több napsütés jó lenne. 🙂

Hogy délutánonként, mikor munkából hazaérünk, meg hétvégén legalább tudjunk elmenni kicsit sétálni, futni. 😉 Nem gondoltam volna, hogy valaha ezt az elōzō mondatot leírom, de tegnap elmentem Dáviddal kocogni, és egész jó volt! 

Eszembe jutott, mikor az amerikai  gyerektáborban futottunk/sétáltunk este, meg néhányszor Budapesten is, a Bikás parkban... 

Együtt ez is jobb élmény. 🙂

Az az Isten, aki eddig is vezetett, most is itt van. Előttünk jár. Mikor nem érezzük magunkat a toppon, Ő akkor is figyel ránk, tart minket. 
Észre vettem magamon, hogy ahogy fizikailag egyre jobban elfáradok a hét vége felé, úgy támadnak a rossz gondolatok is egyre inkább, meg a negatív érzések...pedig körülöttem semmi nem változik negatív irányba, csak én vagyok sérülékenyebb, mert napi 8 órába feszített tempóban dolgozok..és még arra jön a többi feladat, esemény.

De emlékeztettem magam, hogy az az Isten, aki nyitotta az ajtókat az új munkahelyre, nem hagy magamra az új kihívásokban sem!
És Aki mindeddig megőrzött a koronavírustól, ezután is megőrizhet, mástól is. Nemrég annyira hiányzott a családom, hogy azt álmodtam, valaki meghalt...mintha már sosem lenne lehetőségünk találkozni.. nehéz már két éve távol lenni találkozás nélkül. De nem tart ez a világjárvány -ilyen formában- örökké! Várjuk az Angliai feloldásokat, amik egy hónappal tolódtak, de Júliusban megvalósítják, mire kezdődik az iskolai nyári szünet. Aztán, ha már mindketten be leszünk oltva, mentesülünk külföldre utazás után a karantén alól is, remélhetőleg... bár már az is megfordult a fejemben, milyen üzeti célból utazzak haza, meg vissza, hogy ne kelljen tesztelni meg karanténba vonulni... nyilván csak viccből, mert amúgy családlátogatásra mennék. 
Egyre sűrűbben járunk lengyel boltba, magyar feliratokat olvasni, hazai ételeket venni ;)

De jó dolgok is történnek azért, nem kerít teljesen hatalmába a honvágy. Nem is Magyarország hiányzik, inkább a rokonok, barátok. Az is jó lenne, ha ők meg tudnának látogatni, ha tudnánk minőségi időt tölteni együtt. Szülinapot, ballagást, Karácsonyt...vagy 'csak' egy akármilyen hétköznapi napot.

Most én vettem ajándékot a lányos csoportunk következő szülinaposának, jó volt újra megélni, hogy milyen izgalmas, jó dolog ajándékot venni, adni..:) Velük is be fogjuk pótolni mindannyiunk megünnepeletlen születésnapját ;) 

Alakul egy ismeretség, barátság egy itteni magyar - erdélyből származó családdal. Velük is készülünk találkozni, személyesen beszélgetni. Már előre örülünk az ilyen alkalmaknak. 

A gyülekezettel is tervben van közös piknikezés, meg szabadtéri Istentisztelet, ha az időjárás nem húzza keresztbe. :D Imádkozunk jó időért, mert mostanában volt elég eső, meg hideg. :)