Mókus a Puzzlewood-ban

                                               

Van az az idézet, hogy ' Úgy örülök, hogy olyan világban élünk, ahol van Október. ' Nos, én ugyanezt elmondhatom a Novemberről is.  Annyira friss a levegő, szépek a színek, közelednek a legszebb ünnepnapok! 
Mindegyre feljönnek az utazós emlékeink is a Facebookon - az elmúlt évekből. Annyira jó nosztalgiázni is, és a jelenben is megtalálni, aminek örülhetünk. Magyarország, Madeira, Tenerife voltak előző évek őszein az úticéljaink. Ilyenkor érzem, hogy mennyire telik az idő, néha mintha tegnap lettünk volna itt meg ott, pedig évek teltek el.
Emellett tegnap volt nyolc éve annak, hogy Angliába költöztünk. Ez nem kevés idő! Ma is csak hálával tekintek vissza az eddigi tapasztalatokra, élményekre, pedig voltak nehézségeink, de valahogy évről-évre egyre otthonosabban mozgunk itt, már sokkal jobban átlátunk mindent. Változtunk, fejlődtünk, alakultak kapcsolataink, egyesekkel meg is szűntek útközben. 
Évekig 'képesítetlen' pozícióban dolgoztam, mire a papírjaimat sikerült utolsó pontig elfogadtatni. Előző munkahelyeimen kihasználtak, megaláztak, néhányan kiközösítettek. Csak hogy a magam nevében beszéljek, saját tapasztalatokról. Azóta azért előnyömre váltak az eltelt évek, a tapasztalat, és mára 'senior' pozícióban vagyok a kis manóim csoportvezetője. Magabiztosabb vagyok, mint szakember és az angol nyelven való komunikációmban is, valamint a munkatársakkal való szakmai és magánéleti témákban való megnyilvánulásaimban. Megszoktam, megszerettem az itteni óvodapedagógiát, és mostanra beérett a sok kitartás, igyekezet gyümölcse. Sok jó embert is megismerhettem ezidő alatt. Formált a környezetem, meg én is hatással voltam valamennyire a körülöttem élőkre. De leginkább az Istennel való kapcsolatom, a hitem volt a legerősebb megtartó erő, illetve Isten gondviselésének megtapasztalása a különböző időszakokban. Illetve saját önismeretem is sokat változott az évek során. Összességében nagyon megáltoztam, sok értelemben jó irányba. És ennek remélhetőleg nincs vége, csak a folytatás következik! 

Nekem valahogy az ősz nemcsak az elmúlást jelenti, hanem a változásban rejlő szépséget. Minden évszakban megtalálom, aminek örülhetek, így ebben az időszakban is, ahogy az életem minden szakaszában! :) 

                                                  

Október végi séta, kilátás a dombokon :)

Gyönyörködtető színek reggelente

Dupla katedrálisos nagyvárosom - a játékban

Az oviban Halloween-kor lehetett nem ijesztő, nem halloween jellegű jelmezben menni. A legtöbb munkatársam fekete cica volt, néhányan öltöztünk be másnak. Én voltam a fehér nyuszi. Nem féltek tőlem a gyerekek, és az összes nyuszis dalt elénekeltük, meg másokat is. :) Egyébként inkább tökös, őszi kis tevékenységeink voltak. Utólag megtudtam, hogy amúgy Farkas névnap is volt aznap! ;)

November 1. - vietnámi étteremben!

Már egy ideje tervben volt, hogy menjünk étterembe, a házassági évfordulónk kapcsán is, most sikerült összehozni. 😊

Idén elég korán, november elsején - szombaton elmentünk a birminghami Frankfurti Karácsonyi vásárba! Kezdődhet a legszebb időszaka az évnek. ;) Hála Istennek, szép idő volt, viszonylag meleg, és nem volt még az a nagy tömeg. Nekünk nagyon tetszett a vásár kínálata, hangulata. Évekkel ezelőtt voltunk itt, de nem volt unalmas ismét ott lenni. Teljesen karácsonyi hangulatba kerültünk! Most, hogy már egyre korábban sötétedik, jó érzéssel tölt el minden ilyen fény, hangulatvilágítás. 
Az üzletek polcai amúgy is tele vannak karácsonyi dolgokkal, a rádióból is egyre több karácsonyi zene szól, és már az lesz a következő nagyobb Ünnep. Addig még itt lesz Guy Fawkes Night, és a Remembrance Sunday - így Novemberben, aztán Hálaadás, Advent... számomra ez a legszebb időszaka az évnek, és idén is igyekszem nemcsak a körítésre, a hangolódásra figyelni, hanem befelé is. 
A lakást még nem díszítem, hiszen még azért javában ősz van, és bár itt van, aki már ilyenkor teljes Karácsonyi díszbe öltözteti a házát, nálunk az majd később következik. 

Tegnap kicsit sétáltunk az őszi természetben is, a Sutton Parkban, a sárguló leveleket csodálva, friss levegőt szívva. A sétánk végén még vadpónikat is láttunk, nagyon szépek voltak, békésen legelésztek. Most pont nem azzal a céllal mentünk, hogy őket lássuk, de pont ott voltak! 
Jó volt ismét kicsit kimozdulni, kiszellőztetni a fejünket, új élményekkel gazdagodni, töltekezni.