'I am so glad we live in a world where there are Octobers'

 'I am so glad we live in a world where there are Octobers.'

Októberi emlékek, gondolatok

Múltheti látogatónk volt ez a kis mókus. :) Bekukucskált, szimatolt, aztán miután lefotóztam, el is szaladt. :D Aztán hétvégén voltunk kicsit sétálni, immár gumicsizmában. Annyira szép már a természet! Ezúttal sikerült jobban pihenni is,  de a barátnőkkel is találkoztunk, ettünk és kávéztunk egyet. Igyekszünk havi rendszerességgel összejönni! Tervben van egy másik barátnőmmel is a kávé és beszélgetés, ezen a hétvégén! :) ;)

Most a héten ünnepeltük a házassági évfordulónkat is! :) Telik az idő! :) Egy újabb év tele élményekkel, áldásokkal, megtapasztalásokkal, leküzdött nehézségekkel. Immár az új lakásban. Ez is hálaok! 

Ebből az állatka-párosból van még néhány nekünk, most már gyűjtőknek számítunk. ;) Apró, de jelentőségteljes számunkra. :)

Mint ahogy az életben, a mindennapokban is sokszor a legapróbb dolgok jelenthetik a legtöbbet. Egy mosoly, egy kedves gesztus, egy beszélgetés, egy érdeklődő üzenet... kettőnk közt vagy más emberekkel is. Ezek nem kerülnek pénzbe, de néha olyan sokat adnak, többet, mint egy bármilyen értékű tárgyi ajándék. Leginkább itthon és a munkahelyen tapasztalom és gyakorlom, ahol a legtöbb időmet töltöm. Meg a barátnőkkel közel, és távol. 

Elég régóta online néztem a vasárnapi alkalmakat a gyülekezetben, de most egy ideje elmentem személyesen is. Bátorítottak is hogy menjek, aztán leültek mellém ismerősök, és a végén, kávé mellett új emberekkel is volt lehetőségem megismerkedni. Jó volt minden alkalommal hallani élőben az igét, részt venni az éneklésben, részese lenni személyesen Isten testének. Ez az igazi közösség-gyakorlás, és hálás vagyok, hogy van lehetőségem menni. Az elmúlt vasárnap éppen hálaadó nap volt. Jó volt végiggondolni mindazt, amiért hálát adhatunk ebben az évben is! Mindegyik éneket ismertem és számomra mindig felemelő másokkal együtt dicsőíteni Istent! 

Ezúttal magassarkúban terveztem lenni, de vezetni csak lapos cipőben tudok, így abban ültem be az autóba, viszont ahogy ott megérkeztem, felvettem a magassarkút. Igazi hamupipőke-élmény volt. 

Nekem tetszik az, hogy itt sokféle öltözetben jönnek az emberek, mindenkit szívesen látnak. Nem az a lényeg, ki hogy van felöltözve, amikor gyülekezetbe jön. De valamiért én szeretek kicsit ünnepélyesebben öltözni, mint a hétköznapokon, hiszen mégis csak Isten házába megyek. Viszont többször voltam már nadrágban is, és nem zavartattam magam. Nem szeretek sem túl- , sem alulöltözni egy bizonyos szinten. És ami még fontosabb a ruhánál, az a szívem állapota. Nem csak vasárnap. 

Hétvégén ilyen szép környezetben sétáltunk, jó volt a friss levegőn! Bár azt a tanulságot levontam, hogy most már legközelebb kelleni fog a sapka, sál, mert egyre hűvösebbek a napok. Biztos hogy a bennem bujkáló megfázás miatt is fáztam jobban, de most már tényleg jön az ősz! :) 

Vele együtt pedig az évfordulóink is, amire minden évben jó visszaemlékezni. Nyolc éve volt tegnap, hogy Mrs. Farkas lettem! :) Dáviddal meg is ünnepeltük este, munka után. Most a másik, a tagóvodában voltam, és hazasétáltam, mire Dávid is megérkezett, már készült a vacsora! Ez (is) a mi napunk.. 

És akkor is ünnep, ha másnak nem jelent semmit. Nem akartam facebookon posztolni róla, több okból sem. Ugyan, sztoriba kitettem egy fotót, de nem is sokan látták. Nem is bántam... Instagramon is csak magamról osztottam meg a képet, mert az egy jól elkapott pillanat volt, a bátyám fotózott. Inkább a családnak küldtem el egyéb emlékeket arról a napról. Mert ők is velünk ünnepeltek. Nekünk az életünk változott meg azzal a nappal, ezzel az örömteli eseménnyel. És ezt minden évben megünnepeljük, a magunk csendjében, nem nagy felhajtással. Hivatalosan ekkor lettünk házasok, viszont mi vártunk mindennel az egyházi esküvőig. Akkor is házasok lettünk. Két évfordulónk van :) 

Nem vágyok mások gratulációjára, elismerésére, lájkjára, vagy esetleg utalgatásokra arra nézve, hogy most már igazán jöhetne a baba... tudjuk, hogy 8 év alatt már sokaknak van 1-2 vagy több gyermeke, akik házasságban élnek. Nekünk más az utunk, és ez akkor is így van, ha ez másnak nem tetszik. Rengetegszer beszéltünk már erről a Férjemmel. Sokat imádkoztunk. Mégis, van, hogy elbizonytalanodok, és megkérdőjelezek dolgokat, főleg Isten életemre, életünkre vonatkozó tervét. És legutóbb nagyon erőteljes választ kaptam az effajta vívódásomra Istentől. Pont azt a bátorítást, megnyugtatást, amire szükségem volt! Úgyhogy én Istennek hiszek, és élem tovább azt az életet, amiről tudom, hogy nekem szánta. 

Hálás vagyok mindenért, ami eddig volt, mert azok nélkül a tapasztalatok nélkül nem lennék ma az, aki vagyok! Visszaemlékszek a 10 évvel ezelőtti önmagamra, és látom, mennyire más voltam, másként gondolkodtam, vagy épp mennyire nem volt fogalmam dolgokról. Naiv is voltam. Van, ami tényleg a korral, és/vagy a különféle tapasztalatokkal jön. Úgy érzem, sokat változtam az elmúlt évek során, jó irányba. És még mindig van, mit, miből... fejlődök, amíg élek. :)

Októberi pillanatok

Pumpkin spice latte

húsleves

idilli

napkelte

Indiai thali 

új robotporszívónk :)

Gyorsan elérkezett az október. Az első itt készített húslevessel, a pumpkin spice latte-val. Szépülget a kis otthonunk is, egyre otthonosabb, egyre személyreszabottabb a mi kis Farkas-lakunk! 

Működik a kandalló is, párszor már kis időre bekapcsoltuk. Régóta vágytam valami ilyesmire, és most úgy tudok neki örülni! :) Munkába készülődve, időnként elcsípem a napfelkeltét is, jó érzés látni, átélni, felkészülni az előttem álló napra. Jó észrevenni a hétköznapok apró csodáit, hálaokait!

Múlt szombaton indiait ettünk, miután kulcsot csináltattunk, mert Dávid másolt kulcsa elhajlott :P Az volt az első hétvégénk az elmúlt hónapban, amikor nem költözködtünk, nem tartottunk nagy bútor-vásárló körutat, és nem szereltünk össze semmit. Az inidai pedig nemrég nyílt, pont jól jött ki, hogy ki tudtuk próbálni. ;) 

Az elmúlt héten tudatosult bennem, hogy én mennyire elfáradtam az utóbbi időszakban. Annyi minden történt. A munkában is, és amúgy, velünk is! Jó (lenne) és kell(ene) egy kicsit lenni is, nem csak tenni... Csütörtökön voltam szabadnapos, és egy kis házimunkán kívül, egy baráti kávézás, beszélgetés után már csak egy sorozatrészt néztem, vacsorát készítettem... ja, és íróasztalt szereltem össze! Csomagokat vártam, amiket rendeltünk amazonon, és mindet kihozta a futár, az íróasztalt napokkal korábban is, mint számítottunk rá! Jó, hogy pont itthon voltam, át tudtam venni. 

Hosszúak, fárasztóak voltak a munkanapok is, és hétvégén sem bírok kellően lenyugodni, kikapcsolni. Reménykedve vártam a mostani hétvégét, hogy most más lesz, de óraműpontossággal ébredtem reggel korán, azóta pedig már mostam, teregettem, mosogattam, és a robotporszívónkat is bekapcsoltam egy körre. :) Eldöntöttem, hogy mit fogok másképp csinálni, hogy most igazán kipihenjem magam, és azon vagyok, hogy sikerüljön! 

Közben tegnapelőtt sarki fény volt látható nálunk, tegnap befagyott autóra ébredtünk, és a táj is egyre ősziesebb... már csak egy séta hiányzik, hogy közelebbről is megcsodálhassuk a természet októberi színeit! :)