Csodapillanatok, hálaokok

Kékharang -mező (bluebell)

kürtőskalács

fuvola -gyakorlás

majális

miccsezés

:)

pho leves

Április végén egy csodaszép virággal borított erdőben sétáltunk picit :) Nagyon szép idő volt! A kis városunkban volt egy vásár, arra is kimentünk, megnézni hogy milyen standok vannak kint, és ettünk egy kínai fogást, de megláttam, hogy van magyar kürtőskalács, így az sem maradhatott el. Kicsit megismerkedtünk a tulajjal is, nagyon vicces, barátságos, román fiatalember, a felesége magyar, és az ő nagymamájának receptje alapján készítik a kürtőst... gyermekkorom kedvenc finomsága, nagymamám még kemencében sütötte székelyföldön. :) Mindig rá gondolok, és a gyermekkoromra, amikor kürtőst eszek. ;) 

A múlt héten volt lehetőségem bevinni a fuvolámat a gyerekeknek, megmutattam, megszólaltattam, eljátszottam nekik a kedvenceiket, elsőként a 'baa-baa black sheep'-et. ;) Tátott szájjal hallgatták.. nagyon teszett nekik, és ilyen kis lelkes közönségnek élmény volt megmutatni ezt a hangszert. Aztán itthon is gyakoroltam kicsit. ;)

Május elsején mi dolgoztunk, de este rendeltem miccset, merthogy van a városban egy román étterem nem olyan régóta. :D Ez is tipikus gyermekkori íz, amit hagyományosan majáliskor sütögettünk Romániában. Nekem oda, Erdélybe nyúlnak vissza a gyökereim, és ezt büszkén vállalom, félig székely leány vagyok. Idekint aztán magyarázkodhatok röviden vagy hosszabban a származásomról, az identitásomról, kit milyen szinten érdekel a téma, merthogy mindig szóba kerül, hogy Magyarországra költöztem, de Romániában születtem, és attól még magyar vagyok... hosszú belefoglalni a világháborút is, amiből az angolok a győztes oldalon jöttek ki, és így őket nem érte terület-elcsatolás..

Anyák-napjára ilyen megszerkeztett képpel leptem meg Anyát, mert mindketten szeretjük az ilyen kosztümös filmeket. :) Nagyon tetszett neki, így nem csak ez készült el, hanem egy pár másik, a többiekkel is. :) Szeretek kreatívkodni ilyen formában is. :) Én még nem vagyok anya, de ha lennék is, azt tervezem, nem magamat ünnepelném, ünnepeltetném, inkább kreatívkodnánk valamit a nagyiknak, meg akkor is a saját női felmenőimnek mondanék köszönetet... visszataszítónak találom, mikor valaki kiposztolja a gyerekeit és dicsekszik az anyaságával anyák napján. Pont, hogy éreznie kéne, érte mennyi áldozatot hozott a saját édesanyja, és őt ünnepelni inkább, amellett, hogy hálás! hogy megtapasztalhatja az anyaságot, a gyermekekkel, akiket Istentől kapott! - szerintem legalábbis. 
Tavaly ilyenkor nagyon mélyponton voltam, amiatt hogy én még nem vagyok anya... azóta sokminden átfordult bennem és a gondolkodásomban. Nem szeretném ecsetelni, de még nem jött el az ideje. Isten mindig bátorít, megerősít, mikor ezt az imatémát elé hozom. És mivel már kislánykorom óta él bennem a vágy, hogy saját gyermekem legyen, tudom, hogy Istentől származik, és egy napon meg fog valósulni.

Nekem még eddig minden jelentőségteljesebb dologra az életemben várnom kellett, különböző okokból. És ez igazán tanít Istenben hinni, bízni, Tőle függni. Az, hogy oviban, egész kicsikkel foglalkozhatok, egyszerre gyógyír, meg néha tőrdöfés is tud lenni anyai lelkemnek... vannak módszereim, elveim, aztán kíváncsi leszek, hogyan írja majd ezeket felül a saját gyermek... egy biztos, semmi sem véletlen és mindennek meg van/lesz az oka, ha utólag visszanézek erre az időszakára az életemnek, életünknek. 
A harmincas évek annyira különbözőek az életeinkben, mindenki más-más életszakaszban van. Istennél erre sincs sablon, mint a párkapcsolat megtalálására sem csak egy úton vezethet el mindenkit ugyanúgy.

Az utolsó két fotó egy vietnámi étteremben készült, most hétfőn, ami munkaszüneti nap volt. Jó lett volna a hosszú hétvégén elutazni valahová, de inkább itthon, több pihenéssel töltöttük ezt az időt. Az idő is szürke volt, időben felkelni is nehéz volt, hogy messzebbre utazzunk, de már annyi szép helyen jártunk, most jobb volt ez így. Remélhetőleg, lesznek még igazi tavaszi-nyári, napos hétvégék amikor tudunk még felfedezni helyeket. Kell a természetben töltött idő, a kikapcsolódás is. :)

                                                         

Pár kép ömlesztve az elmúlt időszakról. :) 

 

'Angliában az elmúlt években sokszor megtapasztaltam, milyen az, amikor az ember - az ismeretlenben is, idegen kultúrában, nyelven- biztonságban érzi magát – nem azért, mert minden tökéletes, hanem mert van egy alap, amire lehet építeni.

Ami viszont igazán megtart, az nem egy ország vagy rendszer, hanem a hitem. A Biblia sokszor emlékeztet: „ne félj”. Ez ad békességet akkor is, amikor a világ körülöttünk bizonytalan.

Őszintén, néha nehéz kívülről látni az otthoni helyzetet, de hiszem, hogy idővel lehet változás, és hogy mindannyian vágyunk egy kiszámíthatóbb, emberibb életre.

Én ezért vagyok hálás ma – és ezért nem félek!'

Március végi bejegyzésem a facebookon. Eredetileg hosszabb lett volna, ennyire sikerült lerövidíteni. Lehet vele egyet érteni, lehet nem érteni, hogy mit miért írtam, mire értettem. Eldöntöttem, hogy nem fogok magyarázkodni. Igenis az én véleményemnek is van létjogosultsága, még akkor is, ha nem hirdetem minden nap minden lehetséges fórumon. Jogom és lehetőségem van több forrásból tájékozódni, hitem és meggyőződésem szerint vélekedni, szavazni, és élni is fogok vele.

Volt alkalmam építő, és romboló beszélgetésekben részt venni az elmúlt hetekben ebben a témában, és nem ragoznám. Levontam a tanulságokat, a következtetéseimet. Minden Isten kezében van, az én életem is. Eddig is ennek tudatában igyekeztem élni az életem, és ezután is így lesz. Végső soron én majd saját magamért kell elszámoljak Isten előtt az utolsó napon.

Március végi kirándulós nap :)

Japanese Ramen

                        

Tamworth Castle

                               

Matcha latte