Az elmúlt hetek sűrűn teltek! Voltunk Londonban, nagyon szép volt, épp Miklós napon. 🎅🙂 Megcsodáltuk a karácsonyi fényeket, vásárokat. Itthon idén is szerettem volna krétafilces ablakrajzot, ez a házikós nagyon tetszett, pont ide illik a mi nagy ablakunkra, így ezt rajzoltam fel! 😉 

Ovis munkatársakkal voltunk bowlingozni, aztán karácsonyoztunk is az utolsó pénteki napon. Már nagyon vártam a szabadságot! Az utolsó napok nagyon nehezen teltek, már mindenkin érződött, hogy jöhet a szünet. Voltak betegségek az oviban, nagyon imádkoztam, hogy az Ünnepekre semmit ne szedjek össze, ne hozzak haza…hála Istennek, ezt meghallgatta! 

Az ovisokkal és szüleikkel tartottunk egy karácsonyi éneklős délutánt, nagyon vidám, meghitt volt, jó volt látni mindenki arcán az örömöt! Bontogattuk az adventi kalendáriumot napról-napra a munkahelyemen is, és itthon is. 🙂 Megírtam, átadtam és kaptam is pár képeslapot. Még mindig nagyon szeretem ezt a részét is az ünnepnek! Szép lassan ünnepi díszbe öltözött a lakásunk. 

Végre elérkezett az Ünnep is, ami idén egész máshogy telik számunkra, mint eddig. 

 

Pár fotó a galériámból, november végéről. Gyorsan eltelt!

Itthon már hangolódtam a hála hónapjában. Aztán voltunk Dáviddal a Costában, előző hétvégén. Most vannak az ünnepi kávékülönlegességek. ;) 

Úgy örülök, hogy idén a Hálaadás pont a születésnapomon volt. Még különlegesebb volt így számomra ez a nap. Vidám voltam, és még hálásabb. Dolgozni is mentem, és gyorsan, olajozottan telt a nap, semmi nem tudott kizökkenteni a jókedvemből. Mondjuk nem is történt semmi olyan nehéz vagy negatív, hála Istennek. Az ovisaim és a munkatársaim felköszöntöttek a nap vége felé. Érdekes volt. Megható. 
Munka után elmentünk Dáviddal steak-et enni, itthon pedig folytattuk az ünneplést. Nagyon jó este volt! Egy kis kikapcsolódás a rohanó napjainkból. 

Nem érzem az idő múlását magamon, az éveim telésével... fiatalnak érzem magam, csak egyre több tapasztalattal! :)  Idén is valamiért elmondhatom, hogy egyre szebbek az éveim, a születésnapjaim.. idén is van, amiért hálás lehetek! Számba is vettem az elmúlt hónapokat. 

Valahogy betegen végigcsináltam az elmúlt hetet, paracetamollal, meleg teával, mentolos krémmel, orrspray-el. Péntek este aztán a hideg rázott, miután hazajöttem a munkából, és az elmúlt hétvégémre rányomta a bélyegét az oviból benyelt hányás-hasmenés vírus is. Szombaton szinte egész nap nyomtam az ágyat, így legalább 120 százalékosan kipihentem az előző hetet. De a tortából nem ettem annyit, amennyit szerettem volna, és lehetett volna...  Vasárnap morcos voltam, hogy másnap már hétfő, pedig épp kezdtem jobban lenni... még gondolkodtam egy kört, hogy hétfőn jelentsek beteget és menjek el orvoshoz a megfázásommal, de már annyival jobban voltam, mint múlt héten, hogy végül inkább bementem dolgozni. Végülis jó döntés volt. De csak utólag bizonyosodtam meg róla. Bementem, pedig semmi kedvem nem volt, épp kezdtem visszanyerni az erőmet, energiámat, és lett volna itthon is, mit csináljak... de a felnőtt lét sokszor erről szól. Nem mindig azt csináljuk, amihez kedvünk van, hanem amit kell, aminek értelme van. Aztán alakul tovább. Megjön a kedv, meg az erő, és előbb-utóbb jön valami, aminek tudatosan vagy minden erőfeszítés nélkül örülhetek, és amiért hálát adhatok. 

Mókus a Puzzlewood-ban

                                               

Van az az idézet, hogy ' Úgy örülök, hogy olyan világban élünk, ahol van Október. ' Nos, én ugyanezt elmondhatom a Novemberről is.  Annyira friss a levegő, szépek a színek, közelednek a legszebb ünnepnapok! 
Mindegyre feljönnek az utazós emlékeink is a Facebookon - az elmúlt évekből. Annyira jó nosztalgiázni is, és a jelenben is megtalálni, aminek örülhetünk. Magyarország, Madeira, Tenerife voltak előző évek őszein az úticéljaink. Ilyenkor érzem, hogy mennyire telik az idő, néha mintha tegnap lettünk volna itt meg ott, pedig évek teltek el.
Emellett tegnap volt nyolc éve annak, hogy Angliába költöztünk. Ez nem kevés idő! Ma is csak hálával tekintek vissza az eddigi tapasztalatokra, élményekre, pedig voltak nehézségeink, de valahogy évről-évre egyre otthonosabban mozgunk itt, már sokkal jobban átlátunk mindent. Változtunk, fejlődtünk, alakultak kapcsolataink, egyesekkel meg is szűntek útközben. 
Évekig 'képesítetlen' pozícióban dolgoztam, mire a papírjaimat sikerült utolsó pontig elfogadtatni. Előző munkahelyeimen kihasználtak, megaláztak, néhányan kiközösítettek. Csak hogy a magam nevében beszéljek, saját tapasztalatokról. Azóta azért előnyömre váltak az eltelt évek, a tapasztalat, és mára 'senior' pozícióban vagyok a kis manóim csoportvezetője. Magabiztosabb vagyok, mint szakember és az angol nyelven való komunikációmban is, valamint a munkatársakkal való szakmai és magánéleti témákban való megnyilvánulásaimban. Megszoktam, megszerettem az itteni óvodapedagógiát, és mostanra beérett a sok kitartás, igyekezet gyümölcse. Sok jó embert is megismerhettem ezidő alatt. Formált a környezetem, meg én is hatással voltam valamennyire a körülöttem élőkre. De leginkább az Istennel való kapcsolatom, a hitem volt a legerősebb megtartó erő, illetve Isten gondviselésének megtapasztalása a különböző időszakokban. Illetve saját önismeretem is sokat változott az évek során. Összességében nagyon megáltoztam, sok értelemben jó irányba. És ennek remélhetőleg nincs vége, csak a folytatás következik! 

Nekem valahogy az ősz nemcsak az elmúlást jelenti, hanem a változásban rejlő szépséget. Minden évszakban megtalálom, aminek örülhetek, így ebben az időszakban is, ahogy az életem minden szakaszában! :) 

                                                  

Október végi séta, kilátás a dombokon :)

Gyönyörködtető színek reggelente

Dupla katedrálisos nagyvárosom - a játékban

Az oviban Halloween-kor lehetett nem ijesztő, nem halloween jellegű jelmezben menni. A legtöbb munkatársam fekete cica volt, néhányan öltöztünk be másnak. Én voltam a fehér nyuszi. Nem féltek tőlem a gyerekek, és az összes nyuszis dalt elénekeltük, meg másokat is. :) Egyébként inkább tökös, őszi kis tevékenységeink voltak. Utólag megtudtam, hogy amúgy Farkas névnap is volt aznap! ;)

November 1. - vietnámi étteremben!

Már egy ideje tervben volt, hogy menjünk étterembe, a házassági évfordulónk kapcsán is, most sikerült összehozni. 😊

Idén elég korán, november elsején - szombaton elmentünk a birminghami Frankfurti Karácsonyi vásárba! Kezdődhet a legszebb időszaka az évnek. ;) Hála Istennek, szép idő volt, viszonylag meleg, és nem volt még az a nagy tömeg. Nekünk nagyon tetszett a vásár kínálata, hangulata. Évekkel ezelőtt voltunk itt, de nem volt unalmas ismét ott lenni. Teljesen karácsonyi hangulatba kerültünk! Most, hogy már egyre korábban sötétedik, jó érzéssel tölt el minden ilyen fény, hangulatvilágítás. 
Az üzletek polcai amúgy is tele vannak karácsonyi dolgokkal, a rádióból is egyre több karácsonyi zene szól, és már az lesz a következő nagyobb Ünnep. Addig még itt lesz Guy Fawkes Night, és a Remembrance Sunday - így Novemberben, aztán Hálaadás, Advent... számomra ez a legszebb időszaka az évnek, és idén is igyekszem nemcsak a körítésre, a hangolódásra figyelni, hanem befelé is. 
A lakást még nem díszítem, hiszen még azért javában ősz van, és bár itt van, aki már ilyenkor teljes Karácsonyi díszbe öltözteti a házát, nálunk az majd később következik. 

Tegnap kicsit sétáltunk az őszi természetben is, a Sutton Parkban, a sárguló leveleket csodálva, friss levegőt szívva. A sétánk végén még vadpónikat is láttunk, nagyon szépek voltak, békésen legelésztek. Most pont nem azzal a céllal mentünk, hogy őket lássuk, de pont ott voltak! 
Jó volt ismét kicsit kimozdulni, kiszellőztetni a fejünket, új élményekkel gazdagodni, töltekezni. 

                                                       

                                                    

                                                     

                                                  

                                           

Sokminden történt, mióta nem írtam, ;) Többek közt, megvettem a Játékvarázsló kurzust a Skillo.hu-n, és belekezdtem a saját ovis anyagok gyártásába a Canván, Virág videói és sablonjai alapján! Csodával határos módon, még épp kedvezményesen jutottam hozzá a kurzushoz. A klubból azóta is szorgalmasan készítem és viszem be az ovisaimnak az évszakhoz tartozó játékos feladatokat! :) A kicsik nagy része mindig érdeklődve, lelkesen csatlakozik be ezekbe a játékokba!
Amikor jobb volt az idő hétvégén, voltunk biciklizni, aztán túrázni is. Ettünk együtt steak-et! ;) 

Készültünk Magyarországra, miközben épp elromlott az autónk, így pár napot Uber-eztünk be a munkába és haza. Magyarországon most kifejezetten jól telt, pozitív benyomással jöttünk vissza, tele újabb élményekkel, emlékekkel, találkozásokkal. Ezúttal autót béreltünk, nagyon jó élmény volt így kettesben utazgatni egyik helyről a másikra! Jót tett a környezetváltás, a kimozdulás a munkás hétköznapokból újabb kalandokba. A menyegzőn is sokakkal találkoztunk beszélgettünk, élménydús hetünk volt, fáradtabban értünk ide haza. Egy-kettőre vissza kellett rázódni a munka világába, még maradtunk volna Magyarországon, utazgatni, programozni...

Közben itt megérkezett a hideg, már nem csak reggel és este, így a budapesti 18 fokból a 13-ba csöppentünk, aztán azóta már jó, ha 8-ra felkúszik a hőmérő számlálója... Mire visszajöttünk, megjavították az autónkat is, jó viszontlátni, használni, élvezni. 

                                                       

Kb. ilyen érzés volt utazni, ez és az ehhez hasonló idézetek nagyon jól kifejezik. 

Ebből a Frei kávéból hoztunk pár adagot, már majdnem mind elfogyott.. ;) 

Idén is elérkezett az évfordulónk, hihetetlen, de már a 9. idén. Sokmindent éltünk át együtt, van, amire jó visszaemlékezni, van, amiből lehet tanulni. És jó hittel tekinteni a jövőre is, mert az, Aki előttünk jár, ismeri a jövőnket! 

A hétköznapok gyorsan telnek, zsúfoltan, munkával, így hétvégén igyekszünk kipihenni, összeszedni magunkat. Nekem az oviban vannak, lesznek programok, amikre készülni kell, Dávidnak is volt nemrég egy jelentőségteljesebb napja, meg a különböző fontos projektek, amiken folyamatosan dolgoznak.