Pár napja

elkezdtem nézni ezt a sorozatot a Netflixen. Mert szeretem a kosztumös, régi filmeket ;) Az első évad van fent, és tegnap megnéztem az utolsó részt is. Épp ilyenre volt most szükségem. Könnyed, érdekes, romantikus. Bepillantást enged a múltba, hogy hogyan éltek, beszéltek, viselkedtek az emberek. Vannak benne titkok, érdekes fordulatok, és tanulságok is. Nekem olyan életszerű. A karakterek jól ki vannak dolgozva, és változnak, fejlődnek benne. Követnek el hibákat, de igyekeznek kijavítani is, amit lehet. 

Szívesen olvasnám is, mert eredetileg több kötetes könyv, de megnézni gyorsabb, jobban kikapcsol jelenleg. Állítólag 8 évados lesz, ha minden igaz :)  

Mindent összevetve, nem szívesen élnék abban a korban, örülök, hogy a jelenben, ebben a században élhetek. :)  A mindennapok kihívásaival és örömeivel együtt. 

:)

 A boldogság pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális állapot, amely a megelégedettségtől az egészen intenzív örömérzésig terjedhet. A boldogságnak, mint a legtöbb alapvető emberi érzelemnek, számos biológiai, pszichológiai, vallási és filozófiai magyarázata, megközelítése létezik, amelyek megkísérlik definiálni magát a boldogságot, illetve iránymutatást adni arra, hogy érhetjük el vagy honnan ered. Az ENSZ március 20-át határozta meg a Boldogság Világnapjaként, ezzel megerősítve a jólét és a boldogság fontosságát. (Wikipédia) 

Szeretem az ilyen világnapokat! Az oviban is ünneplünk párat. Leginkább a tavasznak 

örülök mostanában! :) Meg apróságoknak, amiknek egy pandémia idején örülni lehet :)

Éppen hét közepére esett idén a Férjem szülinapja. Munka után, este még jutott egy kis időnk ünnepelni, Halász Judit "Ez a nap más, mint a többi..." énekét elénekelni, tortát enni. Kettesben, mert a rokonok messze vannak, a barátok meg nem jöhetnek még át. De kettesben éltük túl az elmúlt egy évet is, meg az azelőtti megpróbáltatásokat is, amik egy külföldre költözéssel járnak. 
Jó, hogy osztozhatunk az örömben is, mert így az megsokszorozódik, ahogy a terhek, ha együtt cipeljük, megfeleződnek. 
Sikerült a meglepetésem, tetszett neki az ajándék! És nagyon jó volt örömöt szerezni! :) 

Eszembe jutott az a 2013-as márciusi hétvége, amikor felmentem Budapestre, hogy az előző évi amerikai táborban megismert barátokkal találkozzunk. Jöttek a lengyelek, a szlovák lány, és a többiek Budapesten tanultak, így ott találkoztunk. Dávid is ott volt. Épp akkor volt a szülinapja. 
Ha valaki akkor azt mondta volna nekem, hogy abban az évben mi összejövünk, és pár éven belül házasok leszünk, meg külföldre költözünk, nem is tudom, mit reagáltam volna... akkor egy "Isten éltessen!"-t kapott tőlem, azóta meg hát egyre több mindent. :) 

Ahogy erre visszagondolok, mindig csodálom, ahogy Isten munkálkodott. Mert akkoriban már elég régóta imádkoztam társért, és vártam, hogy Isten mit mutat, mit készít. Nem görcsösen, de reménnyel, bizakodva éltem a mindennapokat. 2012 novemberében olvastam erre bátorításul egy igeverset, ami aztán a 2013-as évem mottója is lett. Figyeltem Istenre és vártam a csodát. :) Tegnap a Mai igéből újra ezzel az igeverssel szólt hozzám Isten, és így előjöttek bennem a régi emlékek is. 

 Szóval Dávid jelenléte az életemben egy csoda, akit Istentől kaptam! Ő az, akit úgy ismerek, ahogy senki mást, és ő az, aki ismer engem mindenkinél jobban. Isten egymáshoz, egymás mellé vezetett minket, és csodálom az Ő művét. Hálás vagyok Dávidért, akivel együtt éljük meg a hétköznapokat, a hétvégéket, az ünnepeket, a viharokat, és a napfényes időszakokat is, amik az életben történnek. Házasként együtt éljük meg, és éljük át ezeket. Hálás vagyok azért, aki, és amilyen! Remélem, hogy Isten élteti még sokáig, egészségben, boldogságban, szeretetben, és megtapasztalhatjuk még sokszor, ahogy Isten munkálkodik az életünkben! Olyan jó lesz vele megöregedni :)

Március 8 óta

szabad menni piknikezni is, akár. Ha az időjárás is megengedi, ugyebár. Nos, tegnap eléggé megtréfált minket az angol időjárás... Reggel napsütés volt, szép napnak igérkezett, aztán felhők jöttek, beborult az ég, és jégeső esett több szakaszban...így az autóban ettük meg az ebédet, és aztán sétáltunk egyet egy hatalmas park egy részén. Jó volt újra kimozdulni, hosszú idő után. Kicsit messzebbre menni, helyszínt változtatni. Betartva az érvényben lévő szabályozásokat.

Érdekes és félelmetes is belegondolni, hogy tavaly ilyenkor kezdtek lezárni országok... már eltelt egy év! Újra tavasz van, újra éled a természet, és remélhetőleg, idén mi is szabadabbak leszünk. :) 
Azt hiszem, mi is tanultunk sok mindent értékelni, ami azelőtt magától értetődőnek tűnt. Voltak pozitív hozadékai is a vírusnak, de dolgoznunk kell azzal is, ami veszteség volt...

Az utóbbi hetekben volt szó a gyülekezetben a szociális, a szellemi, az érzelmi, a pénzügyi és a fizikai jólétről. Milyen összetett teremtmények vagyunk! Az életünk különböző területei befolyásolják a lényünk egészét, és fordítva. Isten így alkotott, és jót tervezett a számunkra. És Ő tud utat mutatni abban, hogy hogyan tudunk változni, fejlődni életünk számos területén. Annyira jó, ebben a bizonyosságban élni, hogy Ő kézben tartja a világon történő dolgokat, de a személyes életünket is!

2018 vs 2021

------------

2018-ban kagylókat gyűjtögettünk a tengerparton, munka után. És azon a márciusi hétvégén, az egyik öbölben fókát láttunk. Sok fotónk, videónk van a tengerről, a szigetről. És az emlékek. A táj hiányzik is. Főleg most, hogy még nem lehet utazni...de összességében nem cserélnék. 😉

Akkor az a lehetőségünk volt, bevállaltuk. Takarítottunk egy szigeten, ami az Egyesült Királysághoz tartozik. Egy örökkévalóságnak tűnt, a vége felé már sokszor sírtam a tengerparton, a vizet csodálva. Hogy megint óvodában szeretnék dolgozni, és nem tömegszálláson lakni, közös konyhát használva... most nem is tudom, mi lenne velünk ott. A vendéglátás megsínyli a koronavírust. Csak hála van a szívemben, hogy amint lehetett, el tudtunk jönni, és egy új életszakasz vette kezdetét. 

A kagylók ma is megvannak, szuvenírként őrzöm. Ma is emlékeztetnek arra az időszakra. Akkor is igyekeztünk napi kincseket keresni, hála-okokat. Meglátni, mi az, aminek örülhetünk abban az életkörülményben. És aki keres, az talál!  Nekünk akkor a szép környezet volt a legnagyobb hálaok, a tenger közelsége, stb...

Én sokszor nosztalgiázok a múlton, és sokszor vágyódok a jövőbe is, de közben tanulok hálás lenni a jelenben is. És a visszaemlékezés segít ebben. Mert annyira jól látszik, milyen utat jártunk be idáig. Hogy ez az egész vezet valahová. Hogy Isten nem vezet zsákutcába, nem visz el valameddig, hogy aztán ott magunkra hagyjon, vagy visszafordítson. 

Egyszer középiskolásan olvastam egy Mai ige-áhitatban, hogy Isten minden tapasztalatunkat fel tudja használni a jövőben. Hogy nem véletlen, ahol vagyunk/vagyok, Istennek terve van velünk, velem.  Akkor én zeneművészeti szakközépiskolát végeztem, és tudtam, hogy ovónéni szeretnék lenni. Volt olyan kortársam, aki kinevetett és azt mondta, ha nem zenész pályára készülök, elvesztegetem az időmet a zeneművészetiben. 
Ma ovónéni vagyok, és rengeteget éneklek a gyerekeknek, a gyerekekkel. Zenére mozgunk, tapsolunk, táncolunk. Mondókázunk. Fuvoláztam is már nekik. Ez a szenvedélyem, ez az, amit adni tudok, amit szeretek csinálni. A zene és az angol. Gyönyörűen ötvöződik a jelenemben az, ami egykor, középiskolásan egy messzi, jövőbeli álmom volt. Hiszem, vallom és élem, hogy ha Istentől van egy vágy, cél, látás bennünk, akkor Ő azzal valamit kezdeni akar és fog az életünkben! 

                                                Matildaként a 'World Book Day'- alkalmából. 
                                                   (A könyv és a szerzői jogok világnapja)

Inspirált a Matilda című film, könyv Roald Dahl-tól 😉

 

Mostanában nem írtam. Nem sok minden történt, és mégis sok minden történt. Nem éreztem fontosnak, hogy azokat itt megörökítsem. 🙂  Gōzerōvel telik a március, hihetetlen, hogy már itt tartunk. Az idōnk nagy részét munkában töltjük, hazajövüni, és pár óra múlva este van, másnap kezdōdik elölrōl. A hétvégéink szabadabbak és már egyre tovább van világos! Tavaly ilyenkor már virágoztak a fák, most még épp csak rügyeznek. 🙂

Ahogy tudom, tartom barátokkal a kapcsolatot, pénteken az itteni lengyel barátnōmmel sétáltunk egyet. Közben forrócsokiztunk, beszélgettünk, imádkoztunk. Nagyon jó volt! 

Hiányzik már nagyon a személyes találkozások lehetōsége, ahol egyszerre többen is részt vehetünk. A héten már lehet menni piknikezni. 😉 Csökkennek az esetszámok. 🙏

Jövōhéten Dávid szülinapja lesz. Tavaly épp a karantén elōtt volt, most nem ússza meg. 🙄 Még nem nagyon lesz semmi nyitva, nem lehet kirándulni menni messzire, úgyhogy azt elnapoljuk. De azért az ünneplés nem marad el! Kettesben, ahogy eddig szinte minden évben. 🙂 Mi így vagyunk egy család. Egyelōre. Visszaemlékszem a szülinapomra, és arra, ahogy meglepett. 😊 Jó lenne hasonló, legalább akkora örömöt szerezni Neki! 🙂 

Közben az oviban sem unatkozok, sokat kreatívkodunk a mindenféle ünnepek, jeles napok alkalmával. Most hétvégén Anyák napja lesz itt. A picikkel képeslapra nyomtattuk a kezeiket, fejjel lefelé, piros festékkel. Eper lesz, zöld levéllel, sötét pöttyökkel, és egy aranyos felírattal: "I love you berry much!" 🍓