Nyaralásunk egyik napján hegyet másztunk. Ez egy elég gyakran visszatérő motívum az életünkben. Fizikailag is és átvitt értelemben is. Mondjuk, legalább a természetben megtalálhatóakat mi magunk választjuk ki. Aztán, ha már egyszer ott vagyunk, nem fordulunk vissza, még ha túl nagynak is látszik a hegy elsőre, vagy ha kezdünk fáradni félúton..be kell valjam, én sokszor kispórolnám a csúcsra vezető utat. Lennék ott fent, gyönyörködnék a tájban, de ne kelljen megizzadni érte.. viszont sokszor az oda vezető út legalább olyan értékes, mint maga a cél elérése. Közben is szép a táj, friss a levegő, és sokat beszélgetünk útközben Dáviddal. Egymást bátorítjuk, bevárjuk felfelé menet.
Így haladunk az életben is előre. Sokkal hatékonyabban haladva, ha egy irányba, egy céllal vezérelve megyünk. Vannak völgyek, és hegytetők, mérföldkövek is. Meg azért köztes tájak is, amikor olyan átlagos, egyszerűen szép az élet. 🙂 👫⛰
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése