Ezt itt úgy hívják, honvágy. Nem vagyok egy nagy túrórudi rajongó. De ez magyar édességnek, hungarikumnak számít, még ha nincs is a hivatalos listán. Állítólag, sokaknak ez hiányzik Magyarországról... szóval tegnap, mikor lengyel boltban jártunk, és kicsit nézelődtünk, ez is bekerült a kosarunkba. Egyébként drága, és a majdnem négy év alatt ez kb. a második alkalom, hogy vettünk...hiába, na, hiányoznak az otthoni ízek. A tájak, az emberek. 

Lehet az ember nagyon rugalmas és nyitott az újra, a másra. Attól még időnként nehéz. De attól, hogy valami nehéz, nem azt jelenti, hogy akkor az egy az egyben rossz. És ilyenkor néha elég egy csoki, h jobb legyen. 😉