Pár nap biciklizés után visszaültem az autóba, Dávid mellé. Először a hőség miatt, aztán a zuhogó eső miatt. Így reggelente hamarabb érkeztem és volt időm az online-képzéseket töltögetni még munka előtt. Munka után már nincs rá úgy kapacitásom, az itthoni dolgokkal is szeretnék foglalkozni.. ;)
Kicsit csalódott voltam, hogy még mindig nem a baba-csoportba voltam beosztva, de legalább itt kezdtem belejönni a napi rutinba, a gyerekek többségének a nevét megtanultam. A munkatársakkal is volt egy-egy jó kis beszélgetésünk. Megvolt az első ötnapos munkahetem. Fárasztó, mert hosszú a munkaidő, és sok kisgyerek van. Akárcsak Magyarországon volt. De a felnőttek száma másképp aránylik a gyerekcsoporthoz. Ez valamelyest könnyebb, más. :)
Mivel sokan vannak, és mindig történik valami, így hihetetlen gyorsan telik az idő! Nekem most még nem is kellett megfigyeléseket írni, meg a gyerekek napjáról beszámolókat..majd azt is meg kell tanulnom.
Sokat figyeltem, és tanultam, ki -mit- hogy csinál; amire kértek, igyekeztem elvégezni, ha valamit nem tudtam, kérdezni, gyerekekkel foglalkozni. Az a vicces, hogy még sokszor keresem a szavakat, mikor valamit mondani akarok angolul, de hazaérve meg jönne, hogy angolul beszéljek...lefáraszt ez a kétnyelvűség is, mert napközben főleg magyarul gondolkodom...Csütörtök- péntekre szokott változni. De szokom az új környezetet, a munkatársak akcentusát, szóhasználatát. És a gyerekekét is.
Néha olyan ézésem van, mintha belecsöppentem volna egy angol gyerektáborba- ahhoz hasonlítanak a napok :)
Ez az igevers nagyon jókor jött, mikor azt éreztem, elfáradtam, és jöttek a negatív érzések, gondolatok. Hiszem, hogy Isten látja a törekvéseimet, a törekvéseinket. És Ő megáldja a munkánk gyümölcsét. Boldogan, megelégedve élhetünk, ha Rá figyelve, Őt félve megyünk előre az úton. Az Édenkert óta munkával keresei a kenyerét az ember, a hívő, Istenfélő ember is. Van, aki kevesebb erőfeszítéssel, mások keményebb munkát végezve. A munkahelyen is meg kell felelni bizonyos szabályoknak, kereteknek. Néha ijesztő, hogy az életem nagyrészét munkával töltöm...és még mennyi év van hátra..
Mivel sokan vannak, és mindig történik valami, így hihetetlen gyorsan telik az idő! Nekem most még nem is kellett megfigyeléseket írni, meg a gyerekek napjáról beszámolókat..majd azt is meg kell tanulnom.
Sokat figyeltem, és tanultam, ki -mit- hogy csinál; amire kértek, igyekeztem elvégezni, ha valamit nem tudtam, kérdezni, gyerekekkel foglalkozni. Az a vicces, hogy még sokszor keresem a szavakat, mikor valamit mondani akarok angolul, de hazaérve meg jönne, hogy angolul beszéljek...lefáraszt ez a kétnyelvűség is, mert napközben főleg magyarul gondolkodom...Csütörtök- péntekre szokott változni. De szokom az új környezetet, a munkatársak akcentusát, szóhasználatát. És a gyerekekét is.
Néha olyan ézésem van, mintha belecsöppentem volna egy angol gyerektáborba- ahhoz hasonlítanak a napok :)
Ez az igevers nagyon jókor jött, mikor azt éreztem, elfáradtam, és jöttek a negatív érzések, gondolatok. Hiszem, hogy Isten látja a törekvéseimet, a törekvéseinket. És Ő megáldja a munkánk gyümölcsét. Boldogan, megelégedve élhetünk, ha Rá figyelve, Őt félve megyünk előre az úton. Az Édenkert óta munkával keresei a kenyerét az ember, a hívő, Istenfélő ember is. Van, aki kevesebb erőfeszítéssel, mások keményebb munkát végezve. A munkahelyen is meg kell felelni bizonyos szabályoknak, kereteknek. Néha ijesztő, hogy az életem nagyrészét munkával töltöm...és még mennyi év van hátra..
De most így szolgálom Istent. Nem célom a meggazdagodás, csak egy átlagos életet szeretnék élni. És mikor végig gondolom, rájövök, hogy egyre inkább élem is :) Hálás vagyok, hogy Isten ad erőt, egészséget, jövőképet nekem, nekünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése