Augusztus

Rohamosan telik az augusztus. De nekem mégsem elég gyorsan...Hónap elején kezdtem az oviban dolgozni, azóta meg a DBS check-re várok, itthon csücsülve. Ez egy ilyen itteni erkölcsi bizonyítvány. Két fontos dokumentum kellett hozzá, amik nagy nehezen megérkeztek, illetve az egyikről azt sem tudtam, hogy nekem olyan is van, de aztán rátaláltam, kinyomtattam, és beadtam azt is, szóval most már egy hete "csak" várok. Látszólag semmi sem történik, közben pedig nagyon remélem, hogy nemsokára megérkezik az eredmény. Olyan ez, mint egy hullámvasút. Csoda volt, hogy ilyen zökkenőmentesen felvettek, hát az ördög most belenyúlt a dolgokba...meg Isten is. Biztos, hogy nem véletlenek ezek a dolgok, még ha néha úgy is érzem, hogy valaki szórakozik velem...elülteti bennem a vágyat valami iránt, megteszem a tőlem telhető mindent az ügy elérése érdekében, és amit nem tudok megtenni, az kipótlódik, aztán a nagy magasságból mégiscsak tövig behúzott fékkel, és egy huppanással érek földet...De innen szép felállni, újra, még egyszer, sokadjára is remélve, nem magamban bízva, hanem Abban, aki látja a teljes képet. És hinni, hinni Benne, hogy nem vezet vakvágányon, és minden, ami eddigi életem során történt velem, egyszer, valahogyan összeáll egy nagy egésszé...

Közben Dáviddal sokat mélyül és erősödik a kapcsolatunk. Már 5 évesek lettünk együtt, nemrég ünnepelhettünk. Felidéztük azt az első estét, amikor komolyan beszélgettünk, és elindultunk közösen az úton. Udvarlásnak szeretem hívni ezt az időszakot.  Annyira jó ezen a területen is visszatekintve hálát adni, hogy milyen szépen alakult közöttünk minden, amikor eljött az ideje! Az Isten szerinti. Voltak akkor is örömteli és szomorú időszakok is, de nem álltunk meg, nem fordultunk vissza, és még csak nem is siettünk bele előre a dolgokba.

 Hasonló fázisokon megyünk keresztül házasként is, miközben próbálunk új életet kezdeni egy idegen országban.
Élményeket, tapasztalatokat, új barátságokat gyűjtve, Istenbe kapaszkodva. Az Ō idōzítésére várva.