Leültem kicsit összeszedni a gondolataimat... :)
Sok minden történt, mióta legutóbb írtam. Az elozo egy-két hét nagyon nehéz volt, reménytelennek tunt a helyzet, és kezdtük elveszíteni a türelmünket, a reményünket, de Isten közbelépett, az o kezét látjuk abban, hogy már amikor feladtuk volna, végül mégis jól alakultak a dolgok, és elkezdodött az áttörés. A tehetetlenségünknek, és a végeláthatatlan várakozásunknak vége lett, és az albérletbe költözéssel elkezdhettünk végre intézkedni. Hiszen itt nagyon fontos az, hogy legyen bejelentett lakcímünk. Minden ügyet a lakcímigazolásunkkal tudunk intézni: orvosi rendelobe bejelentkezni, bankszámlát csináltatni, ügynökségeken regisztrálni munka-ügyben, stb...
Szóval már vasárnap óta itt alszunk az albérletünkben. Szombaton az Asdában másoltattam kulcsot, a cuccaink egy részét már akkor áthoztuk, aztán vasárnap délután a többit is. :)
Persze, takarítással kezdtük, mert mindent most szereltek fel, nagy volt a por és a fúrás-faragás utáni törmelék. Festékpacákat is hagytak boven, mindenféle felületen, de örömmel takarítottam, na meg körömmel is, mert úgy még könnyebben lepattant ;) A skirting boardokat is letörölgettük mindenütt a lakásban, meg a radiátorokat, ajtófélfákat...poroltunk, mint a szigeten, de ezúttal a saját kis “lakosztályunkat” takaríthattuk.
Dávid összeállította a nagy étkezoasztalt, én meg felfújtam az ideiglenes ágyunkat :P
...
Egyszeruen, nem jött, hogy higgyem, hogy most már itt vagyunk, és eljött, amit vártunk...majdnem féléve volt utoljára privát albérletünk, és az csak egyszobás volt, ráadásul minden helyisége kisebb volt annak a lakásnak.
Szóval most nagy az öröm, és a megkönnyebbülés, mégnagyobb a hálaadás a szívünkben!
Szép tágas, világos a nappali, és a konyha-étkezo is. Tegnap este amikor a nagy biciklibeszerzo körútunkról hazaértünk, még mindig rácsodálkoztam, hogy ez most már csak a miénk egy idore...és a konyha a személyes kedvencem, a maga egyszeru de praktikus, hófehér bútorelemeivel. Igaz, nem rendeztük be teljesen, csak a legalapvetobb eszközöket szereztük be, de öröm volt minden egyes darabnak helyet találni, szépen berakosgatni; és elrendezni, ahogy korábban a cottage-takarításkor tanultam/csináltam :)
Már akkor errol álmodtam, hogy ha egyszer újra lesz konyhám, ugyanolyan szépen fogom berendezni...és az álmok néha valóra válnak!
Munka szempontjából is jók a kilátásaink, úgyhogy hosszabb távra tervezünk itt maradni ebben a városban, szóval kicsit olyan, mintha ismét új életet kezdenénk :)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Május 31., csütörtök
Már több, mint egy hete nem írtam...hihetetlen, hogy repül az ido. Nem unatkozunk! Minden nap történik valami, akár pozitív, vagy éppen nem annyira kellemes dolog.
Múlt héten beszereztük a bicikliket, amivel sokkal jobb közlekedni, mint gyalog végigjárni a várost! Ami korábban egyórás séta volt, most észre sem vesszük, és már ott vagyunk :)
Igaz, az enyémet haza kellett tolni vásárlás után, mert lyukas hátsókerékkel adták el, de mire ez kiderült, már elgyalogoltunk érte, szóval mindegy is volt, hogy mégegyszer meg kell tenni ugyanazt a távot, gyalog, visszafelé...
A Dávidéval pedig úgy jártunk, hogy félúton leesett az egyik pedál, mert lazán volt felcsavarozva, szóval aznap megint hazatoltunk - immár két biciklit...
Kilóméterhiányunk nincs :) És vannak itt jó kis lejtok, ahol már lehet gurulni...csak bírjuk másik oldalon feltekerni ;)
A munkavédelmi cipoket is beszereztük, nem kevesebb kalanddal és utánajárással. Minden lehetséges ciposboltban megnéztük, de nem volt az én méretemben, vagy úgy egyáltalán; szóval át kellett biciklizni a város másik felében lévo sportüzletbe, és ott végre megtaláltam a megfelelot árban, méretben és stílusban is.
Ezek után vártuk a tulajtól a szerzodést, amin szerepel a nevünk és a pontos címünk, hogy végre komolyabban is szóbaálljanak velünk az ügynökségeken. Az egyik helyen nem kekeckedtek, és anélkül is simán beregisztráltak minket, de kellett várnunk, mire kaptunk egy jó munkalehetoséget...ami biciklivel is könnyen megközelítheto.
Közben oviba is beadtam a jelentkezésemet, de az interjúra kétszer sem sikerült elmennem, úgyhogy jegeltem egy kicsit ezt a dolgot; amúgy is, sok jelentkezo volt, nem hinném, hogy pont engem választottak volna, és beletelt volna egy hónapba is, mire meglesz az eredmény. Szóval megragadtuk a lehetoséget, és tegnap elmentünk elso alkalommal egy gyárba dolgozni.
A google maps alkalmazás 16 perces bicikliutat mutatott, amit mi tegnap kora reggel, szakadó esoben 3/4-ed óra alatt tudtunk megtenni. Ma már félóra elég volt így, hogy tudtuk, hogy hol és mikor, merre kell kanyarodni :)
Sok minden történt, mióta legutóbb írtam. Az elozo egy-két hét nagyon nehéz volt, reménytelennek tunt a helyzet, és kezdtük elveszíteni a türelmünket, a reményünket, de Isten közbelépett, az o kezét látjuk abban, hogy már amikor feladtuk volna, végül mégis jól alakultak a dolgok, és elkezdodött az áttörés. A tehetetlenségünknek, és a végeláthatatlan várakozásunknak vége lett, és az albérletbe költözéssel elkezdhettünk végre intézkedni. Hiszen itt nagyon fontos az, hogy legyen bejelentett lakcímünk. Minden ügyet a lakcímigazolásunkkal tudunk intézni: orvosi rendelobe bejelentkezni, bankszámlát csináltatni, ügynökségeken regisztrálni munka-ügyben, stb...
Szóval már vasárnap óta itt alszunk az albérletünkben. Szombaton az Asdában másoltattam kulcsot, a cuccaink egy részét már akkor áthoztuk, aztán vasárnap délután a többit is. :)
Persze, takarítással kezdtük, mert mindent most szereltek fel, nagy volt a por és a fúrás-faragás utáni törmelék. Festékpacákat is hagytak boven, mindenféle felületen, de örömmel takarítottam, na meg körömmel is, mert úgy még könnyebben lepattant ;) A skirting boardokat is letörölgettük mindenütt a lakásban, meg a radiátorokat, ajtófélfákat...poroltunk, mint a szigeten, de ezúttal a saját kis “lakosztályunkat” takaríthattuk.
Dávid összeállította a nagy étkezoasztalt, én meg felfújtam az ideiglenes ágyunkat :P
...
Egyszeruen, nem jött, hogy higgyem, hogy most már itt vagyunk, és eljött, amit vártunk...majdnem féléve volt utoljára privát albérletünk, és az csak egyszobás volt, ráadásul minden helyisége kisebb volt annak a lakásnak.
Szóval most nagy az öröm, és a megkönnyebbülés, mégnagyobb a hálaadás a szívünkben!
Szép tágas, világos a nappali, és a konyha-étkezo is. Tegnap este amikor a nagy biciklibeszerzo körútunkról hazaértünk, még mindig rácsodálkoztam, hogy ez most már csak a miénk egy idore...és a konyha a személyes kedvencem, a maga egyszeru de praktikus, hófehér bútorelemeivel. Igaz, nem rendeztük be teljesen, csak a legalapvetobb eszközöket szereztük be, de öröm volt minden egyes darabnak helyet találni, szépen berakosgatni; és elrendezni, ahogy korábban a cottage-takarításkor tanultam/csináltam :)
Már akkor errol álmodtam, hogy ha egyszer újra lesz konyhám, ugyanolyan szépen fogom berendezni...és az álmok néha valóra válnak!
Munka szempontjából is jók a kilátásaink, úgyhogy hosszabb távra tervezünk itt maradni ebben a városban, szóval kicsit olyan, mintha ismét új életet kezdenénk :)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Május 31., csütörtök
Már több, mint egy hete nem írtam...hihetetlen, hogy repül az ido. Nem unatkozunk! Minden nap történik valami, akár pozitív, vagy éppen nem annyira kellemes dolog.
Múlt héten beszereztük a bicikliket, amivel sokkal jobb közlekedni, mint gyalog végigjárni a várost! Ami korábban egyórás séta volt, most észre sem vesszük, és már ott vagyunk :)
Igaz, az enyémet haza kellett tolni vásárlás után, mert lyukas hátsókerékkel adták el, de mire ez kiderült, már elgyalogoltunk érte, szóval mindegy is volt, hogy mégegyszer meg kell tenni ugyanazt a távot, gyalog, visszafelé...
A Dávidéval pedig úgy jártunk, hogy félúton leesett az egyik pedál, mert lazán volt felcsavarozva, szóval aznap megint hazatoltunk - immár két biciklit...
Kilóméterhiányunk nincs :) És vannak itt jó kis lejtok, ahol már lehet gurulni...csak bírjuk másik oldalon feltekerni ;)
A munkavédelmi cipoket is beszereztük, nem kevesebb kalanddal és utánajárással. Minden lehetséges ciposboltban megnéztük, de nem volt az én méretemben, vagy úgy egyáltalán; szóval át kellett biciklizni a város másik felében lévo sportüzletbe, és ott végre megtaláltam a megfelelot árban, méretben és stílusban is.
Ezek után vártuk a tulajtól a szerzodést, amin szerepel a nevünk és a pontos címünk, hogy végre komolyabban is szóbaálljanak velünk az ügynökségeken. Az egyik helyen nem kekeckedtek, és anélkül is simán beregisztráltak minket, de kellett várnunk, mire kaptunk egy jó munkalehetoséget...ami biciklivel is könnyen megközelítheto.
Közben oviba is beadtam a jelentkezésemet, de az interjúra kétszer sem sikerült elmennem, úgyhogy jegeltem egy kicsit ezt a dolgot; amúgy is, sok jelentkezo volt, nem hinném, hogy pont engem választottak volna, és beletelt volna egy hónapba is, mire meglesz az eredmény. Szóval megragadtuk a lehetoséget, és tegnap elmentünk elso alkalommal egy gyárba dolgozni.
A google maps alkalmazás 16 perces bicikliutat mutatott, amit mi tegnap kora reggel, szakadó esoben 3/4-ed óra alatt tudtunk megtenni. Ma már félóra elég volt így, hogy tudtuk, hogy hol és mikor, merre kell kanyarodni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése