2018. július 26., csütörtök

Nagy dilemmában

voltunk az elmúlt időszakban...raktári munkákra jöttünk ide, azt hallottuk, az rengeteg van itt, és jól el lehet helyezkedni. Ehez képest az ügynökség, akikkel dolgoztunk, azóta sem keresett meg új munkalehetőséggel, és a legutóbbi ügynökségnél sem volt óriási a kínálat, épp hogy Dávidnak tudtak egy munkát ajánlani pár hete...a legtöbb ilyen raktár nem Rugbyben van, hanem a környéken, ami biciklivel messze van, busszal nem minden időpontban megközelíthető, autónk meg nincsen. Szóval korlátozott lehetőségeink voltak. És nem akartunk fagyasztóházban, vagy éjszakai műszakban dolgozni, tehát ezek is kilőve...Nem tudtuk, hogyan tovább, mi lesz a megoldás, a következő lépés?! Már autóvásárláson gondolkodtunk, de azt is csak 1-2 hónap múlva tudtuk volna nyugodt szívvel megengedni magunknak, hiszen gyűjteni jöttünk, az autó meg viszi a pénzt. Amíg megvesszük az autót, hogy messzebbre is járhassunk dolgozni, addig is kell valamit dolgozni :) Egy ilyen körforgás alakult ki...
 Kemény félév (sőt, majdnem 9 hónap) van mögöttünk. Sokszor fontolgattuk, hogy lehet, érdemesebb lenne hazamenni...vagy mégse, mert az visszalépés lenne, viszont ezt így itt tovább nem lehet csinálni, mert nem láttunk olyan lehetőséget, amire szükségünk lenne, és amit be tudnánk vállalni...de akkor hogyan tovább??...sokat tépelődtünk, agyaltunk, tervezgettünk, nézelődtünk a neten...
Közben az a tudat sem boldogít, hogy otthon meg mindeközben óvodapedagógus és tanárhiány van ... nem véletlenül. De itt meg nem kezdhettünk rögtön a hivatásunknak megfelelő pozícióban dolgozni.

Szóval egyet tehettünk, imádkoztunk és próbáltuk nem feladni. Egymást is bátorítani, nem lehúzni. Isten igéreteibe és hűségébe kapaszkodni. Arra gondolni, hogy nem fog magunkra hagyni, ha eddig is Ő jött velünk. Előttünk. Most úgy érezzük, végre kezd rendeződni a sorsunk, az életünk.
Mégsem kell autót vennünk, mert nekem sikerült az állásinterjúm egy közeli oviban, Dávidot pedig nagy valószínűséggel átveszi az a cég, ahova most az ügynökségen keresztül jár dolgozni.
Szóval ismét egy új fejezet köszönt be az életünkbe. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése