Ma van két éve, hogy újra óvodában kezdhettem el dolgozni.😊 Egy év esett ki körülbelül, így most lesz a hatodik megkezdett évem a szakmában. Magyarországon három helyen voltam összesen, költözések miatt is szükség volt a váltásokra. Most meg két éve élvezhetem a stabilitást az életemben ezen a téren is.
Három csoportos, kis intézmény, mindhárom korosztállyal dolgoztam már. Gyűjtöm a tapasztalatot!😉Nem mindig könnyű, nem mindig rózsaszín felhőben úszós, nem kelek minden reggel 6-kor ugyanolyan lelkesen, főleg, ha egész éjjel fájt valamim (fejem, fogam, hasam...).
Nem egyformák a napok sem, és a gyerekek sem sablonosan működnek. Nekik is van nyűgösebb meg 'semmi nem jó', 'hazaakarokmenni', és 'hiányzikazanyukám' napjuk. És van a vidám, 'Abigél, játsszuk azt, hogy...', 'festeni akarok,...meg csillámport szórni a művemre', és vidáman szaladgálós, éneklős, nevetéstől hangos napjaik. 💝
A babák meg még csak el sem tudják mondani, miét sírnak...👶De pont ezért nem unalmas, minden nap tartogat kihívásokat, meglepetéseket!
És azért is írok most erről, mert jó visszaemlékezni ismét Isten gondviselésére, ahogy megvalósult ez az imatémám, mikor újra óvodában szerettem volna dolgozni. Felidézem a folyamatot, ahogy keresgéltem, beadtam az önéletrajzomat, elmentem interjúzni, engem választottak, elkezdtem dolgozni...🙏
Volt bennem bizonytalanság, voltak negatív gondolataim, aggodalmaim, félelmeim. Volt bennem Istenben való bizalom, hit; tudtam, hogy ha az Ő akarata, akkor minden ki fog alakulni a megfelelő időben, a megfelelő helyen, a megfelelő élethelyzetben. Az ilyen megtapasztalások a bizonyíték arra, hogy Isten munkálkodik, az Ő akaratából, beleegyezéséből történnek, vagy nem történnek meg dolgok az életünkben. 😏
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése