1Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 3Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 4Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Vasárnaponként a 23. zsoltárt tanulmányozzuk mostanában. Annyira sokat ad, megint. Pedig gyerekkoromtól ismerem ezt a részt is. Legutóbb a 4. vers alapján volt az igehirdetés. Isten nem ígérte, hogy mindig napfényes utakon vezet. Tehát, lesznek árnyékok, akár halál is, meg egyéb völgyek...de Ő velünk van. Érhet minket baj, de Ő megvigasztal..
Sokszor a legrövidebb út egy problémás helyzetből nem a meghátrálás, hanem az, ha keresztül megyünk, átmegyünk rajta! :) És nem kell egyedül mennünk. Jó pásztorunk van, aki gondunkat viseli, felüdíti a lelkünket!
Ez a fenti kép pedig egy találó szimbólum a zsoltár első verseihez: füves táj, csendes víz, üdítő innivaló, élelem. Pedig csak piknikezni mentünk egy közeli parkba, a nagy melegre való tekintettel ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése