dolgozok a baba-csoportban 👶. Két éves kor alatti gyerekekkel. Egy kivétellel, mindegyikük betöltötte már idén a 2 évet, és lementek a tipegő csoportba. Jöttek új kicsik. :)
Aki maradt, ő is nemsokára betölti a második évet. De ő egy picit más bánásmódban részesül, fejleszteni kell. Mindenféle szakember jött hozzá, tesztelték a látását, hallását, mozgását. Speciálisan kell etetni, külön tartásjavító széke van...Minden alkalommal mutattak gyógytorna gyakorlatokat, pozíciókat, hogy mit gyakoroljunk. Hason lenni nem szeretett, inkább felült, így nem tanult meg kúszni-mászni, csak a fenekén ülve lökte magát előre a kezeivel...Nagyon gyorsan haladt, a szoba egyik végében letettem, és pár perc alatt a másik oldalon talált magának játékot. 😀 Tavaly óta rengeteget fejlődött, sokat változott! Aztán jött a karantén, és hónapokig nem láttam. Csak elképzeltem, mire lehet képes azóta.😉 Júliusban már felállt a bútorok mellett, és lépegetett segítséggel.😉 Egyfolytában sétáltunk, felálltunk, erősítettük tovább a kis lábizmokat, és a karokat is. Most már egy kis kerekes járássegítőt is eltologat a szobában, meg az udvaron is. Beszélni nem tud, de megérteti magát, jelzi, hogy mit szeretne. Főleg, ha valamit nem szeretne! 😎 Mosolyog, mikor éneklek neki, szeret libikókáni, és ölbeli játékokat játszani, na meg a hajamat meghúzigálni...😁. Ma pedig bemutatta, hogy kúszni is tud ám, ha csak kevés ideig is! Mindig úgy örülök, mikor egy újabb mérföldkőhöz érkezik! Jó látni, átélni a fejlődését! Sok türelem, és bíztatás, na meg kitartás eredménye, és hogy akkor is csináljuk a gyakorlatokat, ha eleinte nem igazán szeretné...hozzászokott, és ő is érzékeli, ahogy kinyílik a világ, egyre több mindenre képes, és egyre magabiztosabban mozog. 😏
Amennyire izgultam az elején amiatt, hogy én leszek érte felelős a csoportban, annyira megszoktuk, megszerettük egymást! Igaz, hogy múlt héten megharapott, mert nem azt csináltam, amit szeretett volna, de azóta már kibékültünk, és újra mosolyog, ha meglát! 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése