nem mindegy, hogy milyen környezetben vagyunk, kikkel találkozunk, beszélgetünk naponta. Nem mindegy, milyen hatással vagyunk egymásra.
A munkahelyen is akkor tudunk elkezdeni kapcsolatokat, majd barátságot kiépíteni, ha nagyjából hasonló az érdeklődési kör, és többnyire egyezik az értékrend, a vélemény egyes dolgokban.
Ugyanakkor egyes személyiségtípusok vonzzák, mások pedig taszítják egymást. Valamilyen szinten viszont tudnunk kell együtt működni, ha azonos feladaton, egy csapatban dolgozunk. 😏
Az egyik munkatársam mondta, hogy elég, ha egy ember bejön panaszkodva dolgozni, máris mindenki munkakedve/életkedve elmehet...de ha van egy ember, aki viszont lelkesen, energikusan, vidáman megérkezik, megadja az alaphngulatot a többiek számára is a csoportban, épületben. Ezt megtapasztalta már, és tényleg így működött...ez is lehet személyiségbeli de tanult viselkedés is...
A munkahelyen túl, az életünk más területén is lehetnek barátaink. Gyerekkori barátok, iskolai, egyetemi csoporttársak, lakóhelyünkön megismert korunkbeliek, közös albérlet, illetve az érdeklődési körünknek megfelelő helyszínekről, például táborok, fesztiválok, konfik, gyülekezet.
Mikor Budapestre költöztem, valaki megemlítette, hogy ott évekbe telik egy baráti közösségbe belekerülni, szorosan beilleszkedni, odatartozni. Akkor is, ha nagyon igyekszik valaki. Pusztán azért, mert nagy a váltás vidék és főváros között...akkor nem hittem neki, de aztán beigazolódni látszott. Mondju túl sok időt nem töltöttem el ott, így nem tudok teljesen hitelesen nyilatkozni erről. Egy-egy barátság alakult, és mai napig van, akivel tartjuk a kapcsolatot. 💬
Aztán egy másik országba költözéskor ez a folyamat csak hosszabbodik. A nyelv, a kultúra, az értékek, az élethelyzetek eltérése miatt. Itt már nem beleszületünk, belecsöppenünk egy baráti társaságba, hanem nekünk kell megkeresni azt a csoportot, akikhez szeretnénk tartozni, akikkel összeillünk, és egy irányba tartunk (közös érdeklődés, élethelyzet, értékek).
Nekem most leginkább a gyülekezetből alakulnak ilyen barátságok.
Lassan egy éve járok egy fiatalos háziközösségbe, amit az utóbbi időben a Zoom-on tartottunk. Nagyon értékes, érdekes embereket ismerhettem meg. Hasznos témákat boncolgatunk, igazságokat fedezünk fel együtt. Egy befogadó közösség, ahol odafigyelünk egymásra, akikkel egymást imában, és tettekkel támogatjuk. Akikkel még jobban összekovácsolódtunk ebben az egész -távolságtartást megkövetelő- szituációban. Akikkel újra és újra azt érzem, otthon van a lelkem, és otthon vagyok velük én is.
Szükségünk van ilyen barátokra, ilyen megtartó közösségre. És szükségünk van Istenre, mindenek felett! Ma ezért is vagyok hálás, hogy rájuk találtam! Tőlük is tanulhatok, és én is adhatok magamból, meg a megtapasztalásaimból. Várom a napot, amikor újra, élőben is találkozhatunk, együtt tölthetünk minőségi időt.😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése