eltelt. 👍
Hárommal kevesebb munkatárssal ugyan, de végigcsináltuk az ovis napokat. Egyikük táppénzen, másikuk, mivel elég idős már, veszélyeztetettség miatt maradt otthon, a harmadikuk pedig 'self-isolation'-ban otthon maradt, mert találkozott valakivel, aki aztán pozitívat tesztelt a koronavírusra.
A héten már kötelezően maszkot kellett hordanunk az óvodában. És elvileg el kell mennünk rendszeresen tesztelni magunkat...de mi úgy gondoljuk, hogy a munkahelynek biztosítania kéne a rendszeres teszteket. Minden valamire való munkahelyen úgy működik.
Na mindegy, nem kötelező elmenni, csak ajánlott...
Már olyan nehéz más dolgokról beszélni. Örülök, mikor van más téma is ezen kívül. 😉Dáviddal utazni szeretnénk, de újabban ismét csak egyedül lehet vásárolni menni...nem tudjuk, mikor lesz javulás, a munkán kívül nem sok külső tevékenységre van lehetőségünk. Sokat olvasunk, érdekes műsorokat nézünk, beszélgetünk, társasozunk, takarítunk.
Egy igevers jutott eszembe a héten:
Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. 2 Kor. 4:8
Ez jellemzi a mostani lelkiállapotomat. 🙃 Igyekszem nem kétségbe esni, aggódni, szorongani...
A gyülekezettel és az imacsoporttal elkezdtünk egy új, nagyon aktuális témakört: jólét (wellbeing) egy keresztény szerző könyve alapján. 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése