Eléggé kettős érzések kavarognak bennem, ami a 2020-as évet illeti. Sok nehézséget hozott ez az év. Tervek, programok, találkozások meghiúsulását, utazások törlését. A karantént tudtam értékelni egy ideig, a munkahelyeinkért azóta is hálásak lehetünk. Idén talán hazautazhattunk volna Karácsonyra, ha nincs ez a vírus...így itt csak kettesben ünnepeltünk. Mert szigorodtak a szabályok, sőt, Karácsony után, december 30-tól még eggyel szigorúbb fokozatba sorolták a megyénket...és valahogy úgy érzem, rossz hatással van a lelkemre/lelkünkre a sok tiltás, a sok nem szabad, nem lehet, tilos... szabály. Már mindent összejártunk a környéken, ahol sétálni lehetett, messzebre utazni nem lehet, hogy ne terheljük le az egészségügyet, ha esetleg útközben történne velünk baleset...
Csendesebb, nyugisabb volt ilyen szempontból ez az év. Tanultuk értékelni azt, ami még van, ami adatik. Meglátni a szépet, a jót, aminek mégis örülhetünk. A napokban eszembe jutottak azok a régi Karácsonyok, Szilveszterek, amikor még nem voltunk házasok, és nem tölthettük kettesben az Ünnepeket...és mosolygok, mert most hálát adhatok azért, amire akkor még csak vágytam! 😊
Azért azt is bevallottam magamnak a csendes ünneplésünk során, hogy bizony, mégiscsak hiányoznak a szeretteink, annak ellenére, hogy tudom, nem csak Karácsonykor lehet találkozni, együtt lenni, örülni egymásnak. Ha legalább egy országban élnénk, azonos szabályokkal, másabb lehetne...és ki tudja, mikor találkozunk legközelebb?! Milyen körülmények között, milyen okból? Nem tudhatom, csak azt, hogy Istennek gondja van a jövőnkre. Csak Rá bízhatom magunkat, a szeretteinket, a jövő felőli kérdéseimet, aggodalmaimat...
Miközben az elmúlt napokban egy kirakón dolgoztam, azon elmélkedtem, hogy ahogy minden egyes darabnak megvan a nagy képben a helye, úgy az életünk eseményeinek, mozzanatainak is megvan a helye és az ideje. Én még nem láttam a teljes képet, csak raktam egyik darabot a másik után, ahogy megélem egyik napot a másik után...talán úgy tűnik, hogy nem alakulnak a dolgok, de Isten már akkor is munkálkodik, és aztán minden összeáll. Néha úgy tűnt a végefelé, hogy még olyan hiányos a puzzle-kép, vajon lesz-e elég darab, nem hiányzik-e közülük?! És nem volt kevesebb, elkészülhetett a kép! Isten gondoskodik mindenről az életünkben, ha rá figyelünk, nem marad ki semmi fontos, és mi sem maradunk le semmiről. Csak idő és türelem kérdése. És hit, meg bizalom...
Igyekeztem a könnyebb részekkel kezdeni a kirakót, a bonyolultabb daraboknak a nagy kép segítségével találtam meg a helyét. Közelről sok apró részletet észrevettem, amiről addig nem is tudtam, gondoltam, hogy a képen vannak! Isten is kidolgozza életünk részleteit, sok darabot majd csak közelről, utólag értünk meg, veszünk észre ;)
A Szilvesztert online társasjátékozással töltöttük, barátaink meghívására. Többfajta játék is volt, csak az utolsót örökítettem meg. Érdekes, izgalmas este volt. Emlékezetes zárása a rendkívüli évnek. Azt hiszem, most vártam leginkább, hogy jöjjön az Új Év! Mevolt a Brexit, megérkezett a védőoltás, érdekes fordulatok következnek.
Imádkozok egy olyan évért, ahol egy-két dolog mégiscsak visszaállhat a normális kerékvágásba, de nem feledem a tavalyi tanulságokat sem!
Ez az igevers pedig most elég jó üzenet számomra, 2021-re 😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése