Miután az a kevés hó elolvadt, ami itt nálunk esett, jöttek az esős, szürke hétköznapok. Így csábító volt a bevásárláskor, hogy vegyek egy csokor vágott virágot. Ezelőtt nárciszt vettem, ami másnapra szirmot bontott, aranysárgán virított a konyhapulton egy pár napig. :) Hétvégén, a legutóbbi bevásárlásunkkor pedig a tulipánokat nem bírtam otthagyni, így most bennük gyönyörködhetem. :) Olyan jó, hogy a természet teszi a dolgát, hogy jön újra a tavasz, a virágzás, a növekedés. Egyre hosszabbak lesznek a nappalok is ;) Isten így alkotta, így tetszett Neki. Tetszik nekem is ez a ciklikusság. És ahogy Istennek a teremtett világra gondja van, a természetre, az állatokra, úgy hiszem, tudom, hogy ránk is. Pedig vészesen közeleg a március, amikor az előző évben először kerültünk országos karanténba, most mégis remélem, hogy nem lesz ugyanaz, legfeljebb hasonló, de talán fokozatosan jobb...

Az elmúlt hetekben egészen közel jött hozzám is a vírus, de még nem tört ki a közvetlen munkahelyi környezetemben. Nem is terjedt el. Most örülök, hogy legalább a munkába eljárhatok, legalább ott emberek között lehetek. Itthon, egyedül nem lenne olyan jó hosszú távon. Csak akkor, ha Dávid sem dolgozna... tanulom, hogy ne a pillanatnyi érzéseim irányítsanak, befolyásoljanak. Mert hamar elöntenek az érzések, és aztán változnak. De van, ami, Aki az érzéseim váltakozása ellenére is állandó marad. Régebben sokszor megingott a hitem, mikor valami nehézség jött, vagy akadályba ütköztem. Mostanában egyre inkább azt tanulom és arra kapok bátorítást, hogy ez ne így legyen. Hogy a nehézségekben is legyek kitartó, türelmes, ne kiszállni akarjak a helyzetből, hanem Istennel átmenni rajta. És azzal a békességgel a szívemben, amit Tőle kapok, sikerülni fog, az Ő kegyelméből! :)