Ez az igevers

 számomra már egy mottó. Gyakran kerül elém, mindig a legjobbkor, mindig valamire válaszként. Így volt ez ma is. Éjszaka fura álmom volt. Olyan valóságszerűnek tűnt, hogy reggel kissé feszült voltam, és nyugtattam magam, hogy csak álom volt, nem garancia, hogy ez fog történni. Biztosan azért is álmodtam ilyet, mert foglalkoztat, ezen gondolkodok, rágódok...olyan futurisztikus álom volt, félelmeim, aggodalmaim, vágyaim keveréke. 

És akkor ez az igevers, és ezen keresztül Isten újra bátorított, újra megnyugvást adott. Tudom, hogy a valóságban és az álmomban megjelenő aggodalmak, félelmek nem Tőle jönnek. 

Békesség, reményteljes jövő, hát nem erre vágyunk mindannyian?! Istennél el van készítve számunkra. Hosszú távon a Mennyországban. Rövidebb távon, itt a földi életünkben is, a körülményeink ellenére is lehet békességünk, maradhat reményünk. Akár ebben az évben, de a következő 5-10 évben is.

Nem magamban, vagy a saját ügyességemben, szorgalmamban reménykedek. Hanem Istenben, Aki tudom, hogy nem vezet zsákutcába. Aki már most pontosan látja, tudja, mi lesz később. Aki ha valamit eltervez, azt senki nem tudja megakadályozni az Ő beleegyezése nélkül...Benne bízom tehát, és igyekszem Rá figyelni minden nap.