volt: Pénteken volt az angolok 2. világháborús győzelmének 75. évfordulója: VE 75. Ha itt nőttem volna fel, biztos én is kilengettem volna a brit zászlót és piknikeztem volna a hátsó, közös udvaron :) De ennek hiányában, mi itt csendben elvoltunk. Szombaton mozdultunk ki vásárolni, amúgy csak sétálni ment Dávid. Engem megszúrt egy méh-szerű állat, és így a fél arcom feldagadt. Nem volt kellemes érzés és látvány sem. Nem is volt kedvem újra kimozdulni egy jódarabig. De azért egy orvossal megnézettem magam így a koronavírus tombolásának a kellős közepén. Szóval utána vettünk antihisztamint, másnap reggel méginkább úgy néztem ki, mint akinek behúztak egyet. :) Kivéve a lila folt, csak duzzadás volt...Délelőtt gyülekezeti alkalom volt, még mindig csak élő közvetítésen keresztül. Este meghallgattuk a fejleményeket a hírekben. lett pár enyhítés és fokozatos változások lesznek bevezetve a jövőben, ha minden jól megy...;) :)
Mára már jobb a kinézetem, de most lelkileg érzem fásultnak magam. Szerintem kezd megártani ez a bezártság. Túl sokat agyalok dolgokon, amiken nem kéne. És keveset foglalkozok emiatt azzal, amivel meg kéne, lehetne. Valahogy elcsúsztam egy kicsit...kérdéseim vannak, amikre nem találom a választ és ez felzaklat. Nincs, akinek feltehetném, senki nem tudja megválaszolni. Illetve Egyvalaki biztosan. Remélem, hogy most majd meghallom a válaszát. :) Nem akarom olyan nagyon lefoglalni magam a magány ellen, hogy már Őt se értsem...hiszen ha valaki, akkor Isten biztosan itt van minden magányosnak hitt órában, percben velem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése